1 hónap múlva...
(Brigi)
Egy hónap telt el az esküvőnk óta és még csak most megyünk haza a nászutunkra. Niall-lel addig húztam, amíg csak lehetett a visszatérést. 1 hete voltunk itthon, amikor rájöttem, hogy mennyi minden történik egy hónap alatt. Nem kis meglepetésre értünk haza. Most az irodában ülünk. Mindenki itt van. A két banda összes tagja és a menedzserek. A One Direction felbomlik. Nincs öt perce, hogy a fiúk elmondták. Mindenki meglepődött. A menedzserek kiabáltak, mi lányok pedig döbbenten ültünk. Nem tudtuk mit szóljunk. Niall egész eddig nem mondott erről a döntésről semmit. Nem is értem miért teszik. A fiúk csak annyit mondtak, hogy minden döntésnek meg van a maga oka, a maga miértje. Ők most közösen így döntöttek. Gizi gondterhelt arccal nézett Louisra, aki csak egy félmosolyt küldött a legjobb barátnőmre. Csak most tudatosult bennem, hogy mennyire hiányoznak a csajok. A megbeszélés után, ami nem volt teljes, mert csak a fiúk felbomlásáról volt szó, elindultunk haza, csak előtte beülünk valahova valami finomat enni.- Miért? - hallottam meg Gizi halk hangját a folyóson, ahogy elindultunk a kocsi felé.
- Mert miért ne? Közösen döntöttünk így a fiúkkal. Nekem meg van az okom és a többieknek is. Nagyon jó volt együtt zenélni és továbbra is össze fogunk állni egy párszor. De már csak hobbiból nem pedig kötelességből. Mindenki úgy döntött szóló karrierbe kezd - mondta Louis és feltűnt, hogy a harmadik mondatnál átkarolja szerelmét. Ez tuti valami célzás volt, amit csak ők ketten értenek. Gizi lehajtotta a fejét, de amikor legközelebb felemelte mosolygott. Nem tudom még mi folyik itt, de minél hamarabb ki fogom deríteni.
- Miért? - kérdezte ekkor Erzsi Zaynt és megállt barátjával szembe.
- Hát nem túl sok újat tudok mondani. Louis már mindent elmondott. Szóló karrierbe akarok kezdeni. A banda az X-Faktorban állt össze és nagyon jók lettünk. Imádunk együtt dolgozni és ezek után is barátok leszünk és össze-össze fogunk járogatni, csak nem fogunk együtt dolgozni. Sok emléket szereztünk, de itt az idő, hogy szétváljunk.
- Ez így nem oké - mondta Erzsi és látszott rajta, hogy nem elégedett a válasszal. Hát én se voltam, de tudtam, hogy ugyanezt a választ kapnám Niall-től is, így nem faggattam. Tudtam, hogy meghozták a döntést és senki, még mi lányok se tudjuk eltéríteni őket az elhatározásuktól.
Az ebéd alatt jót pletykáltunk a csajokkal míg a fiúk hülyéskedtek. Niall sokat evett és mosolygott. Harry és Louis olyanok voltak mint mindig. Zayn és Liam pedig jót beszélgettek valami játékról. Ahogy végig néztem rajtuk kicsit se tűntek másnak. Mintha még mindig az az elválaszthatatlan fiú banda lenne, ami eddig is volt. Mintha soha nem akarnának elválni egymástól. Mintha nem készülnének szétválni és új karriert csinálni.
- Azt hiszem - szólalt meg Gizi, mire mindenki elnémult. - ideje haza indulnunk. Mindenkit várunk a mi kis tanyánkon.
- Micsoda?- úgy tudtam, hogy Gizi még nem költözött Louis-hoz, de úgy tűnik tévedtem.
- Hát igen. Már pár hete ott lakom Louisnál - vörösödött el barátnőm, pedig evvel nem is volt semmi baj. Én is Niall-lel élek már egy ideje. És ahogy tudtam, bár már ebben se voltam biztos Vani is a költözésre készült.
- Úhhh, nekem mennem kell bocsi. Nem tudtam, hogy most tervezitek, ezért nem hagytam szabadnak a délutánom - állt fel Harry. Felkapta a kabátját és eliramodott egy búcsúszó után.
- Hova megy? - kérdeztem és döbbenten láttam, hogy a többiek vigyorognak.
- A barátnőjéhez - mondta Zayn. Közben ő is felkelt Erzsivel. Felsegítette a barátnőmre a kabátot, majd ő is felvette a sajátját.- Akkor ti nem jöttök?
- De persze - álltam fel. Most jöttem rá, hogy mennyi mindenről maradtam le. A családommal már beszéltem az első pár napban. Tőlük tudtam meg, hogy Erzsi is kiköltözött a családi fészekből. Már ő is a szerelmével lakott, de még esküvőt nem terveztek, amin az egész megmaradt család jött mosolygott...
Louisék házában nem sok változást láttam. A nappali ugyanolyanak tűnt avval a kivétellel, hogy Gizi könyvespolca is helyett kapott a falon. És néhány kép a kandalló párkányára került a barátnőmről. Leültünk és izgatottan vártam, hogy mit akarnak mondani Giziék. Észre se vettem mikor kezdtem el Niall kezét szorongatni. Csak akkor döbbentem rá tettemre, mikor már Niall simogatni kezdte a csuklom, hogy megnyugtasson.
- Hát nem egészen tudom, hogy is mondjam el - kezdett bele Gizi. - Rajtatok kívül már mindenki tudja - nézett most konkrétan rám és Niall-re. - Pár hete tudtuk meg, hogy babát várok. Nem így terveztük, de mi nagyon örülünk neki - dőlt Louis-hoz, aki hátulról átölelte barátnőnket. Elképedten néztem arra a lányra, aki eddig váltig állította, hogy soha nem lesz senkije és nem lesz gyereke. Most mind kettő megtörtént és én igazán örültem ennek. Én voltam az első aki észhez kaptam.
- Gratulálok! - ugrottam Gizi nyakába és nagyon szorosan megöleltem. - Remélem én leszek a keresztanyukája!
- Bocsi ez a poszt már foglalt - nézett Erzsire, aki szélesen mosolygott. - De annyi időt tölthetsz vele, amennyit Erzsi.
- Köszi - Louist is jó szorosan megöleltem. - A szülők mit szóltak?
- Hát először mindenki le volt döbbenve, így volt egy - két vita, de már mindenki alig várja az unokát - karolta át barátnőjét Louis.
- És jól vagy? - kérdezte Niall, miután ő is gratulált mindkettőjüknek és visszaültünk a helyünkre.
- Igen, még nagyon jól érzem magam. És az orvos szerint a baba is jól van - mosolygott Gizi.
- És hanyadik hónap?
- Második
Ezek után se én, se Niall nem tudtuk mit mondjunk. Még mindig meg voltunk döbbenve, így Zayn és Erzsi átvették a kezdeményezést és beszélgetést kezdeményezést kezdtek. Mindenféle téma előjött, ami csak eszünkbe jutott...
Este már az ágyban feküdtünk az én Írmanómmal, amikor egy furcsa üzenetet kaptam. Először azt hittem, hogy valamelyik csaj küldte, de a szám ismeretlen volt.
- Baj van? - kérdezte Niall, mire én megráztam a fejem.
- Biztos csak félretárcsáztak - tettem le a telefont, de olyan érzésem volt, mint az esküvő és a nászút előtt, amikor furcsa leveleket kaptam.
- Mutasd csak! - mondta Niall és kinyújtotta kezét. Amikor elolvasta az üzenetet ő is elkomorult, majd valamit pötyögött a telefonomon. Azt hittem, hogy visszaírt az ismeretlennek, de csak továbbította Paul-nak. - Semmi baj! - ölelt át és simogatta a hátam.
- Ki ez és mit akar? - kérdeztem. A szememben könnyek gyűltek és remegni kezdett az egész testem.
- Nem tudom, de ki fogjuk deríteni és véget fogunk vetni ennek - mondta a férjem nagyon határozottan.
Most eszméltem rá, hogy a sok új és gyönyörű dolog mellett a rémségek közé is visszatértünk. Ebben az ügyben még nem változott semmi. Még mindig veszélyben vagyok és nem csak én. Félek és csak egy ember tud megnyugtatni, de ő sem lehet mindig mellettem.
- Mi a fene történhet még? - kérdeztem hangosan. Mind a ketten tudtuk, hogy csak költői kérdés volt, mivel senki nem tudhatta a választ azt itt tartózkodok közül...
Az új rész köszönhető az én legjobb barátnőmnek Briginek. Ő juttatta eszembe, hogy ideje lenne újra írnom! Köszi Bri!
