2. évad 13.rész II.rész

Csajos nap

(Vanessza)

Igaz reggeliztem, de így is éhes voltam. Már fél tizenkettő van. Amúgy is szeretek enni. Most Brigi, aki ennek a napnak a szervezője megengedte, hogy mi válasszunk. Úgy döntöttünk, hogy pizzázni fogunk. Régi szép emlékek. Soha nem tudtuk eldönteni gyerekként, hogy mit együnk. Ez most sem változott, pedig azért már sokat változtunk mindannyian. 

- Na és te mit akartál mesélni? - fordult felém Gizi, amikor megkaptuk a 2 pizzát.

- Gondoltam elmesélem, hogy múltkor, amikor nem dolgoztunk, mert hát Bri nélkül nehéz dolgozni, James-szel elmentünk baseball meccsre. Nem sokat értettem az egészből, hisz akkor voltam először baseball meccsen, de nagyon tetszett. Csakhogy a félidőnél a kamera megtalált minket James-szel. Tudjátok, mikor felkerülsz a képernyőre és meg kell csókolnod azt akivel együtt videóznak. Na, igen James meg is csókolt, csakhogy a rajongok felismertek, így menekülnünk kellett. Látnotok kellet volna. Életemben nem futottam úgy, mint akkor - mosolyodtam el. lehet, hogy nem pletyizünk már annyit mint régen, de már az boldoggá tesz, hogy tudom nekik bármit elmondhatok. Még a jelenlétük is nagyobb biztonságot ad. 

- Jézusom - mondta Erzsi és felnevetett. - El tudom képzelni. Mire a második félidő elkezdődött volna, a kamera már nem a játékosokat vette, hanem titeket, ahogy menekültök. 

- Ez legalább egészséges- jegyezte meg Brigi.

Mind tudtuk, hogy mostanában Erzsi az ivásba temetkezik. Neki is ugyanaz nyomja a lelkét, amit nekünk. Fél és bűntudta van. Bár még nem tűnik úgy, hogy veszélyes mennyiségben fogyasztaná, de akkor is aggaszt minket.De most ezt félre tesszük. Ma pihenünk és nem a gondokkal foglalkozunk.
Az ebéd után egy könyvesboltba mentünk. Elég izgő-mozgó lány vagyok, de mind a négyen nagyon szeretünk olvasni, ha van rá időnk. Így ez a program is tökéletes volt, mind a négyönknek.
- Na most mi jön? - fordultam a lányok felé.
- Hát, mi lenne ha sétálgatnánk egy kicsit, aztán elmennénk vásárolgatni - vetette fel Erzsi.
- Ez nagyon jó ötlet - mondta Brigi.
Így elindultunk random valamerre. Beszélgettünk, nevetgéltünk.
- Képzeljétek, ha mindenek vége és nem lesz több fenyegetés átépítjük a házat. Ni megakarja toldani.Még hozzá egy foci pályával - mesélte Bri, amikor egy pálya mellett haladtunk el.
- Mennyire hiányzik a focizás - sóhajtottam fel.
- Hát akkor legközelebb, amikor csajos napot tartunk, eljövünk ide és hozzunk labdát is - mondta Gizi és mosolygott.
- Én is rég játszottam már - gondolkodott el Bri.
- A nászutatokon nem fociztál Niall-lel a homokban? Főbenjáró bűn - cukkolta tesóját Bözs.
- Alig várom, hogy Zayn és te összekössétek az életetek, hogy mindezért visszatudjak vágni - mondta Bri, amin mi jót nevettünk. - Irány a ruhabolt!
- Irány ! - mondtuk mi is majd visszamentünk az autókhoz...

(Erzsi)

Ezt a napot soha nem felejtem el. A szívemben fogom hordani, hogy erőt adjon a nehéz hétköznapokban, addig, míg nem kapunk egy újabb szabadnapot, amikor eltudunk jönni közösen.
 A plázában ugyanúgy mint régen szétszéledve válogattunk a ruhák között. Míg én és Gizi a pólók és a farmerek között válogattunk, addig Nessa és Bri a ruhák között keresgéltek. Aztán elindultunk, hogy más üzleteket is megnézzünk. És akkor megláttam azt a helyet, amit most nem hagyhatunk ki semmiképpen sem. Egy bababolt.
- Oda! - mutattam a boltra, amit a többiek is figyeltek.
- Rendben! - mondták és együtt léptünk be az ajtón. Minden varázslatos volt. Mindenhol plüssök, ruhák, ágyak, etetők, kocsik. Minden ami csak egy babának kelhet. Ha tehettem volna mindent megveszek a keresztlányomnak. Attól, hogy anyagilag megengedhettem volna magamnak, Gizi leszedte volna a fejem.
- Ez de cuki! - mondta Brigi és felemelt egy mackó plüsst.
- Az! - nevettünk. - De szerintem neked inkább egy ilyen kéne - mutattam fel egy birkát, aminek a hasán az "I LOVE IRELAND" felirat szerepelt.
- Ó, igen. Mindig az Írmanómra emlékeztetne - mondta Bri és magához ölelte a plüsst.
- Biztos Niall is örülne,ha megtudná, hogy egy birkára hasonlít - cukkoltam tovább tesóm.
- Annyira gonosz vagy!
Ezen megint jót nevetünk. Olyan jó volt egy kicsit újra gyereknek lenni. Nem teljesen, mert azt sehogy sem tudtam elfelejteni, hogy négy behemót állat követ mindenhova és valaki gyilkolt miattunk, de legalább egy kis ideig nem kellett evvel foglalkoznom.
- Ez pont jó lenne első ajándéknak - emelt fel Nessa egy fehér rugdalózót, amit fekete hangjegyekkel díszítettek. Nekem is nagyon tetszett. Eltudtam képzelni lányon és fiún is.
- Akkor megvesszük - tettem a kosárba a kiválasztott darabot.
- Nem kell lányok - ellenkezett rögtön Gizi. - Ez még túl korai.
- Egyrészt soha nincs túl korán babaruhát nézni. Másrészt nekünk tetszik - bólogattak a többiek is. - Úgyhogy megveszem a leendő keresztlányomnak vagy fiamnak.
- Kösz - mondta Gizi és látszott rajta, hogy zavarban van. - Nekem is tetszik.
A vásárlás után, amin egy ruhából húsz lett és a plüss birka nem lett megvéve, elmentünk vacsizni. Kínait ettünk Nessa kívánságára. Utána pedig beültünk a moziba és megnéztünk egy vígjátékot. Ahogy elindultunk hazafelé észrevettem, hogy ma jobban kimerültem , mint munka közben.
Nagy változás várt otthon. Amikor megérkeztem Brigi házához megláttam Zayn motorját, amivel reggel elment. Mellette ott állt Liam autója.
- Hölgyek! - nyitotta ki az ajtót az egyik testőr.
- Mi ez az egész? - kérdeztem miközben mind kiszálltunk az autóból.
- Bent várják önöket! Mától mind a négyen itt laknak.
Nem tudom ez mikor történt és nekünk miért nem szóltak. A lányok ugyanolyan meglepetek voltak mint én. Amikor beléptünk az ajtón egy csomóan voltak a nappaliban. Legalább 3 rendőr, a fiúk, Paul és David. Ezen kívül egy idős férfi is ült a kanapén. Ha ez nem lett volna elég, ahogy a konyha felé néztem megláttam a szüleinket...

2.évad 13.rész I.rész

Csajos nap

(Brigi)

Ez az egész elég hihetetlen. Az egyik pillanatban még nyugodtan készülődünk Niall-lel, a következőben meg egy rendőrautóban ülünk és szirénázva, meg villogva száguldottunk London egyik olyan részébe, ahol életemben nem jártam még. Az új lakásunk egy villa volt, mindenféle biztonsági rendszerrel. Nem is tudom mit gondoljak. Egyszerre csalogató és hideg ez a ház.
És még egy nagy változás a testőreink voltak. Mindenhova követnek, vagyis nem mehetünk sehova nélkülük, ami nem kicsit idegesítő. De így tényleg kicsit nagyobb biztonságban érzem magam.
A hétköznapok kemény munkával teltek, ugyanis jövő héten koncertünk lesz megint. Előadjuk az összes eddigi számunkat, így egész héten ismételtünk. A We miss you című számba úgy döntöttünk nem csempészünk bele engem, de Erzsi írt egy új számot, aminek nagyon szeretem a címét. Nem tudom, hogy tud ilyeneket kitalálni, de szerintem Zayn-nek is van hozzá valami köze. Először azt hittem, hogy a világról szól, hogy mennyi jó dolog van benne, hogy mennyi jót tudnak az emberek csinálni. De tévedtem. Ez a szám Gizinek és Louisnak lett megírva. A címe: New hope for them . Így akarja kicsit megnyugtatni vagy kizökkenteni Bözs Gizit ebből a helyzetből. Nekem ez soha nem jutott volna eszembe.
A hétvégét megkaptuk szabadnapnak. Először úgy gondoltam, hogy jó lesz újra kettesben lenni Niall-lel, de pénteken rájöttem, hogy a lányokkal elhanyagoljuk egymást. Az egész délutánt avval töltöttem, hogy kitaláljam hogyan lehetne ezt orvosolni. Egyetlen dolog jutott eszembe a csajos nap.Imádtam mindig, amikor rá tudtam venni a többieket. Most meglepő módon nem is kellett annyit könyörögni nekik.
Másnap korán reggel keltem. Fogalmam sincs miért. Felöltöztem, csókot adtam a még alvó Írmanómnak, majd lementem a konyhába, hogy valami könnyű reggelit összeüssek. A rántotta és a palacsinta mellett döntöttem. Nagyon koncentráltam, hogy minden jól sikerüljön, mivel Niall-nek ma kell az energia. Készítettem a reggeli mellé kávét és forró csokit. Ma valahogy nem volt kedvem kávét inni. Mire szerelmem felébredt és levonult az emeletről mindennel el is készültem.
- Jó reggelt! Nagyon jó illata van mindennek - puszilt meg majd ült le az asztalhoz.
- Köszi! Csak neked csináltam - ültem le én is. Elmeséltem Ni-nek, hogy mit tervezek ma a csajokkal, miközben megreggeliztünk.
- Nagyon finom lett a reggeli. Amúgy akkor legalább nem unatkozol egész délelőtt, ugyanis edzeni fogunk a fiúkkal. Holnap kijöhetnétek a jótékonysági meccsre - tette a tányérját a mosogatóba Ni.
- Jó ötlet. Majd a csajokat is rá veszem, hogy eljöjjenek és mind ott leszünk. Baseball?
- Ahan, felkértek, hogy játszunk és a külön nekünk készített mezeket el fogják adni. A pénz ami befut jótékonysági intézeteknek lesz odaadva - ölelt át hátulról. Majd egy nem várt pillanatban a nyakamba csókolt.
- Nem lesz baj - suttogtam, mert tudom most mire gondol. Akkor szokta ezt csinálni, amikor nem akar elengedni. Legszívesebben én is egész nap mellette lennék, hogy mindig tudjam, hogy nincs semmi baja, de ez nem megoldás és ezt mind tudjuk.
- De mind egy helyen lesztek. Mi van ha csak erre vártak? - suttogta a nyakamba.
- A munkahelyünkön is mindig együtt vagyunk még se támadnak meg. Amúgy meg a testőrök is ott lesznek, úgy hogy nem eshet bajunk- fordultam meg a karjaiba és karoltam át a nyakát, majd minden szerelmemet átadva megcsókoltam.
- Nagyon vigyázz magadra - engedett el. Majd az órára nézett és felsóhajtott.
- Menned kell - lett egyből szomorú a hangom. Ni csak bólintott, majd megint megcsókolt.
- Sietek - mondta és az ajtóhoz ment. - Szia!
- Szia! - köszöntem el én is. Összeszedtem az asztalon maradt dolgokat és elpakoltam őket. Mire mindennel elkészültem a lányok ott is voltak értem. Egy fekete kocsival jöttek, amit Erzsi kért kölcsön Zayn-től.
-  Sziasztok! - köszöntem, ahogy kiértem az autóhoz.
- Szia! - köszöntek mind a hárman.
- Indulhat a buli - mondta Vani, amin mind a négyen jót nevettünk...

Bárhová mentünk a testőreink követtek egy másik autóval. Úgy döntöttünk egy kis kényeztetéssel kezdjük, így első utunk a kedvenc szépségszalonomba vezetett. Imádtam, akár órákat is el tudtam tölteni itt. A lányoknak is tetszett a hely.
- Mit óhajtanak a hölgyek? - kérdezte az egyik ott dolgozó lány.
- Mrs. Horan vagyok. Én jelentkeztem be mindenre a barátnőimmel.
- Ó, igen itt is van. Kérem fáradjanak utánam - indult el egy folyosón, amit már jól ismertem. Az öltözök felé vezetett, ahol letudtunk vetkőzni a masszázshoz. Alig vártam, hogy újra ellazulhassak.
Mikor mindannyian elkészültünk felfeküdtünk az asztalra és élveztük, ahogy megdolgoznak minket.
- Ó, de rég voltam már ilyen helyen - nyögött fel Erzsi, ahogy az egyik srác masszírozni kezdte. - Utoljára veled voltam a szülinapodon - nézett egyenesen rám.
- Hát az se most volt - mondtam és elmosolyodtam. - De szerintem valaki más, aki a pasid lefoglalta minden időd - nevettem fel, ahogy Erzsi elvörösödött, pedig semmi rosszat nem mondtam.
- Nem mintha veled nem ugyanez lenne a helyzet - vágott vissza.
- Ó, ha már itt vagyunk mesélj - szólalt meg Vanessza. - Milyen volt Hawaii?
- Nagyon gyönyörű volt. Egy tengerparton volt a lakás, ahol ebben az 1 hónapban laktunk. Minden reggel hallottuk és láttuk az óceánt. Niall olyan programokat szervezett, amik eszembe se jutottak. Megtanultam valamennyire szörfözni. Búvárkodtunk, bálna lessen voltunk és hasonlók nagyon jó volt.
- És amikor csak tudtatok egymásra szakítottatok időt - mondta Vani.
- Hát a nászutunkon voltunk. Ez természetes - mondtam, de nem néztem a barátnőmre. Minden percét élveztem a nászutunknak. Remélem egyszer még visszajutunk oda Niall-lel.- És ti nem gondolkodtok még a házasságban?
- Nem - mondta Erzsi rögtön. - Imádom Zaynt és ha most megkérné a kezem tuti igent mondanék, de nem sietnék vele úgy mint te.
- Én, hozzá mennék Lou-hoz. Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe ez a dolog. A fenyegetések és a gyilkosságok rá világítottak, hogy akármikor elveszíthetem. Ha Lou megkérné a kezem, én tuti minél hamarabb hozzá mennék. Amúgy a baba is segít ebben a kérdésben - mondta Gizi és elmosolyodott az utolsó mondatára.
- Én várnék még vele - mondta Vani és felült. - Tudjátok én és James nagyon szeretjük egymást, de mostanában úgy érzem James eltávolodott tőlem. Mintha titkolna valamit. Tegnap előtt este beszélni akartam vele, de nem jött össze. Elvonta a figyelmem.
- Vajon mit titkolhat? - emelkedett fel tesókám is.
- Mióta érzed úgy, hogy titkol valamit? - kérdeztem rá.
- Mióta van ez a sok furcsa esett. Vagyis a fenyegetések óta.
- Lehet, hogy benne van? - kérdezte Gizi, mire mind elszörnyedtünk a gondolatra.
- Nem, James nem olyan. Ő senkinek se tudna ártani- védte azonnal párját Vani. De mi mást is csinált volna. Ha az én Ni-met vádolták volna meg ezzel, én is ezt tettem volna. De azért elgondolkodtató a dolog. Sok érdekes dolog történik mostanában. A kis párbajunk óta.
- Mi jutott eszedbe?- kérdezte Erzsi.
- Azóta vannak a fenyegetések mióta legyőztük a Dark Angels-t. Szerintetek közük van a dologhoz?
- Bármi előfordulhat - mondta Gizi. - De lányok ezt ne most beszéljük meg. Ma pihenni jöttünk ide, úgyhogy feküdjetek szépen le az ágyra és élvezzétek, ahogy a fiúk kinyomkodják belőlünk a csomókat.
- Igaz - mondtam és feküdtem vissza az ágyra. Gizinek ebben az esetben igaza van. Ma pihenni jöttünk. Szórakozni. Ma biztos nem fogok többet a rossz dolgokra gondolni...

(Gizi)

Szeretnék egy kis nyugalmat, amire nagyon nagy szükségem lenne. Nem csak nekem, de a babának is. Ezek miatt ma semmi rosszra nem gondolok és nem is beszélek semmi rosszról. Lou is megparancsolta, hogy ma pihenjem ki magam amennyire csak lehet. Nagyon félt minket. Annyira, mint én őket. Mostanában kezdenek előjönni a reggeli rosszullétek.
- Akkor most hölgyeim kérem vonuljanak át, a manikűröshöz - jött be a lány, aki az előbb elkísért az öltözőkig. Kicsit szomorú lettem, hogy itt kell hagynom ezt a helyet, mert el tudtam volna még viselni egy kicsit ezt a kényeztetést, de sebaj. Majd valamikor visszajövök valakivel, akit rá tudok venni a dologra.
- Na és kislányt szeretnél? - kérdezte Erzsi, amikor mindannyian leültünk a helyünkre.
- Igen - ez sosem volt titok.
- És Louis? - kérdezte Vanessza.
- Szerintem kisfiút szeretne, de azt mondta annak is örülni fog, ha kislány lesz. Csak egészségesek legyünk mind a ketten. Mondjuk szerintem még túl korai ezen gondolkodni- lapoztam fel egy könyvet, hogy kiválasszam milyen körmöm legyen most. Lehet hogy a beszélgetésünk hatása volt, de egy kék és rózsaszín párosítást választottam. A rózsaszín ment a lábamra, a kék a kezemre. Nem tudom miért, de így éreztem helyesnek.
- Tudjátok kik ellen játszanak most a fiúk? - kérdezte egyszer csak Vani, amikor már majdnem készen lettünk.
- Nem - válaszoltam őszintén, míg Erzsi és Brigi csak a fejét rázogatta.
- Jó, mert én se. Csak gondoltam kihúzok belőletek valami információt - vigyorgott az én barátnőcském.
- De mind meg vagyunk hívva - jelentette ki Brigi.
- Akkor meg van a holnapi program - mosolyodtam el, mert úgyis Lou-val akartam tölteni az egész napot.
Most, hogy a körmünk kész mehettünk tovább. A fodrásznál már elég érdekesnek találtam a helyzetet, mivel Bözs hatalmas élvezettel választott hajat mindenkinek. Nem mertem megnézni, hogy mit választott, így inkább csukott szemmel hagytam, hogy csinálja a fodrász a dolgát.Nem volt mitől félnem, mivel nem csináltak vele sok mindent. Megmosták, majd felborzolták egy kicsit. Tiszta átlagosnak nézett ki.
- Hát akkor az utolsó helyszín a sminkes - mondta Brigi. - De remélem még ma ennél egy kicsit többet fogunk dumcsizni, mint most.
- Igen, én is remélem - mondta Erzsi és elindult a nővére után.
Ahogy leültünk a székekbe mindenki egyszerre kezdett beszélni, mire felnevettem. Ez olyan volt, mint akkor, amikor még csak iskolások voltunk és nem sztárok.
- Kezd te Bri - mondta Erzsi, amikor mind elhallgattunk és vártuk, hogy valaki elkezdjen beszélni.
- Miközben költöztünk rá jöttem, hogy én is gyereket akarok. Nem vagyok irigy, vagyis de egy kicsit irigy vagyok most, de nem úgy. Nem tudom, hogy mondjam ezt el Niall-nek - sóhajtott fel hangosan.
- Akivel egy hónapja összekötöttétek az életetek - jegyezte meg Erzsi.
- És most szerelmesebbek vagytok, mint bármikor ez előtt - folytatta Vani.
- Csak mond el neki - javasoltam. Mi nem terveztük a kis tündérkét, így nem volt evvel gondom. Mivel Lou volt olyan szemfüles és észrevette, hogy szédelgek ő küldött el orvoshoz, így közösen tudtuk meg a dolgot , így még a terhesség bevallásával sem volt gondom.
- Azt se tudtam, hogy hirtelen miért érzek így. Eddig még eszembe se jutott ez a dolog. Most meg alig várom, hogy itt érezzem, - tette Bri kezét a hasára. - vagy, hogy a kezembe tarthassam. Nem tudom mi van velem.
- Akkor ne beszélj Niall-lel - mondta Erzsi. - Várd meg, hogy te rá gyere mit érzel és csak utána beszélj a férjeddel.
- Most milyen okosat mondtál - lepődtem meg egy kicsit.
- Kösz - mondta legjobb barátnőm egy kicsit durcásan. - Amúgy én ö...csak annyit akartam mondani, hogy tudom miért bomlik fel a banda.
- Mi? - lepődtem meg. Én nem tudtam kiszedni a férjemből a dolgot.
- Zayn az egyik ok - mondta kicsit halkabban. - Ő nem akar tovább csak egy banda tag lenni. Azt akarja, hogy ne úgy emlegessék mint az 1D egyik tagja, hanem, hogy Ő Zayn Malik, aki egy profi énekes. Persze ez egyedül nem ment volna, vagyis egyedül nem tud feloszlatni egy bandát. Niall úgy döntött, hogy nyugisabb életet akar. A baleseted napján rájött, hogy túl sok időt töltötök külön és egy elég veszélyes életet is éltek. Louis a gyermek miatt akarja abba hagyni, hogy neki nyugodtabb élete legyen. Ne kövessék minden lépését. Liam nem akar tovább sztár lenni. Egy elég érdekes dolgot talált ki Ceciliával. Harry az egyetlen, aki csak a többiek miatt csinálja - fejezte be meséjét Erzsi. Lou a baba miatt csinálja. Úgy meglepett a dolog, mintha most hallanám először. De igazából már hetek óta erről beszélgetünk. Hogy vajon milyen élete lesz a gyermekünknek. Őt is követni fogják, mint minket? Minden hibájáért az egész világ büntetni fogja? Őt is olyan támadás éri, mint minket, amikor kiderült, hogy létezik? Nem ezt se én, se Lou nem akarjuk. De még nem tudjuk mit csináljunk. Jól van, hogy Lou kilép, bár hülye ötletnek találom. De én még nem akarom itt hagyni a bandát. Lou azt mondta, hogy erre semmi szükség, de ha én sztár maradok, akkor ugyanaz a helyzet, mintha mind a ketten sztárok lennénk.Jaj, mennyi gond van még.
Brigin is látszott, hogy elgondolkodott.
- Mi az? - szorítottam meg a vállát.
- Mintha valami ilyet mondott volna Ni akkor, amikor nem voltam magamnál, de lehet, hogy tévedtem - mosolyodott el.- Ideje, hogy együnk valamit.
- Jó, ötlet. Már kezdtem éhes lenni - álltam fel, de túl gyorsan mert megszédültem. Visszaültem. Mire felnéztem a testőröm állt velem szemben és napszemüvegén keresztül figyelt engem. - Jól vagyok - mondtam neki. A testőröm csak bólintott, majd mellettem haladt tovább...

2.évad 12.rész

James titka

(Vani)

Már egy ideje együtt vagyok James-szel. Mégis most máshogy érzem valahogy a kapcsolatunkat. Mintha valahogy eltávolodtunk volna egymástól. A szerelmünket még mindig ugyanolyan erősnek érzem, mint eddig, de már egy pár napja távol érzem magamtól Jamest. Valahányszor beszélni akarok vele eltűnik. Valahányszor történik valami ott van velem, de utána eltűnik. Nem tudom mi ez az egész. Próbáltam rájönni, hogy mi ez az egész, de eddig nem jött össze. Még ötletem sincs, hogy mi a fene folyik itt. De ma tiszta vizet öntök a pohárba. Mindenre rákérdezek. 

Ideges is vagyok emiatt. Nem tudom, hogy csináljam. Még soha nem csináltam ilyet. Hát meg ez az első kapcsolatom is. Nem akarok szakítani, de nem is akarom ezt így folytatni. Szeretnék James-szel maradni, de nem akarom, hogy titkolózzunk egymás előtt.

A bejelentés után egyből hazajöttem. Már tegnap bevásároltam a vacsorához, így már csak főzni kezdtem. Miközben az étel főtt megterítettem és átöltöztem.Mire az étel elkészült James is megérkezett. Ma is nagyon fáradt volt. Egy kicsit nagyon elbizonytalanodtam, de inkább úgy döntöttem, hogy eleget vártam. Mindent tudni akarok.

- Szia! Mit ünneplünk? - csókolt meg miután ledobott mindent.

- Szia! Semmit, csak beszélni szeretnék veled - mondtam kicsit szégyenlősen.

- És ehhez ekkora lakoma kell?

- Gondoltam jóllakatlak közben - mosolyogtam rá. - Ülj le és együnk!

- Rendben!

Nem akartam a legelején belevágni a közepébe, így inkább csendben ettem. James is ezt tette. A végén egész vacsora alatt nem szólalt meg egyikünk se. Mikor már a desszert is elfogyott és én azon rágódtam hogyan kezdjek bele a kérdezősködésbe, James felbontott egy üveg vörös bort.
- Mi lenne ha átvonulnánk a nappaliba? Ott mégis csak kényelmesebb - vezetett át az étkezőből.
Mindketten leültünk a kanapéra és belekortyoltunk az italunkba.
- Milyen napod volt? - kérdezte James és közben a vállam simogatta.
- Átlagos, de ne terelj! - húzódtam kicsit arrébb.
- Csak próbálom könnyebbé tenni a dolgod. Egyáltalán nem hárítok. Nyugodtan kérdezz, ha akarsz - csúszott közelebb. Olyan érzésem volt, mintha valami romantikus könyv főszereplője lennék.
- Neked milyen napod volt?
- Kicsit unalmas. Egy új számot vettünk fel és kitűztük a turné időpontját - játszott a hajammal.- De közben végig te jártál az eszemben.
- Nekem is sokszor eszembe jutottál - fordultam teljesen felé. Nagy levegőt vettem, hogy megkérdezzem, mit titkol, de James gyorsabb volt és megcsókolt. Hevesen. Egyből elszállt a gondolatom, hogy kérdezni akarok valamit. Karjaim automatikusan nyaka köré tekeredtek. Ugyanolyan hévvel csókoltam vissza, ahogy ő csókolt engem.
Hamar elfajult minden és az ágyban találtuk magunkat. James lassan cirógatott a szájával, nyelvével. Sóhajtozva próbáltam leszaggatni szerelememről az inget. Minél hamarabb bőrömön akartam érezni, meleg, meztelen bőrét.
Valahogy így gondolkodhatott szerelemem, mert egyetlen mozdulattal széttépte ruhám. Szájával egyből melleimmel kezdett játszani. Szabad keze, pedig egyenesen lefelé tartott. Az első érintéstől hangos sikkantás hagyta el számat.
- Imádom, amikor alattam vagy és sikítasz - suttogta James a fülembe. Egyik ujját bugyimba csúsztatta és végigsimított csiklómon - Imádom, hogy ilyen nedves vagy, pedig még csak most kezdtük!
Felült James és lekapta magáról az inget a pólót és a nadrágot is. Ja és a bokszert el ne felejtsük. Majd lefeküdt mellém és magára rántott.
- Ma te leszel felül- csókolt meg. Letépte a melltartóm, majd a bugyimat is...

(James)

Sejtettem Vani mire kíváncsi, de még nincs itt az ideje, hogy elmondjak mindent. És félek is. Félek, ha megtudja az igazat el fog hagyni. Soha nem gondoltam, hogy valaha is beleszeretek valakibe, akibe nem kéne. De Vanessza egy olyan lány, aki egyedi és különleges. Nem találkoztam még hozzá hasonlóval. Egyszerre tud nőies és gyermeki is lenni. Amikor szomorú, akkor is erősnek látszik. Kell neki a támogatás mégis egyedül is képes kiállni magáért. Ez a lány hatalmas kincs.
Amikor elmondta, hogy beszélni szeretne tudtam, hogy baj van. Valahogy meg kellett akadályoznom, hogy megtudja az igazat. Amíg a főnökeim nem bólintanak rá a dologra, addig nem mondhatok semmit.

A szeretkezés után Vanival elaludtunk. Reggel én keltem először. Néztem Vanessza alvó arcát. Teljesen rám volt tekeredve, így meg sem próbáltam kimászni alóla. Eszembe jutott, hogy mekorra szerencse, hogy nem hamarabb léptem ki az állásomból. Ha akkor elmegyek, amikor lehetőségem volt rá, nem találkoztam volna Vaneszával és soha nem lehetnénk ilyen boldogok. Negyedóra múlva ő is mocorogni kezdet.
- Jó reggelt! - csókoltam meg. Vani kinyitotta a szemét és elmosolyodott.
- Neked is - válaszolta majd felállt.
- Hova-hova?- kaptam utána, de ő kitáncolt kezeim közül.
- Zuhanyozni - válaszolta vigyorogva. - Te is jöhetsz, ha akarsz!
Meztelen teste iszonyú szexin ringott, ahogy kilibegett a fürdőbe. Nagyot nyeltem, majd ledobtam a takarót és szerelmem után mentem.
A gyors zuhany után nem tudtam ellenállni a késztetésnek, így a szobánkban, amikor Vani öltözni kezdett újra letámadtam. A kezében tartott felsőt elhajítottam és meztelen testét az ágyra löktem, és fölé másztam.
- Kielégíthetetlen vagy - mondta az első csókom után.
Folytatni nem tudta, mert egyetlen értelmes szó sem jött ki a torkán a nevemen kívül. A gyönyörtől sóhajtozott és nyöszörgött.

A reggeli kalandunk végén mind a ketten rájöttünk, hogy elkéstünk. Hatalmas kapkodások közepette vettünk egymástól búcsút, majd mind a ketten mentünk a dolgunkra. Ahogy beértem az állomásra ledobtam a táskám és az asztalomhoz ültem. Elővettem a dossziékat és olvasni kezdtem. Próbáltam észrevenni bármi olyat, amit eddig még nem vettünk észre a helyszíneken.
- Találtunk valamit - ült le az asztalom szélére Carlos. - Tegnap este megöltek 2 rendőrt és felrobbantottak egy járművet. A bombát a szakértők még vizsgálják. Viszont az egyik hallott rendőr körme alatt DNS-t találtunk. A DNS tulajdonosa egy bizonyos Alex Hammer. Piti tolvaj. Logan és Kendall behozzák.
- Rendben - mondtam, majd a táskából kivettem 4 lapot.- Itt az új szám. Tanuljuk meg és aztán énekeljük fel. Szerencsére senki nem vett észre semmit, de Vani tudja, hogy titkolok valamit. Nem sokára mindenre rá fog kérdezni. Vagy elmondok neki mindent, vagy egy nagyon hiteles dolgot kell kitalálni.
- Rendben. Megmondom a főnöknek- ment el Carlos. Én pedig visszatértem a dossziékhoz. 

2.évad 11.rész

A fenyegetések súlyosbodnak

(Gizi)

Brigi és Niall visszatérése valahogy megnyugtatott. Eddig is féltem és ez most sem változott, de valahogy sokkal nyugodtabbnak éreztem magam, hogy most már mind együtt vagyunk. Mióta kiderült, hogy babát várok az életem fenekestül felfordult. Louis ragaszkodott hozzá, hogy hozzá költözzek és nem ellenkeztem ellene. Nem akartam veszélybe sodorna a szüleimet. Miután átköltöztem el is mondtuk a nagy hírt Louis szüleinek, akik nagyon örültek a hírnek. Nem bánták, hogy fiatalok vagyunk és nem volt betervezve az unoka. Ők úgy döntöttek mindenben támogatnak. Nem sokkal ezután Louis felhozta azt hogy visszavonul. Nagyon jól esett, hogy a baba miatt mindent fel akar adni, de én nem akartam, hogy ekkora áldozatot hozzon. Szeretem, hogy szerelmem boldog. És nem akartam elvenni tőle ezt. Közben a fenyegetések egyre gyakrabban jöttek és most már nem csak papíron, hanem telefonon keresztül is. Valahogy kitudódott a baba a nyilvánosságba, így egyre több támadás ért. De végül minden jobbra fordult. Elmondtam a szüleimnek, akik időt kértek, majd kijelentették, hogy ők is mindenben segítenek. A rajongók is kezdték elfogadni a dolgot, így egyre kevesebb rossz dolog ért. Persze, még mindig voltak, akik azt állították, hogy kamu az egész dolog, de ez már egy cseppet sem érdekelt. Louis minden nap elmondta, hogy mennyire szeret és ez mindig sok energiát adott.

- Jöhet egy közös zuhany? - kérdezte Lou egy száll törölközőben.

- Jól hangzik - dőltem neki, amikor megölelt. - Hosszú volt a nap.

- Igen, de most már mindenki tud mindent - csókolt meg Lou. Épp elindultunk volna a fürdő felé, amikor csöngettek. Rettegve rázódtam össze, mire Lou megszorította a kezem.

- Én megyek le. Itt vannak a nyomozók - mondta szerelmem és elindult lefelé. Leültem az ágyra és hófehér arccal vártam Louist. Nem kellet tükörbe néznem, hogy tudjam milyen sápadt vagyok. Nagyon féltem. Pár perc múlva Lou felszaladt a lépcsőn és tárcsázott egy számot. Az ablakból a kinti tájat figyelte és közben olyan gyorsan beszélt a telefonba, hogy egy szavát sem értettem. Vagy csak a félelem miatt nem hallottam semmit. Láttam Lou feszült arcát, testtartását, amiből rögtön tudtam, hogy baj van. Amikor letette a telefont kapdosni kezdte magára az előbb ledobált holmikat.

- Szedj össze pár cuccot, itt nem maradhatunk - jutott el Lou utolsó mondata a tudatomig.

- Mi történt? - kérdeztem suttogva, de Lou így is meghallotta.

- Semmi baj. Csak szedj össze pár cuccot. Nem sokára egy rendőr autó áll meg a ház előtt. El fognak vinni minket egy biztonságosabb helyre. Nem lesz semmi baj - állt meg előttem és ölelt meg szorosan. - Sietnünk kell! - mondta, amikor elengedett és maga kezdett egy sporttáskába mindenféle holmit belepakolni. Egy kis idő múlva én is segítettem neki, majd újból meghallottam a csöngő hangját. Amikor Lou kinézett az ablakon megláttam a kék - piros fényeket, amiből tudtam, hogy a rendőrök azok. Lementünk Louval felkaptuk a kabátjainkat, majd elindultunk ki.

- Minden rendben lesz. Először a kapitányságra megyünk, ahol elmondanak mindent, aztán elvisszük önöket egy biztonságosabb helyre - mondta a rendőrtiszt. Amikor beszálltunk az autóba megláttam még több vörös és kék fényt, ami még több rendőrautót jelentett.

- Mi történt? - kérdeztem ismét Lou-tól, de nem válaszolt.

- A hölgy nem tud semmiről? - kérdezte a rendőr.

- Nem. Ő végig a házban volt - válaszolta Louis.

- Mi történt? - kérdeztem most már határozottabban, mivel kezdett nagyon elegem lenni, abból, hogy nem tudok semmiről semmit.

- Megölték a két kollégát, akik a házat és környékét figyelték - mondta a rendőr, mire ha lehet még sápadtabb lettem mint eddig. Most már nem csak fenyegetőznek, de gyilkolnak is. Hirtelen a levegő teljesen lehűlt és én a mélybe kerültem. Semmit nem hallottam, nem láttam csak a hallott Lout. Ettől féltem. Ez volt a legrosszabb rémálmom, hogy Lou miattam hal meg. És ezt nem csak én, de Lou is tudta.

- Nem lesz baj - ölelt magához és a fejem is maga felé fordította. Egyenesen a szemembe nézett és úgy beszélt hozzám. - Nem lesz semmi baj - ismételte meg előző mondatát, hogy eljusson a tudatomig.- Meg tudom magam védeni. És mindent megteszek, hogy ti is biztonságban legyetek. Nem lesz baj, higgy nekem - simogatta a hátamat. - Meg kell nyugodnod. A baba miatt - mondta kicsit lágyabban. - Gondolj a pici Tomlinsonra - csókolt meg, amitől kicsit nyugodtabb lettem. Igaza van. Így csak ártok a babának. Meg kell nyugodnom. Hozzá dőltem Lou-hoz és lehunytam a szemem. Hallottam a kocsi motorját, de nem foglalkoztam vele. Csakis Lou szívdobogására figyeltem. Kiűztem minden csúnya gondolatot a fejemből. Próbáltam annyira megnyugodni, amennyire csak lehet ebben a helyzetben. Elaludni nem tudtam, de megnyugodtam. Addig ki se nyitottam a szemem míg a kapitányságra nem értünk.

Ott mindent elmondtunk és kaptam kamilla teát, ami csak még jobban ellazított. Aztán ugyanaz a tiszt, aki idáig hozott vitt tovább minket a kis házhoz, ami elméletileg biztonságosabb. Nem tudtam elhinni ezt a tényt róla, de ha a rendőrök ezt mondják biztos igaz.

- Most pedig veszünk egy hosszú fürdőt - mondta Lou, amikor beléptünk a házba.- Rád fér - simogatta meg a vállam, majd meg is puszilta a nyakam. - Szépen megnyugodtál! 

- Kösz, de előtte igyunk egy forró csokit! 

- Oké - kuncogott fel és látszott rajta is, hogy megnyugszik. 

Miután megittuk a forrócsokit tényleg vettünk egy hosszú fürdőt. Addig ültünk a kádban, amíg csak lehetett. Amikor a víz már hűlni kezdett kiszálltunk és bementünk a hálóba.Az ágyban még sokáig éreztem, hogy Lou nem tud aludni és én egyre inkább aggódtam érte. Bűntudatom volt, hogy miattam halt meg az a  két ember, de félre kellett tennem a baba miatt.

- Tedd félre egy kicsit - bújtam oda hozzá.

- Nem megy - sóhajtott fel szerelmem.

- Dehogynem. Nekem is megy. Gondolj a babánkra és rám - néztem a szemébe. - Ettől nem leszel rossz ember. 

- Tudom. Köszönöm - csókolt meg. Visszadőltem mellkasára, majd elaludtam Lou-val együtt...

(Erzsi)

Jó volt, hogy mindenki együtt van újra. Nagyon hiányzott az én bohókás húgom, de most már itt van és bármikor beszélhetek vele, de nem este fogom zavarni. Mint minden este most is dalszöveget próbáltam írni. Mostanában egyre jobban tetszett ez a dolog. Jó volt úgy kifejezni az érzéseimet, hogy nem mindenki tudja, hogy mit érzek vagy gondolok. Persze vannak, akik kitalálják, de a legtöbben csak a hangra figyelnek és ha a zene tetszik, akkor a szöveg már nem érdekes. 

Zayn ilyenkor tud az új szenvedélyére a főzésre figyelni. Nagyon meglepődtem, amikor az esküvő utáni napon egy saját kézzel készített étellel várt haza. Igen, most már én is úgy emlegetem Zayn otthonát, mint a saját otthonomat. Nagyon jó érzés, hogy valaki vár haza. Persze a szüleimnél is jó volt, de az más volt. 

Zayn pedig nagyon is ráérzett a főzés ízére. Egyre finomabb és finomabb ételeket készít. Ezt általában csak ilyenkor csinálja, amikor nem túlságosan fárad ki a munkában és én leülök írni. A menedzserek egy új lemezt várnak megint. Már nem tudom mit akarnak pontosan, de nem is érdekel. Azt kell szeretni ami van. Épp azt próbáltam kitalálni, hogy ez egy lassú vagy egy gyors szám legyen, amikor meghallottam a csöngő hangját. Felkeltem és elindultam az ajtó felé.

- Én majd kinyitom - mondtam Zayn-nek, de a következő percben mögöttem volt.

- De nem nélkülem - nyitotta ki az ajtót, de még mindig én álltam közelebb az ajtóhoz. Amikor kinyílt az ajtó nem láttam semmit, ezért kijjebb hajoltam. Épp amikor megtettem a füvön parkoló autó felrobbant. A robbanás erejétől vissza-, beestünk a házba. Zayn neki csapódott a lépcsőnek. Először fel sem fogtam a dolgot. Majd léptek zaját hallottuk és a következő pillanatban feltűnt az egyik rendőr, aki a biztonságunk érdekében egész nap a ház előtt dekkolt.

- Azonnal el kell tűnnünk! - mondta és felrántott, majd Zaynt is felrántotta.- Épp az imént kaptunk egy hívást, hogy megölték azokat a rendőröket, akik a Tomlinson ház előtt őrködtek - mondta a rendőr miközben már az emeleten voltunk összeszedni pár cuccot. - Két percük van!

Szupergyorsan elkezdtünk Zayn-nel pakolni. Még kótyagos voltam, így nem ellenkezdtem, nem kérdeztem. A pakolás után a rendőrrel beültünk az autóba. Először a kapitányságra mentünk, ahol megtudtuk, hogy Giziéket is biztonságos helyre szállították. Eddig más bajról nem tudnak, de holnap mindenkit elszállítanak egy-egy külön házba. Miután elmondtuk a rendőröknek, hogy mi történt, elvittek egy orvoshoz, majd a biztonságos házba, ami semmivel nem volt másabb mint Zayn háza. Később Zayn-től megtudtam, hogy ez a ház sokkal több biztonsági rendszerrel meg szerkezettel van felszerelve, mint a saját háza. Nem akartam vele kiabálni, hogy mégis ki a fene gondolná, hogy egyszer ekkora biztonságra lesz szüksége! 

Zayn egész úton csendes volt, de én se szólaltam meg addig, míg be nem léptünk a házba és kettesben nem maradtunk.

-Sajnálom!- mondtam szemébe.

- Miről beszélsz? - kérdezte értetlenül. - Ez nem a te hibád. Nem tehetsz róla, hogy vannak a világon nem normális barmok, akik ki tudja miért fenyegetőznek és robbantgatnak. Ez nem a te hibád - húzott magához egy hatalmas ölelésre. - Én csak attól félek, hogy valami bajod esik. Ezek egyre veszélyesebbek. Hallottad mit csináltak Louis-éknál! Nagyon féltelek, kicsim!

És erős karjai közt nem tudtam tovább tartani magam. Sírva fakadtam. Jól tudom miről beszél. Én is így vagyok ezzel. Nem magamat féltem, hanem Zaynt.

Miután kifáradtam a sok sírásban gyorsan lezuhanyoztunk, majd közösen ágyba bújtunk. Egyikünk se tudott enni egy falatot sem...

2. évad 10.rész

 1 hónap múlva...

(Brigi)
Egy hónap telt el az esküvőnk óta és még csak most megyünk haza a nászutunkra. Niall-lel addig húztam, amíg csak lehetett a visszatérést. 1 hete voltunk itthon, amikor rájöttem, hogy mennyi minden történik egy hónap alatt. Nem kis meglepetésre értünk haza. Most az irodában ülünk. Mindenki itt van. A két banda összes tagja és a menedzserek. A One Direction felbomlik. Nincs öt perce, hogy a fiúk elmondták. Mindenki meglepődött. A menedzserek kiabáltak, mi lányok pedig döbbenten ültünk. Nem tudtuk mit szóljunk. Niall egész eddig nem mondott erről a döntésről semmit. Nem is értem miért teszik. A fiúk csak annyit mondtak, hogy minden döntésnek meg van a maga oka, a maga miértje. Ők most közösen így döntöttek. Gizi gondterhelt arccal nézett Louisra, aki csak egy félmosolyt küldött a legjobb barátnőmre. Csak most tudatosult bennem, hogy mennyire hiányoznak a csajok. A megbeszélés után, ami nem volt teljes, mert csak a fiúk felbomlásáról volt szó, elindultunk haza, csak előtte beülünk valahova valami finomat enni.
- Miért? - hallottam meg Gizi halk hangját a folyóson, ahogy elindultunk a kocsi felé.
- Mert miért ne? Közösen döntöttünk így a fiúkkal. Nekem meg van az okom és a többieknek is. Nagyon jó volt együtt zenélni és továbbra is össze fogunk állni egy párszor. De már csak hobbiból nem pedig kötelességből. Mindenki úgy döntött szóló karrierbe kezd - mondta Louis és feltűnt, hogy a harmadik mondatnál átkarolja szerelmét. Ez tuti valami célzás volt, amit csak ők ketten értenek. Gizi lehajtotta a fejét, de amikor legközelebb felemelte mosolygott. Nem tudom még mi folyik itt, de minél hamarabb ki fogom deríteni.
- Miért? - kérdezte ekkor Erzsi Zaynt és megállt barátjával szembe.
- Hát nem túl sok újat tudok mondani. Louis már mindent elmondott. Szóló karrierbe akarok kezdeni. A banda az X-Faktorban állt össze és nagyon jók lettünk. Imádunk együtt dolgozni és ezek után is barátok leszünk és össze-össze fogunk járogatni, csak nem fogunk együtt dolgozni. Sok emléket szereztünk, de itt az idő, hogy szétváljunk.
- Ez így nem oké - mondta Erzsi és látszott rajta, hogy nem elégedett a válasszal. Hát én se voltam, de tudtam, hogy ugyanezt a választ kapnám Niall-től is, így nem faggattam. Tudtam, hogy meghozták a döntést és senki, még mi lányok se tudjuk eltéríteni őket az elhatározásuktól.

Az ebéd alatt jót pletykáltunk a csajokkal míg a fiúk hülyéskedtek. Niall sokat evett és mosolygott. Harry és Louis olyanok voltak mint mindig. Zayn és Liam pedig jót beszélgettek valami játékról. Ahogy végig néztem rajtuk kicsit se tűntek másnak. Mintha még mindig az az elválaszthatatlan fiú banda lenne, ami eddig is volt. Mintha soha nem akarnának elválni egymástól. Mintha nem készülnének szétválni és új karriert csinálni.
- Azt hiszem - szólalt meg Gizi, mire mindenki elnémult. - ideje haza indulnunk. Mindenkit várunk a mi kis tanyánkon.
- Micsoda?- úgy tudtam, hogy Gizi még nem költözött Louis-hoz, de úgy tűnik tévedtem.
- Hát igen. Már pár hete ott lakom Louisnál - vörösödött el barátnőm, pedig evvel nem is volt semmi baj. Én is Niall-lel élek már egy ideje. És ahogy tudtam, bár már ebben se voltam biztos Vani is a költözésre készült.
- Úhhh, nekem mennem kell bocsi. Nem tudtam, hogy most tervezitek, ezért nem hagytam szabadnak a délutánom - állt fel Harry. Felkapta a kabátját és eliramodott egy búcsúszó után.
- Hova megy? - kérdeztem és döbbenten láttam, hogy a többiek vigyorognak.
- A barátnőjéhez - mondta Zayn. Közben ő is felkelt Erzsivel. Felsegítette a barátnőmre a kabátot, majd ő is felvette a sajátját.- Akkor ti nem jöttök?
- De persze - álltam fel. Most jöttem rá, hogy mennyi mindenről maradtam le. A családommal már beszéltem az első pár napban. Tőlük tudtam meg, hogy Erzsi is kiköltözött a családi fészekből. Már ő is a szerelmével lakott, de még esküvőt nem terveztek, amin az egész megmaradt család jött mosolygott...

Louisék házában nem sok változást láttam. A nappali ugyanolyanak tűnt avval a kivétellel, hogy Gizi könyvespolca is helyett kapott a falon. És néhány kép a kandalló párkányára került a barátnőmről. Leültünk és izgatottan vártam, hogy mit akarnak mondani Giziék. Észre se vettem mikor kezdtem el Niall kezét szorongatni. Csak akkor döbbentem rá tettemre, mikor már Niall simogatni kezdte a csuklom, hogy megnyugtasson.
- Hát nem egészen tudom, hogy is mondjam el - kezdett bele Gizi. - Rajtatok kívül már mindenki tudja - nézett most konkrétan rám és Niall-re. - Pár hete tudtuk meg, hogy babát várok. Nem így terveztük, de mi nagyon örülünk neki - dőlt Louis-hoz, aki hátulról átölelte barátnőnket. Elképedten néztem arra a lányra, aki eddig váltig állította, hogy soha nem lesz senkije és nem lesz gyereke. Most mind kettő megtörtént és én igazán örültem ennek. Én voltam az első aki észhez kaptam.
- Gratulálok! - ugrottam Gizi nyakába és nagyon szorosan megöleltem. - Remélem én leszek a keresztanyukája!
- Bocsi ez a poszt már foglalt - nézett Erzsire, aki szélesen mosolygott. - De annyi időt tölthetsz vele, amennyit Erzsi.
- Köszi - Louist is jó szorosan megöleltem. - A szülők mit szóltak?
- Hát először mindenki le volt döbbenve, így volt egy - két vita, de már mindenki alig várja az unokát - karolta át barátnőjét Louis.
- És jól vagy? - kérdezte Niall, miután ő is gratulált mindkettőjüknek és visszaültünk a helyünkre.
- Igen, még nagyon jól érzem magam. És az orvos szerint a baba is jól van - mosolygott Gizi.
- És hanyadik hónap?
- Második
Ezek után se én, se Niall nem tudtuk mit mondjunk. Még mindig meg voltunk döbbenve, így Zayn és Erzsi átvették a kezdeményezést és beszélgetést kezdeményezést kezdtek. Mindenféle téma előjött, ami csak eszünkbe jutott...

Este már az ágyban feküdtünk az én Írmanómmal, amikor egy furcsa üzenetet kaptam. Először azt hittem, hogy valamelyik csaj küldte, de a szám ismeretlen volt.
- Baj van? - kérdezte Niall, mire én megráztam a fejem.
- Biztos csak félretárcsáztak - tettem le a telefont, de olyan érzésem volt, mint az esküvő és a nászút előtt, amikor furcsa leveleket kaptam.
- Mutasd csak! - mondta Niall és kinyújtotta kezét. Amikor elolvasta az üzenetet ő is elkomorult, majd valamit pötyögött a telefonomon. Azt hittem, hogy visszaírt az ismeretlennek, de csak továbbította Paul-nak. - Semmi baj! - ölelt át és simogatta a hátam.
- Ki ez és mit akar? - kérdeztem. A szememben könnyek gyűltek és remegni kezdett az egész testem.
- Nem tudom, de ki fogjuk deríteni és véget fogunk vetni ennek - mondta a férjem nagyon határozottan.
Most eszméltem rá, hogy a sok új és gyönyörű dolog mellett a rémségek közé is visszatértünk. Ebben az ügyben még nem változott semmi. Még mindig veszélyben vagyok és nem csak én. Félek és csak egy ember tud megnyugtatni, de ő sem lehet mindig mellettem.
- Mi a fene történhet még? - kérdeztem hangosan. Mind a ketten tudtuk, hogy csak költői kérdés volt, mivel senki nem tudhatta a választ azt itt tartózkodok közül...

Az új rész köszönhető az én legjobb barátnőmnek Briginek. Ő juttatta eszembe, hogy ideje lenne újra írnom! Köszi Bri! 

Hirtelen hozott döntés

2.évad 9.rész
(Niall)

5.nap

Nem hittem, hogy bármi is változni fog, amikor Bri felébred. Úgy gondoltam, majd ugyanúgy fogunk viselkedni, de amikor megláttam az ágyon ébren, valami elragadott. Odarohantam hozzá és sírva fakadtam. Nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek. Éreztem, hogy ő is sír.
-Szeretlek! - mondtuk egyszerre és megcsókoltuk egymást. Összhangba mozdultunk. Elmosolyodtunk, amikor elváltak ajkaink.
-Brigi, nagyon szeretlek. Hozzám jössz? - kérdeztem hirtelen. Nem terveztem semmit, nem térdeltem le, nem hoztam magammal gyűrűt. Csak úgy spontán jött. És helyesnek éreztem.
-Mi? - kérdezett vissza szerelmem.
- Jól hallottad. Kérlek légy az én menyasszonyom. Szeretlek és veled akarok élni örökre, amíg a szívem meg nem szűn dobogni.
-De Niall, alig múltam 19. 2 éve ismerjük csak egymást. Ez nem túl korai még?
-Nem azt mondtam, hogy azonnal gyere hozzám. Avval még ráérünk csak kérlek mondj igent.
-Rendben, igen! Nagyon szeretlek - csókolt meg Brigi. A boldogságtól szárnyalni tudtam volna...

3 hónap múlva...
Még, hogy túl korai az esküvő. Ahogy elmondta a többieknek az eljegyzést tervezni kezdték az esküvőt. És most itt ez a csodálatos nap. Még soha nem izgultam ennyire. Már kora reggel fent voltam és lementem a fiúkkal a konditerembe. Persze, Liam rögtön értette a dolgot. Ott voltam mindaddig, míg a fiúk hagyták a dolgot.
Amikor haza értem anya várt a konyhában. Az asztalon sorban állt az asztalon a reggeli. Azt vettem észre magamon, hogy ideges vagyok. Legszívesebben mozogtam volna még, de ehelyett leültem az asztalhoz és magam elé húztam a rántottá. Tudom, hogy jól döntöttem, amikor megkértem Brigi kezét és akkor is, amikor rábólintottam a korai esküvőre, de azt bánom már, hogy engedtem Paul-nak és az összes filmest és újságírót beengedünk, aki jelezte, hogy eljön az esküvőmre. Ennek az eseménynek csak rólunk kéne szólnia és a családunkról. Idegeneket nem lenne szabad beengedni mi mégis megtesszük, hogy növeljük a stúdió színvonalát. Brigi azt mondta ez megnyugtatja, de ezt nem tudom elhinni.
Olyan jó lesz nem sokára feleségemnek, vagy Mrs. Horan-nek nevezni. Alig várom már. Gondolom elég érdekes fejét vághattam, mert anya megölelt.
- Olyan elégedett fejet vágtál - mondta anya és megsimogatta a fejem. - És az is lehetsz, mert nagy szerencséd lesz evvel a lánnyal. Látszik rajtatok, hogy nagyon szeretitek egymást.
-Kösz, anyu! - pusziltam meg az arcát.
-Egyél, én addig elmegyek készülődni - indult el a belső szoba felé. Az órára néztem. 9:32. Már csak másfél óra és mehetünk a templomba. Mondjuk nem tudom mit fogok ott csinálni 1 órán keresztül, de majd a skacok segítenek.
Miután megettem a reggeli nagy részét, mert az egészet én se tudtam, annyit csinált anyu, ebből is látszik, hogy mennyire izgul, felmentem a könyvtár szobába. Apa a zongora előtt ült és kifelé bámult. Én is beültem mellé. Egy darabig csendben ültünk. Azon gondolkodtam mi járhat a fejében.
- Érdekes lesz az esküvődön részt venni. Jó értelemben. Büszke vagyok rád - nézett fel rám.
-Uh, erre nem gondoltam. Köszi - öleltem meg. - Remélem minden jól fog sikerülni. Nagyon szeretem Brigit.
-Ez a lényeg. Semmi más nem számít. Ha valami elromlik legalább lesz min nevetnetek 25 év múlva - veregette meg a vállam.
-Van valami jó tanácsod a számomra?
- Hát nem tudom, hogy mennyire jó tanács, de mindig légy őszinte a feleségedhez. Ne hanyagold el. És sokszor mond el neki, hogy mennyire szereted és mennyire értékes.
-Rendben!
- Na hagylak készülődni. Én még üldögélek itt egy kicsit. Menj!
Elindultam, de ekkor megfordult a fejemben valami. Nem tudom honnan jött, rég nem gondoltam hasonlóra sem, de most mégis eszembe jutott.
-Az a baj, hogy megint csámcsogni fognak rólad a tévében és az újságokban?
-Amikor bemutattad Brigit valahogy megéreztem, hogy eljött a te időd is. Hogy megfogsz házasodni. Akkor arra gondoltam, hogy kicsit korai még és nagy marhaság, hogy ilyen korán eszembe jut az esküvő. De nézd meg. Itt vagyunk. Nem sokára megházasodsz. Nem, nem az bánt. Igazából nem is bánt semmi csak eszembe jutott a mi esküvőnk anyáddal. Az is nagyon szép volt.
-Értem. Akkor most nosztalgiázol egy kicsit.?
-Igen, hogy teljesen, ne csak testileg legyek a templomban.
-Oké, majd találkozunk még- búcsúztam el bénán. A szeme csillogott. Titkolni akarta, de én észrevettem, hogy szereti azt az emlékét.
A házban teljes volt a csönd, amit általában nem, de most nagyon utáltam. Bementem a szobámba, ahol az ágyon ott volt a cuccom. Bekapcsoltam a lejátszót, amibe a tegnap este hallgatott CD volt még benne és bementem a fürdőbe zuhanyozni.

Amikor kijöttem Zayn és Harry állt az ajtóban, már teljesen készen. Zayn már megint cigizett. Pedig azt hittem már leszokóban van.
-Utálom, ha ezt itt csinálod - mondtam neki miközben elkezdtem öltözni.
-Tudom - mondta és nyomta el a kezében tartott hamutartóban.
-Összevesztek Erzsivel-mondta Harry.
-Min? - jó volt kicsit mással törődni és nem az esküvővel.
-Semmiségen - mondta Zayn.
-A lánybúcsúztató buli miatt- válaszolta Harry. - A lányok nagyon királyul néznek ki. Nem mondok semmit- vigyorodott el, amikor rákaptam a tekintetem.
-Akkor ne kínoz - morogtam és megkötöttem a nyakkendőm.
-Mehetünk- jelentette ki Zayn és elindultunk a limuzin felé. Zayn újra előkotort a zsebéből egy szál cigit.
-Az nem jön - mondtam és kikaptam a kezéből. Elmentem a kukáig és kidobtam. Onnan is jól láttam, hogy anya beszáll a limuzinba.
-Ne csináld ezt haver - mondta Zayn, de nem hagytam magam.
-Ez az én napom, haver!
-Ez a te szerencséd - dobta ki az egész dobozt és elindult a limuzin felé. Összenéztünk Harry-vel, majd mi is utána indultunk.

A templomban már nyüzsögtek az emberek. Mindenki üdvözölt, majd leültek a helyükre. Anya az esküvő szervezővel és Sarah-val beszélgetett. Gondolom az utolsó simításokról. Liam a gyerekekre vigyázott Ceciliával. James és Louis beültek a helyükre. A pap már a helyén állt. Az órára néztem, de a kezdésig kicsivel több, mint egy fél óra volt még. Kezdtem újra ideges lenni.
-Mi történt? - kérdeztem, amikor Zayn letette a telefonját. Hallottam, hogy Brigi nevét mondják.
-Kicsit beijedt a menyasszony, de ne aggódj nem akar elszökni - vigyorgott Zayn és megveregette a vállam.
-Hol van?-kérdeztem.
-Nem láthatód a menyasszonyt az esküvő előtt, mert balszerencsét hoz - mondta Zayn.
-Nem akarom látni, csak beszélni vele.
-Jó, a szülei házában vannak. De nincs értelme odamenned, mert a lányok ott vannak vele - szállt be a beszélgetésbe Harry.
-Tudom, hogy vele vannak, de hátha feltudom bátorítani egy kicsit. Mindjárt visszajövök. Ti csak üdvözöljétek a vendégeket - rohantam el a limuzinhoz...

Pont időben értünk a templomba. Két külön limuzinnal jöttünk, így még esélyem se volt látni az én szerelmemet. Anya és Sarah szó szerint az ajtóban járkáltak. Az apák tartották a frontot a templomon belül. Szerintem Liam már lerágta a körmét is, idegességében. Beálltam a megfelelő helyre. A skacok kimentek és beálltak a helyükre. Először jött Harry és az új barátnője Lucy, amikor elkezdődött a zene. Liam szépen lassan elszámolt 5-ig és elindultak ők is Ceciliával. Őket követte James és Vanessza. A következő páros Louis és Gizi volt. A sorrendet Brigi találta ki, nem tudom mi alapján. Az utolsó páros a szerelmem és az apja előtt Zayn és Erzsi volt. Mire ők elindultak Harry és Lucy mellettem álltak.
Amikor megláttam Brigit megállt a szívem. Nem tudtam levegőt venni, olyan gyönyörű volt. Haja leengedve, begöndörítve, olyan volt, mint a tengeren a hullám. Alig volt rajta smink, de ami volt az kiemelte a gyönyörű szemeit és bájos arcát. Szemei izgatottságot és szerelmet sugároztak, ahogy összekapcsolódott tekintetünk. Csipkés felső része kiemelte a melleit, a  szalag pedig vékony alkatát. A ruha alja is csipkés volt. Nagyon illet rá.
-Gyönyörű vagy, szerelmem! - suttogtam neki, amikor odaért hozzám.
-Te is nagyon szexi vagy - mosolyodott el.
-Kedves egybegyűltek,...

(Brigi)

.

Nagyon izgatott voltam, amikor beléptünk apával a terembe. Láttam, ahogy a lányok előttünk haladnak, már aki ment, mert volt aki odaért már, de mindegy. Azt ismételgettem magamban, hogy
-Ne, hogy elles. Ne hogy elles...
Apa erősen tartott, de így is féltem, hogy megbotlom a saját lábamban. Aztán összenéztünk Niall-lel és már csak őt láttam. Na jó nem teljesen, mert láttam, ahogy Louis feltartja a hüvelykujját és szélesen mosolyog. Niall nagyon szexin nézett ki  Fekete szmokingja kiemelte izmos felsőtestét, vagy inkább az az ing. Mosolygott, ahogy elértem hozzá.
-Gyönyörű vagy, szerelmem! - suttogta.
-Te is nagyon szexi vagy - mosolyodtam el én is.
-Kedves egybegyűltek,...-kezdett bele a pap.
...

Tudtam, hogy megbotlom még ma. Amikor kifelé mentünk a lépcsőn megcsúszott a lábam. Szerencse, hogy Niall tartott. Mindenki egyszerre nevetett fel.
-Az első találkozásunk emlékére?. - kacsintott rám Niall.
-Igen- mondtam és csókoltam meg. Anyuék gratuláltak, Erzsi és Gizi pedig megszórt minket rizzsel az autóig tartó úton. A limuzinba együtt utaztunk csak ketten. A sofőrön kívül.
-Nagyon féltem -mondtam, hogy ne legyünk olyan nagy csöndben. - de izgatott is voltam és nagyon szerelmes.
-Én is. Reméltem, hogy nem romlik el semmi. És nagyon szeretlek - csókolt meg.
Ahogy megérkeztünk a helyszínre Charlie az esküvő szervezőnk várt minket. Gratulált miközben szemeit törölgette és bevezetett a nagy terembe. Bent ültünk már, amikor a többiek megérkeztek. Ahogy mindenki megérkezett a helyszínre Harry felállt, megkocogtatta a poharát és elkezdte a beszédét.
Aztán Erzsi is elmondta az övét. Mindkettő nagyon meghatott. Niall többször is megszorította a kezem. Aztán jött az apa lánya tánca. Nagyon édes volt apa, ahogy miattam megtanult táncolni.
Aztán Niall-lel kezdtem táncolni. Őt leváltotta Harry, Liam, Louis, James, Paul, Mark és Zayn.
Aztán leültünk enni...

Jó lakottan kezdtük el felvágni a tortát. Nehezen etettük meg egymást, de végül nagy nehézségek után sikerült beletalálni a férjem szájába. Milyen furcsán jó, kellemes érzés már gondolatban is kimondani, hogy Niall a férjem.
Hajnalig mulattunk. Aztán elmentem átöltözni és hajnali 2 órakor elindultunk Niall-lel a nászútunkra. A háztól a kocsiig megint megszórtak minket rizzsel. Elbúcsúztunk mindenkitől és elindultunk Hawaii-ra.

A koszorús lányok egy része: