2. évad 18.rész

Erzsi

Az ébredés elég fájdalmas volt. Minden végtagom fájt, zavart voltam és nem láttam semmit. Megijedtem. Nem tudtam semmit sem meghatározni magam körül. Már pánikolni kezdtem volna, amikor a hangos csipogás mellett valami más is magára vonta a figyelmem. Egy kéz fogta az enyémet. Mély levegőt vettem, hogy megszólaljak. Azonnal felismertem kölnije illatát. A kérdések, amik eddig a fejemben zúgtak, háttérbe szorultak. 

- Zayn - suttogtam. Én se tudtam megállapítani, hogy kérdezem vagy mondom, de szerelmemet ez sem zavarta.

- Erzsi! Itt vagyok - simogatta meg az arcom, majd meg is puszilt azon a helyen, ahol az előbb az ujjai jártak. 

- Miért nem látok? - kérdeztem, mert szerettem volna látni az arcát. Szükségem volt rá, hogy lássam. 

- Tudod mi történt? - kérdezte, de nem engedte el a kezem. 

Mintha az agyam, csak erre a kérdésre várt volna minden féle képek kezdtek megjelenni gondolataimban. Láttam a lányok nevető arcát, a szüleim sértett arcát. Majd hirtelen leesett minden. Mintha az agyamban is egy bomba robbant volna, mindenre emlékeztem. Minden hangra, látványra. És leesett az is, hogy kórházban vagyok. 

- Erzsi - szólított Zayn és egy kicsit megszorította a kezem. A csipogás, amit egész eddig hallottam felgyorsult. - Erzsi! - szólított újra szerelmem.

- Minden rendben - nyögtem és közben próbáltam megnyugodni. Nem lehet akkora a baj, ha még élek és Zayn itt van mellettem. - A lányok? A szüleim? A rendőrök? David és mindenki más?

- Mindenki itt van a kórházban. David és Paul már nem sokáig, de még itt vannak. A szüleidről nem mondanak semmit mert hivatalosan nem vagyok még rokon. Vanessza nincs jól, ő van a legrosszabbul. Gizi felébredt, de nem emlékszik az elmúlt 3 évre. Brigi még nem tért magához. De az orvosok szerint hamar fel fog ébredni.

- Miért nem látok? - kezdett nagyon zavarni, hogy nem látok semmit. Utáltam a sötétet, utáltam egyedül lenni és ez a vakság valahogy ezeket az érzéseket keltették bennem. Egyedül Zaynbe tudtam kapaszkodni. És meg is tettem. A kezét fogtam és eldöntöttem, hogy minél többet fogom beszéltetni, hogy ne érezzem magam egyedül.

- A szemed megsérült a robbanásba. Kötés van rajta. Az orvos azt mondta hónapokig is eltarthat, míg meggyógyulnak a szemeid. Addig míg a kötést le nem vesszük a szemedről, addig az se derül ki, hogy elvesztetted-e a látásod - miközben beszélt egyre feszültebb lettem. Egyre idegesebb és egyre jobban féltem. Megrémültem a jövőm lehetőségétől. Nem énekelhetek. Az eddig elvégzett munka, a csajokkal való éneklés, mind kárba vész. És mi lesz Zayn-nel? Ki akarna egy vak emberrel élni?

A gép megint eszeveszett gyorsaságban kezdett csipogni. De most semmi nem jutott eszembe, hogy megnyugtassam magam. Hirtelen alig kaptam levegőt...

- Erzsi, semmi baj. Kicsim nyugodj meg! Nem tudom mire gondoltál, de nem lesz semmi baj - mondta Zayn és hallottam a hangján, hogy ő is kezd kétségbe esni. 

Lépéseket hallottam. Olyan volt, mintha egy csorda érkezett volna.

- Oxigén maszkot! - mondta egy ismeretlen férfi hang.- Most menjen ki!- gondolom ezt Zayn-nek mondhatta, de erősebben fogtam szerelmem kezét. Mire ő megszorította, de én nem engedtem el. Nem veszíthettem el őt is. Azt nem tudom elfogadni. Képtelen vagyok rá.

Nem tudom mi történt de hirtelen elárasztott a nyugalom. Éreztem, hogy végtagjaim elernyednek és elengedem szerelmem kezét. Abban a pillanatban, ahogy én elengedtem szerelmem kezét, ő megszorította az enyémet.

- Nem megyek sehova. Itt maradok melletted. Szeretlek! Mindig veled leszek. Örökre! - csókolta meg a homlokom és a következő pillanatban elnyomott az álom...

Brigi

Az első amit tudtam, hogy kórházban vagyok. Ezt az érzést, ami ébredéskor fogadott már nagyon jól ismertem. Az illat, a hangok mind annyira ismerős volt. És az is, hogy szerelmem ott ült az ágyam mellett. A távolban hallottam, hogy szól a tv. De nem volt időm odafigyelni, mert alig, hogy kinyitottam a szemem egy idős orvos állt a tv és közém...

Az orvos túl sokáig volt bent. Rengeteg kérdést tett fel, ami kezdett nagyon felhúzni, de nem akartam undoknak tűnni. Miután minden kérdésére válaszoltam és az eredményeimet leírta a gépekről végre eltűnt a nővérrel együtt és szerelmem visszatérhetett hozzám. 

- Szeretlek - mondta miután leült mellém és jó 5 percig néztük egymást. És megcsókolt.

- Én is - válaszoltam, a hangomra alig ismertem rá.- Többiek?

Elmesélt mindent, amit tudott. Mindenhez hozzá tette, hogy kitől hallotta, vagy honnan tudja. Mire felfoghattam volna, ténylegesen mindent és az emlékeket összeilleszthettem volna a hallottakkal a tv-re lettem figyelmes. A híradó ment. Az első hír mi voltunk, vagyis  a robbantás volt. Egy riporter, a helyszínről tudósított. Megráztam a fejem, ahogy néztem a felvételt. A házra rá sem lehetett ismerni. A nő egymás után elmondott mindent, ami az elmúlt hónapokban történt, amitől rettegtünk, amit eddig olyan ügyesen titokban tudtunk tartani. Le sem vettem tekintetem az egészről, míg végett nem ért.

- Ki tette?

- A rendőrök dolgoznak az ügyön. Most már személyes lett a dolog, ugyanis a 3 rendőr tiszt meghalt. Ők voltak legközelebb a robbanáshoz. És nagyon jó nyomozó James is - mosolyodtam el.

- James? - kérdezett vissza szerelmem, miközben cirógatni kezdtem kézfejét.

- Ahogy az egész BTR. Csak az ügy kedvéért lettek egy banda - mondtam.

- Akkor tudják ki volt?

- Igen és szerintem én is - mondtam szerelmem szemeibe.- Mark, a Dark Angel menedzsere.

- Mi??? Ez biztos?

- Elég egyértelmű. Akkor kezdődött ez az egész, amikor megjelent ez az új banda és ti legyőztétek őket abban az idióta versenyben őket. Utána kezdtettek üzeneteket és telefon hívásokat kapni. A késelés és a többi baleset is egybe vág. Tuti ő tette.

- Miért? Miért tett volna ilyet?

- Azt nem tudom biztosan, de majd a rendőrök kiderítik. Most már minden rendben lesz - adott egy puszit a homlokomra.

- Csak - sóhajtottam, mert hirtelen nagyon elfáradtam. Ez az egész nagyon nem tetszett és a tudat, hogy ez az én életem még annyira sem. Most, hogy végig gondolom, ha nem lettünk volna sztárok ez az egész meg sem történik. De akkor Niall-lel sem találkoztam volna. Ránéztem szerelmemre és a szívem megtelt szerelemmel. Ahogy a Niall-lel való közös pillanatokra gondoltam rájöttem, hogy ezt semmivel nem cserélném el. A legnagyobb kincs az életemben ez a férfi, a szerelmem, a férjem. Megfogtam szerelmem kezét és az ágyra húztam.. Odabújtam Niall-hez és szenvedélyesen megcsókoltam. Niall birizgálni kezdte a gyűrűm. Rámosolyogtam és összefűztem ujjaink. Mi már összetartozunk. Örökre- evvel a gondolattal aludtam el...

2.évad 17. rész

James Maslow

Úgy gondoltam, ha szerelmem felébred csodálatos lesz és a lelkem is megnyugszik majd. Ehhez képest kész káosz volt az ébredés. Nessza amint meglátott elsírta magát. Magamhoz öleltem és próbáltam vigasztalni, de csak órák múlva, nekem óráknak tűnt, sikerült csak megnyugtatni. Akkor már annyira kimerült, hogy vissza is aludt. A lelkem sem nyugodott meg. Minél többször láttam szerelmem arcán a horzsolásokat annál jobban nőtt bennem a harag. Ezt nem tehetik meg vele megtorlás nélkül. Megpusziltam szerelmem homlokát.
- Szeretlek - suttogtam fülébe, majd elindultam...

Egy terv kezdett felötleni az elmémben. Tudtam, hogy ebből csak bajom fog származni, de egyszerűen nem tudtam kiverni fejemből a gondolatot. Muszáj volt tennem valamit. Haza hajtottam, hogy összeszedjek pár dolgot a ma esti titkos akciómhoz. Ma senki nem lesz mögöttem. Nem akarom a fiúkat belekeverni ebbe a dologba. Így ma én vigyázok a hátamra is...

Reggel még nem voltam teljesen magamnál, amikor csengettek. Nagy meglepetésemre a fiúk voltak azok. De nem  Logan, Carlos és Kendall volt. Hanem Niall, Liam, Harry, Louis és Zayn. Ő zárta a sort. Nem értettem mi folyik itt.
- Van egy tervünk - mondta Louis. - De mielőtt bármit is mondanék, szeretném ha végig gondolnátok a dolgot fiúk - nézett Harry és Liam felé. - Nem akarjuk, hogy bajotok származzon ebből. Gondoljatok a barátnőitekre is. Nem akarjuk, hogy veszélyben legyenek ők is.
- Cecilia már most is kapott furcsa leveleket és hívásokat. Azért nem volt most sem a lányokkal, mert az esküvőjét szervezi - mondta Liam. - Én sem akarom, hogy bajba kerüljön, de azt sem akarom, hogy a lányok bajba kerüljenek. hisz a barátaim és a családtagjaim. Cecilia is azt mondaná, hogy ezt kell tennem
- Nem inkább megállítana mindegyikünket és jól leüvölteni a fejünket- jegyezte meg Zayn.
- Igazad van - mosolyodott el Liam, de nem mozdult helyéről.
- Senki sem ismeri a barátnőm, így ha elég óvatos vagyok nem kerülhet bajba - vonta meg a vállát Harry. Nem ismertem őket annyira, mint a barátaimat a BTR-t , de most mégis örültem és nagy hálát éreztem, hogy egy csapatban dolgozunk.
- Szerintünk, tudjuk ki tette. Mark, a Dark Angel menedzsere - mondta Niall.
- Nagyon úgy néz ki. Tegnap jártam az őrsön. A robbantás nagy hiba volt a részéről. Nem túl sokat, de pár nyomott hagyott maga után. DNS és újlenyomatot is hagyott a bonbán. Vagyis ott volt a robbantás után - felálltam, mert kezdtem nagyon mérges lenni. Nem a fiúkra, hanem magamra. Elméletben egy nagyon jó rendőr vagyok, mégsem szúrt ki a szemetet a nyilvánvaló dolog.
- Szerintünk el kéne vele beszélgetni. Csak mi és ő - mondta Zayn és semmi jót nem ígért a szemétnek a pillantása.
- Én is erre gondoltam. Ma este tervezem felkeresni és beszélgetni vele. De ti nem jöttök - mondtam és határozottnak mutattam magam, bár semmi esélyem sincs. Hogy is lenne? Ők 5-en vannak én meg egyedül.
- Azt majd meglátjuk - mondta Harry és hátradőlt, amitől csak veszélyesebbnek tűnt kijelentése. - Voltál ma már bent Nessánál?
- Nem - teljesen ledöbbentem a témaváltástól. - Mit tudtok?
- Semmi jót, haver. Carlos volt bent vele, amikor rosszul lett. Azonnal orvosok vették körül. Nem tudják pontosan mi is volt a kiváltó ok. Stabilizálták. Több vizsgálatot is végeztek és végeznek még mindig rajta. Logan és Carlos vele van- mondta Liam. Minden egyes szótól csak még idegesebb lettem. Ez nem jelent jót. Nagyon nem.
Nem tudtam mit mondani, mivel ekkor csöngettek. Kíváncsian mentem az ajtóhoz...

Kendall Schmidt

Utáltam ezt az egészet. Az ügyet. A történteket és amit most fogok tenni. Tudom, hogy James jó nyomozó és jó ember, de most Vanessza volt a tét. A barátnője, akit el akar venni. Akibe annyira szerelmes hogy azt szavakkal ki sem lehet fejezni. Mindenki képes hülyeséget tenni, ha a szerelme veszélyben van.
- Helló! Hát te? - nyitott ajtót James.
- Bemehetnék! Beszélnünk kell - mondta, de már éreztem, hogy valami nincs rendben.
- Most nem alkalmas - lépett ki az ajtón és becsukta maga után.
- James, most nem a haverodként vagyok itt, hanem mint rendőr. Hol voltál tegnap este?
- Az őrsön. De mi a fene folyik itt?
- Ma reggel holtan találtuk Mark Forbs . Veled látták utoljára tegnap este. Hogy találtál rá? Egyáltalán mi  a fenéért kerested föl? - Ennyit arról, hogy rendőrként fogom kezelni ezt a helyzetet.
-Nem kerestem fel. Tegnap az őrs után visszajöttem ide, hogy tervezek egy kis magán akciót.
Avval, hogy bevallotta, mire készült tudtam, hogy nem ő tette. Akkor már a gondolatot se vallotta volna be. De ha nem ő tette ki? És bizonyítanunk kell James ártatlanságát! Csak idő kérdése, hogy más is Jamest gyanúsítsa, hisz ennek van értelme. A nyomok, amiket az elkövető hagyott, most nagyon sokat fognak nyomni a latba.
- De ha hazudsz, nagyon meg fogod bánni! - mondtam és komolyan is gondoltam. - Alibi?
- Nincs, egyedül voltam itthon - dőlt a falnak.
- Miért nem voltál a kórházban?
- Mert az orvosok és nővérek haza zavartak pihenni. Ezért is kértem meg Carlost, hogy maradjon mellette
- Az este összeomlott - mondtam. Mindenki szenvedett. Egyrészt, mert mind szerettük Vanit, másrészt mert James olyan volt nekem mintha a testvérem lenne. Ezt látni, hogy szenved teljesen megőrjít.
- Tudom - suttogta. - Az 1D-s srácok itt vannak. Most mondták.
- Mit csinálnak itt?
- Beszélgetni jöttek - vonta meg James a vállát.
- Lehet az egyik az elkövető?
- Lehet, de nem hiszem. Beszélj velük!
Épp be akartam menni, amikor megcsörrent a telefonom. Az egyik tiszt volt, azok közül, akiket kiküldtem Mark Forbs házához.
- Találtatok valamit? - kérdeztem egyből.
- Felvételeket. Sok-sok felvételt. Különböző nőket bántalmazott ez a szemét. Fogva tartotta őket és különböző perverz és mocskos dolgokat tett velük! És ez még nem minden. A pincében megtaláltuk a Dark Angel-t. Megkötözve, véresen, bántalmazva. Most viszik be a kórházba őket.
- Értem. Keressenek tovább! Mindent tudni akarok arról a nyomorékról. A felvételeket pedig vigye az őrsre. Látni akarom és kideríteni kiket bántot még!
- Értettem!
- Mi történt? - kérdezte James és láttam, hogy megfeszül az álkapcsa.
- Nem dolgozol az ügyön. Már nem, addig míg nem bizonyítjuk az ártatlanságod, de semmi jó nem derült ki James. Ez az ügy csak egyre szarabb lesz - pattantam be az autómba és hajtottam el. Először megnézem a felvételeket, amiket a fiúk találtak, aztán ráérek beszélni az 1D-s fiúkkal. Útközben felhívtam Logant és elmeséltem mit találtunk a rohadék lakásánál...

Már mind a hárman láttuk az összes felvételt. Mind a hárman teljesen ledöbbentünk, bár nem ez az első borzalmas esett. Voltak olyan áldozatai a rohadéknak, akik benne voltak a rendszerben és voltak akik nem. Voltak akik túl élték ezt a megpróbáltatást és őket fel is keressük, de voltak akik a kamera előtt vesztették életüket.
Ahogy ott ültem az irodába és újra, meg újra megnéztem a felvételeket egyre rosszabbul lettem. Nagyon rég nem akasztott ki így ügy. Ki kellett rohanom a mosdóba, hogy kiadjam magamból a vacsorámat. Ahogy megmostam az arcom hideg vízzel, felnéztem és tekintettem találkozott tükör képemmel. Szarul néztem ki. Nagyon szarul. Ez az egész dolog felhozott egy olyan ügyet, amit nagyon rég szeretnék elfelejteni, de mindig felszínre tör...

Hajnalok hajnala volt és még mindig a felvételeket bámultam, amikor megszólalt a telefonom. James neve villogott a kijelzőn. Ez semmi jót nem jelent. Fülemhez tettem a készüléket, de bele szólni már nem tudtam, James hadarva magyarázott.
-...Elveszítem! - ez az egyetlen szó ragadta meg a tudatom. Ez az egy szó visszhangzott a fejemben, akkor is amikor a kocsiba ugrottam és kórházhoz hajtottam...