2016. február 7., vasárnap

Vanessza Szalay


Boldog szülinapot Vanessza Szalay!!!!

Happy Birthday Vani!!!!!
















Szalay Vanessza

Nem ilyenek képzeltem a Londoni életemet. Az egyetem olyan sok tanulni valót adott, hogy nincs időm másra. Próbáltam több időt a csajokkal tölteni, de Gizi és Erzsi egész nap tanulnak, Brigi pedig az új barátjával tölti a szabadnapjait. Hát nem maradt más választásom minthogy tanuljak. Sóhajtva léptem fel az internetre. Már jó ideje nézegettem az oldalakat, amikor találtam egy rajzpályázatot, aminek nagyon jó nyereménye volt. Négy jegy a hétvégi Sztár & Rajongó estre. Hangosan felsikítottam, ahogy megláttam a kiírást. A csajok idegesen rohantak be. Erzsi kezében egy hatalmas kés volt, Gizi az egyik füzetet tartotta kezében, Brigi pedig Niall kezét szorongatta.
-Mi történt?-kérdezték majdnem egyszerre.
-Ezt nézzétek- mutattam a képernyőre. Olvasni kezdték, majd amikor befejezték értetlenül néztek rám.
-És?-kérdezte Erzsi.
-Gizi készít egy szép festményt, beküldjük és megnyerjük-mondtam mosolyogva.
-Hát ez szép és jó csak nem biztos, hogy mi fogjuk megnyerni-mondta Erzsi leülve a mellettem lévő székre.
-És hát nekem nem kell jegy. Én Niall-lel megyek-vörösödött el Brigi.
-Hát akkor van egy plusz jegünk-mosolyodtam el.
-De Vani nem vagy valami jó festő-jegyezte meg Erzsi.
-Tudom, nem is én fogok festeni, hanem Ő-mutattam egyenesen Gizire.
-Ki? Én? Biztos, hogy nem. A gimiben festettem utoljára-mondta a legjobb barátnőm.
-Ja már akkor is irigyeltelek, hogy milyen szépen rajzolsz-szólalt meg Bözs.
-Ilyen tehetséges?-kérdezte Niall Brigitől.
-Igen, csak Ő nem meri beismerni magának.
-Na, jó rajzolok, de akkor tartozol nekem eggyel!-emelte fel mutatóujját Gizi.
-Na, jó akkor én megyek és sütök tovább-indult el az ajtóba Bözsi.
-Nagy késsel?-kérdezte Niall.
-Igen, mert te mivel szoktál?...

3 nappal később...

Igaz kicsit szidtak, hogy az utolsó héten jelentkeztem a pályázatra, de túl jutottak rajta.Sikerült a kép. Valami király lett. Irtó jó ötletet adtam Gizinek. Lefestett minket csak szárnyakkal, mintha angyalok lennénk. És Niall ott állt Brigi mellett fekete szárnyakkal, mintha Ő lenne a bukott angyal. Remekül sikerült szerintem. Nem is kellett sokat várni, mert az nap délután megkaptuk a levelet miszerint nyertünk...

Hétvégi party előtt...

A lányokkal úgy döntöttünk, hogy a mai napot szépítkezéssel, magunkkal foglalkozunk. Most még Erzsit és Gizit is sikerült meggyőznünk. Mindketten azt mutaták, hogy nem érdekli őket ez az este, de tudtam, hogy nagyon is izgatottak.
-Na, mizu Niall-lel?-kérdeztem Brigit ahogy beültünk körmöshöz. Én voltam az első mert tudtam, hogy milyet szeretnék.
-Hát nagyon úgy néz ki, hogy komoly a dolog. Tegnap elvitt egy étterembe, de ahogy odaértünk egy csomó „sas"támadt le minket. Vagyis el kellett jönnünk onnan. Hogy meg ne találjanak, elmentünk Niall apjához. Először nagyon meglepődtem, ahogy Bobby is, de aztán egy nagyon kellemeset vacsoráztunk együtt.
-Ez nagyon klassz hír. Biztos nagyon szeret, ha el mert vinni a szüleihez.
-Szerintem is egy óriási lépést tettünk előre.És nálad nincs belátásban senki?
-Hát nincs. Voltak akikkel randevúztam, de az igazít még nem találtam meg.
-Lehet, hogy ezen a vacsora-esten fogod meglelni.
-Én is ezt remélem-egyszerre kuncogtunk fel.
-Remélem ők is találnak valakit-mutatott két másik barátnőnkre Brigi.
-Ja én is remélem....

Szombat 17:30
Ott állt velem szembe. Ott állt életem szerelme. Már az első percben tudtam, hogy Ő az igazi. Brigi mutatta be nekem alig 10 percbe, de nagyon beégtem előtte. Amikor belenéztem zsongító zöld szemébe, egyszerűen nem tudtam megszólalni. Most pedig már túl késő van. Csalódottan ültem le egy székre Bözsi mellé. De alig, hogy leültem egy srác állt meg Erzsi előtt.
-Szia, Erzsi! Már hiányoztál, baby!-és magához rántotta, az elvörösödött barátnőnket.
-Szia, Zayn. Te is hiányoztál-csókolta meg a fiút. Ezen egy kicsit kiakadtam. Erzsi MEGCSÓKOLT EGY FIÚT!!! Nálam ez egészen kiverte a biztosítékot. Brigi csak vigyorgott mellettünk, ahogy Niall átölelte. Elszomorodtam. Már csak én vagyok szingli.
-Már nem sokáig-mondta egy különös hang.- Eljönnél velem vacsorázni!
-Én...-a zöld szemű srác állt előttem.-Igen, elmegyek veled vacsorázni.
-Akkor jó-adott egy puszit az arcomra.Az egész estét vele töltöttem. Beszélgettünk, nevetgéltünk és táncoltunk. Ő vitt haza és az ajtóban meg volt életem első csókja a holdfényben...

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése