Tizenhetedik rész
(Gizi)
Nagyon meglepődtem, amikor Harry egy kikötőben állt meg. Leszállt a motorról, majd neki támaszkodott a járműnek. Elégedetten nézte az egyik hajót.
-Hajókáztál már életedben?
-Nem, még nem. Úszni se tudok-meredtem a távoli kékségbe.
-Az baj, de ne aggódj. Lou vigyázni fog rád!-veregette meg a vállam.
-Most itt hagysz?-lettem egy kicsit hisztérikás.
-Igen. Lou mindjárt jön és én nem akarok zavarni. Na, jó szórakozást!-pattant fel a motorra és elhajtott. Elveszettnek éreztem magam a sok hajó között. Még embereket sem láttam. Elindultam a hajó felé, amit Harry nézet. Mikor odaértem feltűnt Lou feje.
-Szia!-köszöntem neki.
-Szia! Gyere fel-jött, hogy segítsen. -Na, tetszik?
-Ö..hát igen, de mit fogunk mi itt csinálni?-Louis úgy mond kinevetett.
-Sok ötletem van. Például most kifogunk hajózni a nyílt tengerre. Gyere ezt vedd fel és ülj le ide!-adott rám egy mellényt és ültettet le a vezető mellé. Nem ő kormányzott. Lou mellém ült és végig beszélgettük, nevettük az útat. Még mindig sok minden van, amit nem tudok róla. Amikor meguntuk a beszélgetést lementünk az egyik kabinba...
-Szia!-köszöntem neki.
-Szia! Gyere fel-jött, hogy segítsen. -Na, tetszik?
-Ö..hát igen, de mit fogunk mi itt csinálni?-Louis úgy mond kinevetett.
-Sok ötletem van. Például most kifogunk hajózni a nyílt tengerre. Gyere ezt vedd fel és ülj le ide!-adott rám egy mellényt és ültettet le a vezető mellé. Nem ő kormányzott. Lou mellém ült és végig beszélgettük, nevettük az útat. Még mindig sok minden van, amit nem tudok róla. Amikor meguntuk a beszélgetést lementünk az egyik kabinba...
(Vani)
Nagyon meglepődtem, amikor az út szélén az unokatesómat "találtam". Még általános iskolások voltunk, amikor utoljára találkoztunk. Akkor jól kijöttünk egymással, de utána nem tartottuk a kapcsolatot.
-Hogy tudtál így eltévedni?-kérdeztem a néma csendben, amiben legalább egy 20 perce ültünk.
-Ez a vacak elromlott- mutatott a telefonjára.- Gondolhattam volna, hogy rossz fele visz. Épp egy filmet forgattunk a közelben és végre elhatároztam, hogy meglátogatlak téged. Beütöttem a GPS-be, hogy hova akarok menni és elindultam amerre mondta. De úgy látszik elrontottam valamit mert itt kötöttem ki.
-Gyalog indultál el?
-Nem. Egy srác a stábból motorral elhozott egy darabon, de sürgős dolga akadt, ezért el kellett mennie. Nem akart ott hagyni, de rábeszéltem, hogy csak nyugodtam már nincs messze. Mielőtt megláttalak volna benneteket beszéltem vele.
-És nem jön el segíteni?-tette fel a kérdést James.
-Nem...én azt hazudtam neki, hogy már beszéltem veletek-vörösödött el a beismerésén.-Nem akartam gondot okozni neki...
(James)
Leállítottam az autót Vaniék előtt. Dudáltam kettőt, hogy a szülők felfigyeljenek a lányokra. Kiszálltam és besegítettem Vani unokatestvérét a házba.
-Mi történt?-kérdezte Meg.
-Az út szélén találtunk rá Lucy-ra- magyarázta Vanessza. Egy kislányos mosollyal nézett az anyjára.
-Nagyon köszönjük James, hogy mindkét lányt haza hoztad-köszönte meg Meg.
-Ez természetes-válaszoltam mosolyogva.-Na, jó én megyek, mert a srácok már várnak.
-Egy bögre teát se iszol?-kérdezte Vani.
-Bocs, most nem. Akkor holnap délben-búcsúztam tőle. Beszálltam az autóba és elmentem a srácok kedvenc helyére az egyik klubba. Még nem volt este, de már üvöltött a zene. Nem igazán kedveltem ezt a helyet, de itt biztonságban vagyunk. A szokásos helyen ültek a skacok. Kendall a barátnőjét Jo-t is elhozta. Carlos és Logan egymást piszkálták, amikor leültem a helyemre. Egy pincér felvette a rendelésem, majd elment.
-Szia James!-köszöntek egyszerre.
-Sziasztok! Mi a mai téma?-kérdezte, amint a pincér kihozta a rendelésem.
-A szerelem-mondta Logan.
Rögtön eszembe jutott Vani és a mai randink. Ez volt az első és szerintem elég jól sikerült, bár Lucy egy nagy meglepetés volt. Nem csak romantikus, de izgalmas is volt ez a nap. Remélem Vani is így gondolja...
(Zayn)
Az elhatározás megszületett bennem már csak lépnem kellett volna. De féltem. Nem is tudtam, hogy mitől. Attól, hogy nemet mond és örökre elválunk vagy attól, hogy igent mond de képtelen leszek egy kapcsolatot elkezdeni. Egész nap ezen törtem a fejem. De a válaszra még mindig nem jöttem rá. De nem is akarok tovább ezen rágódni. Felugrottam a motoromra és megálltam Erzsiék háza előtt. Már egy ideje itt álltam, amikor végre összeszedtem minden bátorságom és becsöngettem. Azt hittem Sarah nyit majd ajtót és próbáltam összeszedni valami magyarázatot, hogy miért is vagyok itt, de nem volt rá szükség. Ahogy kinyílt az ajtó Erzsi vörös hajával találtam szembe magam.
-Szia! Pont téged kereslek. Én azért jöttem, hogy...-de nem tudtam befejezni a mondatott, mert Erzsi a karjaimba ugrott és elkezdett sírni.
-Én olyan marha vagyok.Összevesztem Brigivel és olyan dolgokat vágtam a fejéhez, ami nem igaz. És elrontottam a banda életét is. Én olyan idióta és szerencsétlen vagyok-sírta.
-Ez nem így van. Vagyis...nem tudom, hogy miket mondtál Briginek, de biztos vagyok benne, hogy nem haragszik és tudja, hogy nem gondoltad komolyan.A banda pedig nem csak rajtad múlik. Mind az öten kellettek hozzá. A banda még nem fog "meghalni" attól, hogy valamelyikőtök kilépet- magyaráztam kicsit zavartan, mert a szomszéd idős hölgy furcsán méregetett.-Szerintem menjünk be!
-Jó...
(Erzsi)
Már nagyon megbántam minden tettem. Olyan hülyén viselkedtem. Nagyon meglepődtem, amikor csöngettek. Először nem akartam kinyitni, mert sírni támadt kedvem és ilyenkor nem akarom, hogy bárki is lásson, de lehet, hogy anyáék azok. Ahogy letrappoltam a lépcsőn. már tudtam, hogy nem anyáék azok.De akkor is meglepetésént ért, hogy Zayn az.
-Szia! Pont téged kereslek. Én azért jöttem, hogy...-de nem engedtem, hogy befejezze, mert nem tudtam tovább visszatartani a könnyeim.
-Én olyan marha vagyok.Összevesztem Brigivel és olyan dolgokat vágtam a fejéhez, ami nem igaz. És elrontottam a banda életét is. Én olyan idióta és szerencsétlen vagyok-nem tudtam, hogy hallja-e, de nem is érdekelt. Most kiadtam mindent, amit csak akartam.
-Hogy tudtál így eltévedni?-kérdeztem a néma csendben, amiben legalább egy 20 perce ültünk.
-Ez a vacak elromlott- mutatott a telefonjára.- Gondolhattam volna, hogy rossz fele visz. Épp egy filmet forgattunk a közelben és végre elhatároztam, hogy meglátogatlak téged. Beütöttem a GPS-be, hogy hova akarok menni és elindultam amerre mondta. De úgy látszik elrontottam valamit mert itt kötöttem ki.
-Gyalog indultál el?
-Nem. Egy srác a stábból motorral elhozott egy darabon, de sürgős dolga akadt, ezért el kellett mennie. Nem akart ott hagyni, de rábeszéltem, hogy csak nyugodtam már nincs messze. Mielőtt megláttalak volna benneteket beszéltem vele.
-És nem jön el segíteni?-tette fel a kérdést James.
-Nem...én azt hazudtam neki, hogy már beszéltem veletek-vörösödött el a beismerésén.-Nem akartam gondot okozni neki...
(James)
-Mi történt?-kérdezte Meg.
-Az út szélén találtunk rá Lucy-ra- magyarázta Vanessza. Egy kislányos mosollyal nézett az anyjára.
-Nagyon köszönjük James, hogy mindkét lányt haza hoztad-köszönte meg Meg.
-Ez természetes-válaszoltam mosolyogva.-Na, jó én megyek, mert a srácok már várnak.
-Egy bögre teát se iszol?-kérdezte Vani.
-Bocs, most nem. Akkor holnap délben-búcsúztam tőle. Beszálltam az autóba és elmentem a srácok kedvenc helyére az egyik klubba. Még nem volt este, de már üvöltött a zene. Nem igazán kedveltem ezt a helyet, de itt biztonságban vagyunk. A szokásos helyen ültek a skacok. Kendall a barátnőjét Jo-t is elhozta. Carlos és Logan egymást piszkálták, amikor leültem a helyemre. Egy pincér felvette a rendelésem, majd elment.
-Szia James!-köszöntek egyszerre.
-Sziasztok! Mi a mai téma?-kérdezte, amint a pincér kihozta a rendelésem.
-A szerelem-mondta Logan.
Rögtön eszembe jutott Vani és a mai randink. Ez volt az első és szerintem elég jól sikerült, bár Lucy egy nagy meglepetés volt. Nem csak romantikus, de izgalmas is volt ez a nap. Remélem Vani is így gondolja...
Az elhatározás megszületett bennem már csak lépnem kellett volna. De féltem. Nem is tudtam, hogy mitől. Attól, hogy nemet mond és örökre elválunk vagy attól, hogy igent mond de képtelen leszek egy kapcsolatot elkezdeni. Egész nap ezen törtem a fejem. De a válaszra még mindig nem jöttem rá. De nem is akarok tovább ezen rágódni. Felugrottam a motoromra és megálltam Erzsiék háza előtt. Már egy ideje itt álltam, amikor végre összeszedtem minden bátorságom és becsöngettem. Azt hittem Sarah nyit majd ajtót és próbáltam összeszedni valami magyarázatot, hogy miért is vagyok itt, de nem volt rá szükség. Ahogy kinyílt az ajtó Erzsi vörös hajával találtam szembe magam.
-Szia! Pont téged kereslek. Én azért jöttem, hogy...-de nem tudtam befejezni a mondatott, mert Erzsi a karjaimba ugrott és elkezdett sírni.
-Én olyan marha vagyok.Összevesztem Brigivel és olyan dolgokat vágtam a fejéhez, ami nem igaz. És elrontottam a banda életét is. Én olyan idióta és szerencsétlen vagyok-sírta.
-Ez nem így van. Vagyis...nem tudom, hogy miket mondtál Briginek, de biztos vagyok benne, hogy nem haragszik és tudja, hogy nem gondoltad komolyan.A banda pedig nem csak rajtad múlik. Mind az öten kellettek hozzá. A banda még nem fog "meghalni" attól, hogy valamelyikőtök kilépet- magyaráztam kicsit zavartan, mert a szomszéd idős hölgy furcsán méregetett.-Szerintem menjünk be!
-Jó...
Már nagyon megbántam minden tettem. Olyan hülyén viselkedtem. Nagyon meglepődtem, amikor csöngettek. Először nem akartam kinyitni, mert sírni támadt kedvem és ilyenkor nem akarom, hogy bárki is lásson, de lehet, hogy anyáék azok. Ahogy letrappoltam a lépcsőn. már tudtam, hogy nem anyáék azok.De akkor is meglepetésént ért, hogy Zayn az.
-Szia! Pont téged kereslek. Én azért jöttem, hogy...-de nem engedtem, hogy befejezze, mert nem tudtam tovább visszatartani a könnyeim.
-Én olyan marha vagyok.Összevesztem Brigivel és olyan dolgokat vágtam a fejéhez, ami nem igaz. És elrontottam a banda életét is. Én olyan idióta és szerencsétlen vagyok-nem tudtam, hogy hallja-e, de nem is érdekelt. Most kiadtam mindent, amit csak akartam.
-Ez nem így van. Vagyis...nem tudom, hogy miket mondtál Briginek, de
biztos vagyok benne, hogy nem haragszik és tudja, hogy nem gondoltad
komolyan.A banda pedig nem csak rajtad múlik. Mind az öten kellettek
hozzá. A banda még nem fog "meghalni" attól, hogy valamelyikőtök
kilépet- magyarázta. Olyan kedves volt, hogy még ezek után és a történtek után is próbált egy kis lelket önteni belém.-Szerintem menjünk be!
-Jó-mentem előre. Nem tudtam mit csináljak. Olyan kínos volt ez az egész. Míg a könnyeim törölgettem, Zayn letette a kabátját és a cipőjét. -Nem kellett volna-mondtam, ahogy leültünk a nappaliba.-Kérsz valamit inni?
-Igen, egy pohár víz jól esne-mondta kicsit feszülten.-Azért vagyok itt, hogy feltegyek egy nagyon fontos kérdést-kezdett bele mondandójába, ahogy visszajöttem a vízzel.-Nekem csak egy komolyabb kapcsolatom volt még eddig és az is azzal ért vége, hogy a csaj elhagyott. Nem tudom, hogy mit vársz tőlem, de ha belemész abba, hogy ha nem megy, akkor örökre békén hagyjuk egymást akkor...akkor esetleg... megpróbálhatjuk.
-Tényleg?-lepődtem meg teljesen. Még álmodni se mertem volna, hogy valaki aki tetszik egyszer a barátom lesz.
-Igen, de akkor ennek a feltételnek teljesülnie kell!
-Bármit-sóhajtottam és szerintem vigyorogtam, mint a vadalma...
(Louis)
-Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek és mindent megakarok tenni, hogy boldog legyél és persze, hogy biztonságban legyél. Ezért is döntöttünk úgy a fiúkkal, hogy átmegyünk a Dark Stúdióba.
-Mi?
-Kérlek, ne légy dühös. Tudom, hogy nem érted, de ha ennek az egésznek vége mindent elmesélek. Tudom, hogy nem csak nekem lesz nehéz az elkövetkező idő, de tudjuk, hogy ha mindent megteszünk akkor ebből is minden jót kihozhatunk. Az iskolába ugyanúgy találkozunk és a hétvégéken is együtt lehetünk.
-Miért? Miért csináljátok ezt?
-Mondtam. Ha mindenek vége mindent elmagyarázok.
