VIII.rész

8.rész

Nincs más választás

James Sztankovánszki

(James)
Ahogy haza értünk úgy döntöttem elmegyek a gyerekekért és meglátogatom egyedül David-et.Ezt nem hagyhatom szó nélkül.Akár az én lányaim is lehetek volna. Dicséretes, hogy Tyndall még nem verte el. Én már az ő helyében rég agyon ütöttem  volna.
Leállítottam az autót és bementem David irodájába. Éppen telefonált, de nem zavart. Kinyomtam a telefonját és neki kezdtem a jól begyakorolt szövegemet. Mikor befejeztem döbbenten nézett rám. Nem tudom mit szűrt le az egészből, de nekem ennyi volt. Becsaptam az ajtót és elindultam tényleges célhelyemre.
Daniela a lépcsőn ült. Valamit nyomkodott a telefonjába. Épp a füléhez emelte, amikor meglátott. Összecsukta és becsúsztatta a zsebébe. Majd odarohant hozzám.
-Szia! Bocs, hogy késtem de volt egy kis dolgom. Ne szólj erről a mamának!-mondtam neki, ahogy elindultunk anyósomék házába.
-Sziasztok!-köszöntem be.
-Remélem nem csináltál nagy hülyeséget!-puszilt arcon az én drága anyósom.-Nagyon jók voltak a gyerekek. Olyan ügyesek voltak!
-Nem csináltam semmit-mentem be a nappaliba, ahol az apósom az unokákkal játszot. Valami társas játékot.

Otthon csak Sarah-t találtam. A konyhában állt és sírt. De nem tűnt bánatosnak. Mosolygott.
-Min mosolyogsz?-szakítottam ki gondolataiból.Átöleltem és homlokon csókoltam.
-Eszembe jutott, hogy mutattál be engem és Brigit Erzsinek.
- Az nyugis volt-mosolyodtam el.
-Féltem őket-bújt karjaimba.
-Én is, de nem védhetjük meg örökké őket. Itt az idő, hogy kicsit több teret engedjünk nekik. Ha tényleg ezt akarják csinálni, akkor most se hátrálnak ki az egészből.
-Én nem úgy ismerem őket.
-Én se!
Még egy jó ideig így álltunk. Csak akkor váltunk szét, amikor meghallottuk Sandra sírását. Sarah mozdult először, de nem volt ránk szükség. Erzsi kezében Sandra-val fel-le sétált a szobában. Az ajtóból figyeltünk, míg a mi édes kislányunk el nem aludt. Erzsi lefektette, betakarta, majd egy puszit adott a homlokára.
-Sírt-mondta, mikor meglátott minket.
-Tudjuk- simítottam meg az arcát, mire odabújt hozzánk.
-Szeretlek titeket-mondta és egyre szorosabban ölelt magához.
-Mi is téged-mondta Sarah...

(Vani)
Ahogy a tévét néztem próbáltam kiutat találni, de úgy tűnt ennek a szobának nincs gyenge pontja. Már kezdet sötétedni. A szüleimre és a kis tesóimra gondoltam. Tyndall és Bennett az ikrek már ovisok. Vörös hajuk van pont, mint apának. Nekem és anyunak van csak barna hajunk. Eszembe jutottak a csajok és David. Nagy sóhajjal dőltem el az ágyon.
-Kifáradtál?-kérdezte Kentin. A vacsimat hozta.
-Nem-válaszoltam ellenségesen.
-Akkor jó, mert Castiel beszélni akar veled-tette le az asztalra a tálcát. Odajött hozzám és megsimogatta a hajam, majd a kezembe csúsztatott valamit. Mindenki tudta, hogy egy darabig tetszettem neki, aztán jött Melody és rögtön elfelejtett.
-Csak óvatosan-súgta oda, majd elment. Meglepődve vettem észre, hogy egy mobil van a kezembe. Bementem a fürdőbe és felhívtam az első számot, ami  eszembe jutott...

Telo

(Brigi)
Megszólalt a mobilom. Először nem akartam felvenni, de aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy a rendőrök, ezért mégis felvettem.
-Rosalie Hale házában vagyok. Cordina utca, 47/B-mondta Vani.
-Jól vagy?-ültem fel az ágyon.
-Igen semmi bajom, de siessetek. Egy kis segítséggel jutottam a telefonhoz és bármikor észrevehetik, hogy nálam van.
-Jó, mindjárt indulunk-kezdtem felvenni a cipőm.- A város melyik részén van?
-A délin, a folyó mellett..-ekkor csattanást hallottam és egy pofont.
-Rühes kurva-hallottam még egy dühös férfi hangot.
-Ne merj hozzá érni, te barom!-ordítottam a telefonba, ahogy kifelé ugráltam, próbálva magamra ráncigálni a másik cipőm.
-Csiripel a kismadár. Mire ideértek mi már messze leszünk-mondta a telefonba a férfi.
-Majd meglátjuk-morogtam és elindultam lefelé a lépcsőn.
-Hova mész?-kérdezte Bözs a korláton áthajolva. Anya és apa mögötte álltak.
-Megmentem Vanit- kaptam magamra a kabátot.
-Mi is megyünk-mondta apa.
-Én itthon maradok a kicsikkel-csókolta meg Jamest anya.
-Jó-mondta apu és elindultunk...

Amikor a házhoz értünk 3 dulakodó párt találtunk. Apa neki ment az első csapat gyereknek. Majd amikor megérkeztek Gizi és Vani szülei is, leállították a tiniket.
-Elég!-ordította el magát Erzsi is, hogy segítsen a felnőtteknek.-mi a fene folyik itt?
- Csajok!-karolt át minket Vani.-Ők itt a volt bandám tagjai:Nataniel, Lisander, Alexy, Armin és Kentin,Castiel és az egyetlen csaj Rosalie.Ők raboltak el, hogy menjek vissza hozzájuk.
-De nem mész?-kérdeztem.
-Nem.
-Én tudok segíteni nektek, ha csak egy dobos kell-szólalt meg a taxiból kiszálló David.
-Tényleg?-kérdeztük egyszerre a Csábítókkal.(Ez volt Vani előző bandájának a neve.)
-Igen. Kedden meghallgatlak benneteket és ha tényleg tehetségesek vagytok, akkor tudok szerezni egy dobost nektek-mosolyodott el.-Vani szeretnél feljelentést tenni?
-Nem-mondta barátnőm.- Csak haza akarok menni és aludni.
-Vani, mi sajnáljuk. Ha bármi kell szólj-ölelte át barátnőnket Kentin.
-Oké, de el ne tűnjetek. Holnap elmehetnénk ebédelni!
Erzsi furán nézett rá, ahogy a szülei is. Én se értettem mért ilyen kedves velük, de nem akadékoskodtunk. Ez az Ő dolga. Nekünk annyi elég, hogy meg van, egészségesen. Igaz az arca bal fele kezdet feldagadni...

(Vani)
Amikor Castiel észrevette, hogy telefonálok pofon vágott és belém rúgott. Elvette a telefonom és a füléhez tette.
-Ne merj hozzá érni, te barom!-hallottam Brigi dühös hangját.
-Csiripel a kismadár. Mire ideértek mi már messze leszünk-mondta Castiel és felnevetett.
-Majd meglátjuk-morogta Brigi és hallottam egy csattanást.
Castiel pedig kihajította a szobába a telefont, ami ripityára tört. Erre a csattanásra jöttek be a többiek.
-Mi történt?-kérdezte Nataniel.
-Valaki telefont adott a ribancnak-morogta Castiel.-Ki volt az?
-Én-állt elő Kentin.
-Én-állt előre Armin és Alexy is.
-Szerintetek, így hogy fog mellénk állni? Ti barmok! Sietnünk kell! Elmondta hol vagyunk. Pakoljátok be a szükséges dolgokat és menjünk-indult meg az ajtó felé, de Kentin elkapta a kezét.
-Nem. El kell engednünk. Evvel nem érünk el semmit-mondta és kirántotta a kezem. Verekedni kezdtek, ahogy Nataniel és Armin és Én meg Rose is. Ekkor jöttek a csajok és a szüleink.
-Elég!-ordította el magát Erzsi is, hogy segítsen nekünk.-Mi a fene folyik itt?
- Csajok!-karoltam át őket-Ők itt a volt bandám tagjai:Nataniel, Lisander, Alexy, Armin és Kentin,Castiel és az egyetlen csaj Rosalie.Ők raboltak el, hogy menjek vissza hozzájuk.
-De nem mész?-kérdezte Brigi.
-Nem.
-Én tudok segíteni nektek, ha csak egy dobos kell-szólalt meg a taxiból kiszálló David.
-Tényleg?-kérdeztük egyszerre a Csábítókkal.
-Igen. Kedden meghallgatlak benneteket és ha tényleg tehetségesek vagytok, akkor tudok szerezni egy dobost nektek-mosolyodott el.-Vani szeretnél feljelentést tenni?
-Nem-mondtam - Csak haza akarok menni és aludni.
-Vani, mi sajnáljuk. Ha bármi kell szólj-ölelt át  Kentin.
-Oké, de el ne tűnjetek. Holnap elmehetnénk ebédelni!
Nem éreztem haragot irántuk, csak sajnálatot. Reméltem, hogy egyszer olyan lesz a kapcsolatunk, mint régen...

Vancsink

(Brigi)
A kis kaland után visszaállt az élet a rendes kerékvágásba. Dolgoztunk, iskolába jártunk. De valami megváltozott, amit nem csak én éreztem. És az első előjel az volt, hogy az egyik koncertünket törölték. David azt mondta, ez néha előfordul, de túl ideges volt, ahhoz, hogy ez igaz legyen. Így a csajokkal eldöntöttük, hogy elmegyünk a helyszínre és megtudjuk mi ez az egész. Így vettük észre a másik bandát. Csupa feketében voltak, ők hatan voltak. 4 lány, pont mint mi és 2 fiú akik gitároztak.Amikor vége lett a koncertnek, amit végig néztünk a barna hajú csaj a mikrofonhoz ment és bele szólt:
-Örülünk, hogy mindenki eljött az első koncertünkre!Remélem jól szórakoztak! A Goddess of Love tagjaihoz lenne pár szavam. Ti kicsit hamarabb kezdtétek ezt a "szórakozást", de mi jobbak vagyunk nálatok. És ezt mi be is bizonyítjuk. Egy párbajban. Holnap este találkozzunk a Kiss műsorba, ott megtudjátok a részleteket.
Hátat fordított és elmentek. Dermedten álltunk a közönség között. Egymásra néztünk és egyszerre bólintottunk. Benne vagyunk a párbajban....

Brigi a szobájában

Boldog karácsonyt!!!!

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!!!!

Kicsit késve, mert nem voltam itthon, de utólag is kellemes ünnepeket és sok ajándékot mindenkinek!

VII.rész

Sziasztok!

És itt a hetedik rész!!!!! :)

Bocsi, hogy ilyen sokat kellet rá várni és, hogy ilyen kevés, de még iskolába járok ami sok időmet elveszi. De most volt egy kis időm, így megírtam ezt a részt! Remélem tetszeni fog! Nem sokára téli szünet, akkor több időm lesz írni!!Akkor gyakrabban lesz rész, de utána újra csak elszórtan lesz rész.

Jó olvasást!

7.rész

Rose ruhája

(Vani)
Egy sötét szobában ébredtem. Rosalie egy széken ült velem szembe és halkan tv-zet. Fekete ruhát viselt. A tv-ben épp a koncerten felvett videókat vetítették le. Pont Erzsit mutatták közelről.
-Semmivel nem jobbak, mint mi. Akkor Vani mért őket választotta?-fortyogott Rosalie.
-Nem tudom, de Vani fent van-mondta Alexy.
-Az jó. Szia!-ült le az ágyam szélére Rose.-Mit kérsz reggelire?
-Semmit. Engedjetek haza!-próbáltam mérgesnek tűnni, de nem sikerült.
- Ha átpártolsz hozzánk, akkor elengedünk-mondta nyugodtan Alexy.
- Viszont én nem pártolok át-húztam fel az orrom és fordultam el tőlük.
-Akkor szerencse, hogy csak a jövő héten lesz a meghallgatás-ment ki Alexy és Rose.-Hozzunk valamit enni.
Így egyedül maradtam. Körülnéztem. Tuti, hogy Rose szobájában vagyok. Minden rózsaszín és annak különböző árnyalatai. És a falon egy csomó Leight-os kép lóg.Eszembe jutott egy terv. Már csak az kellett, hogy egyedül maradjak Rose-zal...

(Sarah)
Úgy tűnt, mintha az idő lassabban telne, mint ahogy szokott. Miután David felhívott minket, beugrottunk James-szel a kocsiba és elindultunk a stúdió felé.
-Minden rendben lesz-szorította meg a combom James.
-Tudom.
Ahogy odaértünk leparkoltunk és felrohantunk a lépcsőn. A lányaink a folyosón ültek Kevin-nel és Rebeccaval (Gizi szüleivel. Odarohantunk hozzájuk és megöleltük őket. Brigi elsírta magát, ahogy karjaimban tartottam. Erzsi tartotta magát vagy sokkot kapott.
- Nem látták őt tegnap óta-sírta Brigi.-Biztos valami baja esett.
- Ez nem jelent semmit-mondtam neki.-Semmi baja nem lesz.
Ekkor lépett ki a folyosóra Tyndall és Meg (Vani szülei) és David, két rendőr tiszttel.
- Minden rendben lesz-mentem oda Meg-hez, akivel egy helyen dolgozunk.
-Annyira féltem-sírt a vállamon Meg.
-Bocsánat asszonyom, de Ön kicsoda?-fordult hozzám az egyik tiszt.
-Sarah Sztankovánszki. Brigi és Erzsi anyukája.
- Ó, gondolom a lányokért jöttek. William Lost vagyok. A lányok még nem mehetnek haza. Ők az utolsók, akik látták a lányt az eltűnés előtt-mondta a rendőr.
- Ez nem teljesen igaz-jöttek oda hozzánk a fiúk. Úgy értem a One Direction. -Mi is láttuk Vanit- mondta Louis és átkarolta Gizit.
-Mindenkit kihallgatunk. Na kivel kezdjük?Mondjuk,-keresgélt a jegyzetei között-Brigitta.
-Rendben-indult David irodája felé lányom.
-Még kiskorú, úgyhogy valamelyik szülőnek bent kell lennie a kihallgatáson!
-Majd én-álltam fel...

Sarah Sztankovánszki

(Vani)
Délután van. Ezt onnan tudom, hogy a Hit Musikot nézem és az a pontos időt mutatja. Végre egyedül vagyok Rosa-zal. Már egy másik szett volt rajta. Egy olyan ami nagyon drága.
-Szerinted mit szólna ehhez Leight?-kérdeztem, mire Ő meglepődött.
-Nem tud róla.Ő most Amerikában van-motyogta.
-De ez benne lesz a hírekben és tudni fogja, hogy te tetted.
-Nem nem tudja,mert még a bandáról se tud.
-Vagyis hazudsz neki? Mit mesélsz neki? Hogy semmi nem történik? Vagy kitalálsz valami áll hírt?
-Nem hazudok neki, csak nem mondok el neki egy-két dolgot! És semmi közöd hozzá! Mit tudsz te egyáltalán a szerelemről? Mit tudsz te egyáltalán rólunk? Mióta elmentél minden megváltozott-kelt ki magából.
-De mi történt?-kérdeztem.
-Meg ne szólalj!-állt az ajtóban Castiel.-Tudtam, hogy sántikálsz valamiben, de nem gondoltam, hogy ilyen aljas is tudsz lenni. Gyere Rose! Hagyjuk Vancsit gondolkodni-vezette ki szőke barátnémat a vörös srác.
Mi a fene történhetett, ami ennyire megváltoztatta őket?

Rosalie ruhája

(Sarah)
Ahogy haza értünk a lányok felmentek a szobájukba. Nagyon megviselte őket a történtek.
-Átmegyek a gyerekekért-mondta James.
-Jó. Én addig összedobok valamit-csókoltam meg. Ahogy a konyhába értem elárasztottak az emlékek...
Ebben a konyhában mutatott be James Erzsinek...
"Délután volt. Erzsi elsős volt, Brigi pedig nagycsoportos ovis. Én elmentem Brigiért, majd elindultunk James-ék házához. Brigi közben a napjáról mesélt. Be nem állt a szája.
-Hova megyünk mami?-kérdezte, amikor észrevette, hogy nem haza felé megyünk.
-James-hez.
Elgondolkodott valamin. Majd, amikor odaértünk és becsöngettem a hátam mögé bújt. James nyitott ajtót.
-Sziasztok!-puszilta meg az arcom, majd összeborzolta Brigi haját.
-Szia!-mosolyogtam rá.
-Csókolom!-köszönt Brigi.
-Gyertek be! Balra van a konyha, oda menjetek be-mondta és előre engedett minket.-Teát, vizet, kávét vagy üdítőt?
-Teát, ha lehet-mondtam lányom helyett is.
-Ideje, hogy lehívjam Erzsit-mondta James miután kiöntötte a teát.-Erzsi gyere le!
-Megyek!-hangzott a válasz. Majd lábdobogás és egy szőke, kék szemű kislány állt meg az ajtóban. Kapucnis felsőben és fekete nadrág volt rajta.-Ez ki?-kérdezte.
-Ő itt Sahra és a kislány a Brigi-mutatott be James.
-Szia!-köszöntem.
- Vele találkozgatsz mostanában?
-Igen-mosolyodott el-James.
-Csókolom!-köszönt.-Szia!-nyújtott kezet Briginek.
Ezen én mosolyogtam jót.Brigi meglepetten nézte a kezet, majd bele csapott.
-Játszhatunk kint?-kérdezte Erzsi.
-Ha szeretnétek-ült le mellém James. A lányok kirohantak. Vagyis Erzsi rohant, maga mögött húzva Brigit.-Látod, mondtam, hogy hamar megkedvelik egymást a gyerekek. És Erzsi nem mondott semmi rosszat előtted, így szerintem kedvel.
-Mért az előttem lévővel ezt tette?-kérdeztem kicsit félve a következő találkozástól.
-Nem. Behozott egy békát és a nő kezébe nyomta, mire hölgy felugrott és kirohant az ajtón. Azóta se láttam..."
-Min mosolyogsz?-szakított ki az emlékből James.Átölelt és homlokon csókolt.
-Eszembe jutott, hogy mutattál be engem és Brigit Erzsinek.
- Az nyugis volt-mosolyodott el Ő is.
-Féltem őket-bújtam férjem karjaihoz.
-Én is, de nem védhetjük meg örökké őket. Itt az idő, hogy kicsit több teret engedjünk nekik. Ha tényleg ezt akarják csinálni, akkor most se hátrálnak ki az egészből.
-Én nem úgy ismerem őket.
-Én se!

Vani

VI./2.rész

6.rész 2.fele

Vacsik

(Erzsi)
Nem igazán nyugodtam meg attól, hogy Zayn vett meg. Valami oknál fogva nem éreztem azt a biztonságot, amit a többi fiú mellett érzek. Nem tudom miért. Táncoltunk egyet, majd  rám adta a felsőm és elindultunk kifelé. Elbúcsúztunk a többiektől, Standly-éktől, majd megálltunk egy motor mellett.
- Ez most komoly?-kérdeztem, ahogy Zayn felém nyújtotta az egyik sisakot.
- Nem akartam a többiekkel menni, de ha nem tetszik mehetek mással is-mondta tökre komolyan. Felment bennem a pumpa, de nem mondtam semmit. Felvettem a sisakot és felültem a motorra. Zayn kicsit meglepődött,, de követte a példám és már indultunk is. Izgatott voltam, hogy hova megyünk, de közben pipa is mert tudtam nem velem akarja tölteni ezt az estét. De miért is akarná.? Hisz nálam ezerszer szebb lányok vannak a világon. Sóhajtottam egy nagyot, hogy lenyugtassam magam, de semmit se ért.
Megálltunk egy étterem előtt. Kívülről nem volt valami csicsás, de belül...hunyorítanom kellett annyira világos volt bent. Zayn rögtön a VIP-helyre kísért, majd már rendelt is. Minek megkérdezni engem?
A pincér ki is hozta és enni kezdtünk. Néha-néha váltottunk egy-két szót, de nem volt túl nagy beszélgetés. Magamba sóhajtottam és elkönyveltem, hogy még szerencse, hogy nem tetszem neki.
- Olyan kislányos vagy-hallottam meg hangját.
- Kösz-mondta egy fintorral.
- De tényleg. Ahogy beszélsz, a viselkedésed, mind gyerekes-mondta  és folytatta az evést.
- Na jó. Tudom, hogy nm velem akarod tölteni, ezt az estét, úgyhogy abba is hagyhatjuk a színjátékot. Vigyél haza és kész-álltam fel.
- Erzsi...
- Semmi Erzsi. Legalább kialszom magam. Vigyél haza!
- Nem-dőlt hátra, kezeit összefonva maga előtt.
- Akkor haza megyek egyedül-indultam a kijárat felé.
- Erzsi ne csináld már!-állt fel Zayn, de nem törődtem vele. Meg sem álltam, hogy a kabátom elvegyem a kabátos csókától. Elindultam gyalog. Jártam már ezen a környéken a sulival, úgyhogy tudtam haza az utat. Nem láttam Zaynt és nem is akartam. Megbántott és nem igazán tudtam mit csináljak most.
Ahogy mentem egyre sötétebb lett, én pedig utálom a sötétet. Egyszer csak meghallottam a motor zúgást. Tudtam, hogy Zayn az, így még gyorsabban szedtem a lábam.  Lassított mellettem.
- Haza viszlek-mondta és megállt, tolta tovább a motort.
- Nem érdekel.
- Ne légy csökönyös. Szállj fel a motorra!-mondta és hallatszott rajta, hogy kezd dühbe gurulni.
Felszálltam, ő pedig rám tette a sisakot. Felült, de nem mozdultunk.
- Karolj át!!!
Megtettem, a szívem hevesebben kezdet dobogni, de elnyomta a jó érzést. Most gyerekezett le. Dühösnek kell lennem! De a szívem mást mondott. végre elindultunk, de nem arra amerre akartam. Kerülő úton mentünk. Mikor végre haza értünk,már nyugodt voltam.

Zayn járműve

- Igazad van. Gyerekes vagyok. Bocsi, hogy felkaptam a vizet-mondtam és adtam neki egy puszit, majd meg se várva válaszát berohantam a házba. Néhány percig ott állt, én a kukucskálón lestem, majd felült a motorra  és elhajtott. Mikor megfordultam Sarah állt mögöttem. Odafutottam hozzá és megöleltem. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Csak azt tudtam, hogy most mondtam le Zaynről örökre...
Az idilli pillanatot apu horkolása szakította meg, ami a nappaliból hallátszódót. Mosolyogva benéztem a nem is olyan kicsi helyiségbe. A tv szólt, de apu hátra hajtott fejjel aludt vagyis hortyogott. Adtam neki egy puszit, majd felmentem a szobámba. Zuhanyoztam, pizsamát vettem, majd bebújtam az ágyba. Nem tudtam aludni, így fogtam a könyvet, ami a kedvencem és olvasni kezdtem. Remélem a lányoknak jobban sikerül a mai este-futott még át az agyamon....

Niall kocsija

(Brigi)
Hihetetlen volt az este. Niall elvitt a csillagvizsgálóba, aztán egy étterembe és végül haza. Nagyon sokat meséltünk magunkról egymásnak, sokat nevettünk. Főleg Niall mesélt vicceket, de én is bepróbálkoztam egyszer-kétszer. Felkísért az ajtóig, búcsú csókot adott, majd elhajtott autójával. Egy szürke Volvo-val. Tiszta Twilight.
Ahogy beléptem az ajtón meghallottam apa hortyogását. A nappaliból jött. Bementem a nappaliba, kitettem a bors spray-t, adtam neki egy puszit majd felmentem az emeletre. Erzsi szobájának ajtaja alatt átszűrődött a fény, amin nagyon meglepődtem. Azt gondoltam, hogy hamarabb fog haza érni, mint én, de azt hittem majd békésen alszik. Erre mintha tudta volna, hogy ott vagyok kinyitotta az ajtót.
- Szia-köszönt, majd félre állt én meg bementem.
- Mizu?-kérdeztem, mert valami volt a szemében, ami nagyon megijesztett.
- Semmi-mondta és bebújt a takaró alá. Lehúztam a pótágyat, amit fel lehetett csukni, kiszedtem az ágyneműt és egy pizsit a szekrényből, majd elmentem zuhanyozni. Erzsi ugyanúgy ült, amikor visszaértem.

Banános mogyorós fagyi
Brigié

- Hogy ment Niall-lel?-kérdezte és előkapott két fagyit. Lehet, hogy nem kellett volna, de mivel holnap nem kell iskolába menni, délután 2-ig alhatunk, úgyhogy persze, hogy nekiálltunk a fagyiknak.
- Hát sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és még búcsú csókot is kaptam, úgyhogy jól, de...-nem fejeztem be a mondatott.
- De?-kérdezte.
- De nem tudom. Nem akarom, hogy megint csak én vegyem a jeleket.
Erzsi értetlenül nézet rám.
- Mi?-kérdezte és kicsit vicces volt a feje.
- Nem akarom, hogy az legyen belőle, mint a Richardos ügyből.
- Ja-mondta és a fagyit kezdte fixírozni.- Én meg lemondtam Zaynről. Gyerekesnek nevezett úgyhogy ott hagytam az étterembe. Gyalog indultam haza, de alig mentem pár utcát, már ott is volt mögöttem, úgyhogy végül ő hozott haza, de kerülő úton. Amikor ideértünk, bocsánatot kértem a viselkedésemért, adtam neki egy puszit és berohantam a házba-mondta el egy szuszra. Kikerekedett szemekkel néztem.

Epres fagyi
Erzsié

- Azt mondta, hogy gyerekes vagy?-fakadtam ki. Ez az alak nem normális. Bözsi 4-gyünk közül a legfelnőttesebb. Jól van, ő is elengedik magát néha, de akkor is figyel. Zayn, te egy hülye vagy.
- Igen, de mindegy. Nem is tetszem neki, úgyhogy ugorjunk vissza rád. Szerintem nincs, miért aggódnod. Niall nagyon kedves és rendes srác. Pár hónapja ismerem, de szerintem összeilletek-mondta komolyan, majd visszafordult a fagyijához.
Ezen elgondolkodtam.
- Nem hiszem el, hogy Zayn ilyen hülyeséget mondott!-ráztam meg a fejem. Erzsi felkuncogott, amit nem nagyon értettem.- Mi van? Mi olyan vicces?
- Te-mondta, majd lerakta a fagyit.- Azt mondtam felejtsük el, mire te még mindig ezen agyalsz. Szerintem én holnap reggel bemegyek Davidhez. Te is jössz?-kérdezte és lekapcsolta a villanyt.
- Aha, csak majd költs fel. Nem hiszem, hogy magamtól felkelnék-mosolyodtam el. Rég aludtunk már egy szobában.
- Rendi-mondta félálomba. Én még agyaltam egy kicsit Zayn-nen meg Niallen, majd engem is elnyomott az álom, hajnali 4-kor....





(Gizi)
Istenem, hogy vett erre Louis. Ha a szüleim rájönnek kinyírnak. Bár apa, hamar elmegy dolgozni, anya meg tiszteletbe tartja, hogy ne lépjen a szobámba csak akkor ha nem vagyok itthon. De akkor is. Nagyon féltem, hogy észreveszi Louist. Hajnali 4-kor értünk hozzám, a vidámparkozás után. Azt mondta Boobear, hogy nagyon fáradt és nem akar a kocsiban aludni, úgyhogy megengedtem neki, hogy itt aludjon. Már két órája alszik, de én le se hunytam a szemem. Azt vártam, mikor nyitnak be a szüleim és szidnak le. De mikor ez félórával később sem történt meg, engem is elnyomott az álom....
Csörög valakinek a telefonja. Louis felrázott, mert az enyém volt az. Ahogy az ágyam melleti órára néztem, az 9-et mutatott.
- Halló-szóltam bele a telefonba. Louis felkuncogott.
- Szia, Giz! Bejössz Davidhez?-kérdezte Bözs.
- Bocs, most nem. Nagyon fáradt vagyok.
- Mikor értél haza?
- 4-kor, de Louis itt maradt-mondta.
- Szia-köszönt Louis hangosan.
- Szia, Louis!-köszönt barátném, amit én közvetíttetem,majd pár perc csönd után elköszönt és letette.
- Éhes vagyok-mondta Lou és elindult az ajtó felé.
- Én nem úgyhogy szolgáld ki magad. Anyu már elment dolgozni, ahogy apu is úgyhogy egyedül leszel a házba-takaróztam még jobban be.
- Oké, elfoglalom magam amíg felébredsz-adott puszit a homlokomra,majd lement. Én pedig visszaaludtam...


(Louis)
Nem is volt olyan furcsa Gizinél ébredni. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg egy kicsit, amikor egyik keze átölelt és a lábával is az ágyhoz nyomott, de hamar túl tettem rajta magam és csak néztem, ahogy alszik. Angyali volt. Hagyni akartam még, de ekkor megcsörrent a telefonja. Gondoltam rá, hogy felveszem, de nem volt szám kiírva, úgyhogy lehet, hogy a szülei. Így inkább felkeltettem.
- Halló-szólt bele kómás fejjel, ami nagyon vicces volt. nem bírtam, hogy ne kuncogjak fel.
-Erzsi-formálta a szájával, miközben a másik mondott valamit a telefonba.
- Bocs, most nem. Nagyon fáradt vagyok-vagyis nem töltjük együtt a napot.
-4-kor, de Louis itt maradt-mondta barátnőm. Nem bírtam ki, hogy ne ordítsak bele a telefonba.
- Szia-mondtam, hogy biztos áthallatsszon.
- Szia,Louis-tolmácsolt Gizi. Pár percig hallgattak, majd lerakták.
- Éhes vagyok-mondtam, hátha kirángatom az ágyból Gizt, de nem jött be.
- Én nem úgyhogy szolgáld ki magad. Anyu már elment dolgozni, ahogy apu is úgyhogy egyedül leszel a házba.
- Oké, elfoglalom magam amíg felébredsz-adtam puszit a homlokára,majd lementem. Egyenesen a konyhába, ahol csináltam kávét, meg pirítóst. Feltettem egy tálcára, lekvárt, vajat tettem mellé, leültem a tv elé és megnéztem a híreket. Meg se lepett, hogy utána egy újság reklámja volt, amiben benne voltunk. Nem a tegnapeste hála, de a lányok koncertje is benne volt.
Majd megláttam egy képet a tv mellett. Gizi volt rajta gyerekként, a szüleivel, de nem itt. Egy másik házban. Gizi egy tündér jelmezt viselt. Az apja orvosnak volt beöltözve, az anyja boszorkánynak. És volt ott egy fiú is, aki sárkány volt. Nagyon hasonlított Gizire, de őt nem láttam, ami megijesztett. Felmentem Gizihez és újra felráztam.
- Van egy fiú tesód?-kérdeztem rögtön, amint kinyitotta mindkét szemét.
- Aha-mondta.
- Ő most hol van?
- A feleségével és a fiával-mondta mire én megkönnyebbültem.
- Várj nem lehet sokkal idősebb nálad. Hány éves?
- 20. Na jó felkelek. Mássz arrébb-kimászott az ágyból, elővett pár ruhát, majd bement a fürdőbe. Hallottam, hogy megnyitja a zuhanyzó csapjait.
- Én addig csinálok reggelit. Pirítós jó lesz?-kérdeztem jól érthetően.
- Tökéletes, Köszi-mondta, majd lementem s megcsináltam, amit kell.
Mire leért minden készen volt. Néztem, ahogy eszik, majd együtt tv-ztünk. 2-kor együtt mentünk a stúdióba. Kicsit megnéztek minket a dolgozok, de kit érdekel. Átkaroltam, hogy biztos legyen mit nézniük...

(Vani)
Megijedtem, amikor nem Harry vett meg, hanem valami sötét ruhás alak. Megszeppenve mentem oda hozzá.Úgy állt, hogy ne lássam az arcom.
- Szia!-próbáltam kitalálni ki az, de ő nem válaszolt.
- Gyere-mondta és elindul a kijárat felé, én pedig utána. Megvárta míg felvettem a kabátom, majd tovább ment. Az egyik sarkon megállt. Én is, majd hirtelen valaki a nyakamba ugrott.
- Vani-mondta a lány, akit már évek óta nem láttam.
- Rosalia-kiáltottam fel és visszaöleltem.- Milyen rég nem láttuk egy mást!
- Hát igen-mondta a koma, aki most nagyon is jól látszódott.
- Castiel-öleltem meg őt is.
- És mi is itt vagyunk-jöttek elő a volt banda tagok. Nataniel, Lisander, Alexy, Armin és Kentin. Bözsiék előtt volt egy bandák, ami feloszlott, mikor én másik iskolába kerültem. Próbáltuk fenn tartani, de nem sikerült.
- Mit kerestek pont most itt?-kérdeztem miután mindenkit megöleltem.
- Egy kérésünk van. Gyere vissza a bandába!-mondta Castiel. Neki jelentett a legtöbbet a banda, mert ő volt a legtehetségesebb is közöttünk.
- Bocs, de nem megy. Már másik bandában zenélek. Jaj, meg kell ismernetek a csajokat. Jól kifogtok velük jönni. Istenem, de hiányoztatok-öleltem át Rosaliat megint, de most nem ölelt vissza.
- Vani, vissza kell jönnöd. Jövő héten lesz egy meghallgatás. Segíts nekünk-mondta Alexy.
- Nem lehet, mondom!
- Őket választod helyettünk?-kérdezte Castiel sötét tekintettel.
- Nem, nem választok senkit. Én mindannyiótokat szeretlek. Ti együtt vagytok az én barátaim. Ti és a lányok.
- Vani, gyere velünk!-mondta Kentin.
- Nem. Most pedig haza megyek. Akkor keressetek újra, ha beszélgetni akartok és nem átcsalogatni-indultam el, haza.
Ahogy haza felé tartottam, magamba fortyogtam a dühben. Nem akartam elhinni, hogy a volt bandám ilyen dilid. Mit nem értenek azon, hogy nem. És ők is nagyon tehetségesek. Tuti, hogy nélkülem is jól fognak szerepelni... Ekkor fékcsikorgást hallottam mellőlem. Kinyílt egy nagy kocsi ajtaja, majd berántottak rajta. Ellenkezni próbáltam, de valamit a számhoz és orromhoz nyomtak. Néhány pillanat múlva elaludtam...

Vani

VI. /1.rész

6.rész part.1

"Bocsi, hogy ilyen rövid, de sok a kép ezért ezt a rész két részbe vágom.Remélem tetszik az első rész :). Köszönöm, hogy olvassátok!!!!"

(Brigi)
Elkezdődött még egy hét és fájó fejjel ültem otthon. Épp próbáltam a matek házit megcsinálni, de csak még jobban fájt a fejem tőle. Óriási sóhajjal tettem el a cuccot, úgy ahogy volt. Az ablakhoz sétáltam és néztem a csendes utcát, míg nem megpillantottam egy fekete ruhás ürgét. Mióta apa elmondta, hogy követnek, mindenhol a gonoszt látom. Most is szegény ürge csak a barátnőjéhez jött, aki a szomszédunk volt.
Nem tudtam, mit tegyek. Unatkoztam és fájt a fejem meg a szívem. Mióta Richard becsapott nincs kedvem semmihez. A munka és a suli mellett nincs is sok időm, de akkor is. Már anyuék is faggattak, hogy mi bajom. Hogy mondjam el nekik, hogy bedőltem egy pojácának az engedélyük nélkül. Ha Bözs hallaná a gondolataimat, rég kiröhögött volna.
Ekkor csöngettek. Daniela nyitott ajtót, pont akkor amikor leértem a lépcsőn. Akkorát síkitott, hogy azt hittem beszakad a dobhártyám. Erre már Erzsi és a többiek is lejöttek.
- Mi az Isten történt?-kérdezte Erzsi Danielát, aki már Harry-t ölelgette.
- Itt a One Direction-mondta széles vigyorral. Értetlenül néztünk össze tesómmal, majd egyszerre vállat vontunk.
- Elnézést a zavarásért. A lányokért jöttünk. Most lesz egy fotózásuk- mondta Niall.
- Hát, persze. Kértek valamit, míg a lányok elkészülnek?-kérdezte anyu.
- Igen, egy teát elfogadnék-mondta Louis csábító, de kedves mosollyal.- Addig a lányok felvesznek, valami estélyit-nézet egyenesen rám. Gondolom ez célzás lett volna, de nem értettem semmit. Felrángattam Erzsit és elmentünk átöltözni és sminkelni.Fogalmam sincs hova akarnak vinni a fiúk. Egy félóra múlva benyitottam Erzsihez, aki a szekrény előtt állt egy kék ruhában. Fene jól nézett ki.
- Nem vagy semmi-mondta, mikor rám nézet. Elővett egy zacskó rágót.-Kérsz?
Kivettem pár szemet, majd lerohantam az emeletről egyenest neki anyának.
- Azt hittem már nem is jöttök le-mosolygott.- Nagyon szépek vagytok.
- Bocsi anyu és köszi-adtam neki egy puszit. Apa az ajtókeretnek dőlt, összefont kezekkel. A fiúk a nappaliban teáztak és válaszoltak Daniella kérdéseire. Amikor megálltunk az ajtóban mindenki elnémult. Daniella szélesen elmosolyodott, a fiúk tátott szájjal néztek ránk.
- Nagyon jól néztek ki-mondta Zayn, mire Erzsi rögtön elpirult. Határozottan van valami a levegőben...
Ahogy elindultunk apa egy-egy bors sprayt nyomot a kezünkbe. Értetlenül néztem rá, nem úgy mint Erzsi, aki simán elrakta. Beültünk a fiúk kisbuszába és indultunk.
- Hova megyünk?-kérdeztem rögtön.
- Gizihez-mondta Louis, a mi sofőrünk. Mintha csak idegesíteni akart volna.
Niall átkarolta a vállam és hátra húzott, hogy visszadőljek az ülésnek.
- Csak nyugi. Mi már mindent leszerveztünk. Jól fogunk ma múlatni-mosolygott rám.

- De holnap suli-mondta Erzsi és a kinti tájat nézte.

- Az nem baj. Nem maradunk sokáig...-átnézett a másik sávba, majd hátra. - Harry hívd fel Davidet.

- Rendi-tárcsázott is az említett fiú. Én bárhogy is néztem nem láttam semmi különöset.- 3, sötét, nem tom, SM51 FDX.

- Követnek?-kérdeztem és hátra kezdtem tekingetni.

- Ne viselkedj furcsán, mert akkor rájönnek, hogy észre vettük őket. Csak nyugi. David fel van készülve az ilyen helyzetekre-hajolt közelebb,majd széles mosollyal húzódott el tőlem, mintha valami vicceset mondott volna.

- Értem-mosolyogtam én is. Erzsin is látszott, hogy feszültebb egy kicsit, de ezt csak én vettem észre.

- Oké, Louis  menj egyenesen, majd fordulj le balra-mondta Harry.

Ahogy balra fordultunk, két  sötét autó fénye vakította el a szememet. Elmentünk mellettük, majd elindultak a követőink után. Mi nyugodtan tovább mentünk. Hazz váltott még néhány szót David-del, majd letette és nyugodtan elhelyezkedett.

- Sokszor csináltok ilyet?-kérdezte Erzsi.

- Ühüm, általában nem mi vezetünk, de ez nem is volt olyan vészes-állt meg Giziék háza előtt Louis.
1 óra és 30 percbe telt, hogy felvegyük a lányokat és odaérjünk a cél helyszínre. De nem szálltunk ki rögtön. Zayn fordult felénk.

- Erre szükségetek lesz. Itt mindenkinek van és nem akarjuk, hogy bármi is elrontsa a mai estét- vett elő a zsebéből valamit, de még mindig nem tudtam, hogy mit. Cecilia volt az első, aki odanyújtotta a karját.- Nem, neked a csípődre teszünk...

Nem tudtam elképzelni mi lehet, az. Idegesen néztem, ahogy megfordul és felkerül rá a tetoválás. Majdnem felnevettem. Egy gyönyörű páva volt. Erzsi és Vani kíváncsian nézték az eseményeket.

- Választhatok?-kérdeztem.

- Nem, mindenkinek meg van a saját.

Miután mind megkaptuk a tetkót, Louis állt elénk.

- Erre is szükségetek lesz-mondta és feltűzött a vállunkra egy-egy számot.

Gizi

- Ez minek?-kérdezte Vani.

- Mert ma elfogunk adni-mosolygott Harry.

- Mi?????-fakadtam ki én, Vani, Erzsi és Gizi egyszerre...."

Cecilia

Brigi

Erzsi

(Gizi)
Nem tudtam elhinni, amit Harry mond. Mi az, hogy eladnak? Nem vagyok valami tárgy, hogy csak úgy elpasszoljanak! Ezt el is akartam mondani a fiúknak, de Louis megelőzőt.
- Ne aggódjatok. Nem örökre eladni. Csak egy vacsi lesz- kezdett beszélni, de bennem csak ment fel a pumpa.- Ez a Stadly Adomány gyűjtő est. Minden évbe megrendezik, hogy valami jótékony célnak adják, a pénzt amit összeszednek. Mindig vacsora, közben vásároljuk a tombolát és kell valaki aki majd összeszedi a borítékokat. Az est végén, olyan éjfél környékén kihúznak 2 vagy 4 borítékot, ők azok, akik megnyerték a főnyereményt. Tavaly Christian Standly és a felesége Anna nyert. Aztán jön a fénypont. Kikiáltják az összes esten megjelent nőt.
- Minden évben eljön a stúdió összes dolgozója, aki tud és segít a pénz gyűjtésben-tette hozzá Liam. Cecilia némán állt mellette és minket figyelt.
- Nem lesztek veszélyben. Nem engednek be senkit, aki egy kicsit is ittas vagy nincs nála meghívó és személyi. A fiúk úgyis megvásárolnak minket-csókolta meg barátját. Vani elhúzta a száját, de Harry megnyugtatta. Nagy sóhajjal állt fel Erzsi a guggolásból.
- Na jó, akkor menjünk-fogta meg a nyakláncot a nyakában. Nem is tudtam, hogy neki van ékszere.
- Nincs para, az enyém leszel-lépett mellém Louis.
- Remélem is-sóhajtottam.
Miután egy sor biztonsági protokollon átmentünk egy csodálatos helyen találtam magam. Mindenhol asztalok, ízlésesen terítve. Virágok töménytelen mennyiségeb. Ilyet szeretnék az esküvőmre.
- Ó, hát eljött a One Direction is-köszöntötte a fiúkat, egy idős pár.- Köszöntelek benneteket. Még újak vagytok igaz?
- Lányok, Ő itt a főszervező Dr. Grace Stadlyés a férje Carrick Stadly-mutatta be őket Louis.- Ők pedig itt a Goddess of Love. Erzsi, Gizi, Brigi és Vani-mutatott be minket is.- Ők testvérek-suttogta oda még Erzsire és Brigire mutatva.
- Mi ebben az érdekes?-kérdezte Brigi, mire Erzsi homlokon csapta magát.
- Bocsánat a kis incidensért, csak mi nem illünk ide. Nagyon örülök, hogy megismerhetem Önöket-fogtam kezet a férfivel, majd Grace-szel is.
- Ó, semmi baj. Gyorsan bele jöttök. Az én gyerekeim is így kezdték-mosolygott szívélyesen Grace.
- Nem hasonlítunk egymásra és igazából nem is baj,mert nem vagyunk vér szerinti tesók-mondta Erzsi Lou-nak és Briginek.- Nem kell mindenkinek tudni, hogy tesók vagyunk és amúgy sem érdekel senkit.
- De annyira mások vagytok és még a nevetek se ugyanaz-nyűgösködött Lou, mint valami kisfiú.
- BooBear. Az nem lényeges. Ők szeretik egymást, mit testvérek és ez az ami fontos, nem? Te kitagadnád a húgod, ha átneveztetné, magát?-kérdeztem a szerelmemtől.
- Nem-mondta nagyon komolyan.- Bocsi lányok-fordult Erzsiék felé, akik biccentettek.- Most hívtál először Boobear-nek-mosolygott rám, a csábító énjét elővéve.
- És tetszett?-kérdeztem borvörösen.
- Igen, nagyon-karolt át.
- Gyertek, itt a ti asztalotok. Ha kérdésetek van, vagy tanácsot szeretnétek kérni forduljatok nyugodtan hozzánk. Ja, és szólítsatok Grace-nek.
- Köszönjük-válaszoltuk egyszerre a lányokkal. Közben a vendégeket figyeltem. Majdnem mindenki ott volt a stúdióból. Mondjuk Biebert és Cyrust nem láttam sehol.
- Bocsi a késésért. Valamit el kellett intéznem-ült le közénk David is.- Nagyon csinik vagytok lányok!
- Mi lett...?-kérdezte Brigi, de Niall rászólt.
- Ne itt, baby. Majd később!
- Nyugi holnap nem kell iskolába menni. Beszéltem az igazgató asszonnyal-mosolygott David.
Egy kövér, alacsony ember állt fel a színpadra. Köszöntötte a vendégeket, majd zenét kért. Kiosztottak mindenkinek egy borítékot. Egy kis cetlire felírtuk a nevünket,  beraktuk a borítékba, David összeszedte és bedobta egy kis ládikába. Aztán megkezdődött a vacsi. Liam és Cecilia, mint egy igazi szerelmes pár, beszélgettek, nevetgéltek, csókolóztak. Mikor befejezték a vacsorát egymás kezét fogták. Niall Briginek bókolt, aki nem csak ettől lett céklavörös, hanem a bor is megtette a hatását. Erzsi nem ivott egy kortyot se, ezt Zayn meg is említette és kiakadt, amikor barátném azt mert mondani, hogy:
- Nem szeretem, ahogy a pezsgőt se.
Harry és David valamin nagyon sutyorogtak, de nem hallottam min. Furdalta az oldalam a kíváncsiság, de inkább Lou-ra figyeltem. Vani hátra-hátra tekingetett.
- Sziasztok! Bocsi a zavarásért. Cecilia!-jött az asztalunkhoz egy szőke, fiatal lány. Megölelte a barátnőnket, majd két cuppanós puszit is adott a mosolygó lánynak.- Sziasztok! Mia Stadly vagyok. Remélem nagyon jól kifogunk jönni egymással.
- Szia! Gizi vagyok. Ők pedig itt, Brigi, Erzsi és Vani.
Vacsora után, beszélgettünk,táncoltunk. Nagyon meglepődtem, mikor Erzsi nem Zayn-nel, hanem Harry-vel táncolt. Vani David-del, Brigi Niall-lel, Cecilia Liam-mel, én pedig, (nagy meglepetés), Boobear-rel. Majd a kővér férfi bejelentette, hogy megvannak a nyertesek. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki lehet az.
- Liam Payne, Cecilia Morsten. Ők választhatnak, hogy észak vagy dél?-mondta a koma.
- Észak-mondta Liam.
- Akkor Önök Malton-ba fognak utazni. Az egyik Grey-villa ott található.
- A másik két nyertes: Vanessza Szalay; Harry Styles. Önök délre mennek, Southampton.
A két említett meglepetten nézett egymásra, míg mi tapsoltunk.
-Most pedig következzen az est fény pontja...A hölgyek eladása.
Felmentünk a színpadra. Olyan nyugodt voltam, hogy csak a 42. vagyok. Aha, csak nem sorba mentünk, hanem ahogy a koma kiválasztott minket. Nem voltunk sokan csak 50-nen.
- Az első a 17-es-mondta a "kikiáltó".- Mia Stadly. Egyetemista. Erőssége a tánc, a zene írás. tavaly játszott az egyetemi színdarabban is. Ó volt a jó tündér. A kikiáltási ár 150 font...
Többen is licitáltak rá. Köztük Harry és David is. Majd 1650 font-ért elkelt. Nagy mosollyal vonult le a színpadról. Nem tudtam mire számíthatók. Még "eladtak" 1-2 lányt, majd a 13-as következett. Erzsi.Hátha láttátok volna az arckifejezését. Szélesen vigyorogtam. Végig motyogott.
- Erzsébet Szatmári. Nagyon csinos és fitt kisasszony-mintha valami sértést mondott volna, Erzsi haragos pillantást küldött felé.- Imád énekelni, sportolni és olvasni. Gyenge pontja a romantikus vámpír könyvek. Nem volt még senkije, úgyhogy csak hajrá fiúk. Kikiáltási ár 100 font...
Egy darabig csak tízesekkel növekedett, majd hirtelen megugrott hála Davidnek. Erzsi hitetlenkedve nézett rá. De Zayn őt is leverte. Szerintem Erzsi ellenkezni akart, de Zayn hallgatásra intette. Még egy darabig versengtek, de végül Zayn kezén kötött ki. Zayn megfogta a csípőjét és könnyedén leemelte.
Utána Cecilia következett, akit Liam vett meg. Majd Brigi, akit megkértek, hogy mutasson be néhány szurkolólányos mozdulatot. Meg is tette, majd Niall megvette. Én következtem és nagy szerencsére nem sokára Louis mellett álltam. Már csak Vani volt, akit egy álarcos alak vett meg. A fiúk és David aggódtak, de Grace megnyugtatott, hogy Ő tudja ki azaz alak...

V. rész!

5.rész

Mi  törheti össze egy lány szívét? 

Egy pasi

(Brigi)
Beléptünk a buli helyszínére és megláttam őket. Richardot és Jessicát. Azt hittem már mindennek vége, de innen nézve nem. Ekkor Richard közelebb hajolt a lányhoz és szájon csókolta. Megkövültem. Csak néztem, ahogy összeforrnak a csókba. Minden elnémult  körülöttem. Nem gondolkodtam. Odamentem hozzájuk és megpofoztam Richardot, majd sírva kirohantam. Nem tudtam hova menjek, ezért a parkoló felé rohantam. Nem akartam elhinni, hogy bedőltem egy ilyen seggfejnek. Hirtelen megéreztem a bal vállamon egy kéz szorítását. Odakaptam a fejem, majd szép lassan felnéztem a kéz tulajdonosára. Azt hittem a lányok jöttek utánam, de tévedtem egy kicsit. Niall állt mögöttem és amikor felemeltem a fejem magához ölelt. Suttogott valamit, de nem tudtam felfogni a szavak jelentését. Csak az érintésére figyeltem. Ahogy átnéztem a válla felett, megláttam a többieket. Ott volt Erzsi; Gizi; Vanessza; Zayn; Liam; Harry és Louis. Ott álltak az épület mögött és minket figyeltek. Próbáltam elmosolyodni, hogy jelezem nekik, hogy minden oké, de nem sikerült. Sírva borultam Nialler vállára. Nem tudtam mit tegyek, így csak sírtam.
Néhány perc múlva abba hagytam. Eldöntöttem magamban,hogy nem így akarom eltölteni az első színpadra lépésemet.
- Gyere, haza viszlek-segített fel Niall.
- Menjünk vissza-mondtam.
Mindenki ledöbbent. De nem szóltak semmit. Épp visszaindultunk, amikor Richard és Jessica jött felénk. A fiúk közelebb jöttek hozzám.
- Mit akarsz?-kérdezte Louis, aki felvette a nagy báty szerepét.
- Brigi én...-kezdett bele Richard, de Zayn nem hagyta. A falra kente a srácot.
- Ne merd megszólítani így-morogta a képébe. A lányok közelebb húzódtak hozzám.
- Akkor, hogy?-keménykedett Richard is, de Zayn nem hagyta magát. Pofán vágta.
- Ha még egyszer akár csak rá mersz nézni, megtudom és te nem éled túl. Fogtad?
Richard először nem szólt semmit, de egy kis ösztönzés után, hiper gyorsan mondta ki a varázs szót. Majd fogta a csaját és szó szerint elrohantak.
- Na evvel vége is-mosolygott rám Liam.
- Menjünk haza-mondta Gizi.- Ennyi kaland nekem pont elég volt.
- Az az igazság,  hogy nekem is-mondta Vanessza.
- Akkor mi haza viszünk-mondta Niall és már mentünk is a kocsi felé. Egy kis busz mellett álltunk meg.
- Ez nagyon király-mondta Vani, aki soha nem tudta magát visszafogni. Imádta az autókat.
Louis büszkén mosolygott Vanira....
Amikor haza értünk és a fiúk elmentek Erzsi megölelt. Nagyon rég nem történt ilyen, ezért nagyon jó érzés volt. Egy pár percig így álltunk, majd bementünk. Levettük a cipőt és a kabátot. Azt hittük már mindenki alszik. Ahogy az órára néztem fél 12-t mutatott. Eddig nem éreztem, hogy álmos vagyok. hirtelen felkapcsolódott a villany és anya a nyakamba ugrott.
- Hol voltatok?-kérdezte apa  a lépcső aljáról.  Így még egy kicsit magasabb volt, mint mi.
- A koncerten, aztán elmentünk sétálni a One Direction-nel-mondta Erzsi, mert én nem tudtam, mert anya még mindig szorosan ölelt.
- Küldhettetek volna SMS-t-mondta apa miután ő is megölelt.
- Mi történt?-kérdezte Erzsi, ami engem is nagyon érdekelt.
- Semmi-válaszolta anya és őt is megölelte.
- Nem vagyok hülye, Sarah-mondta Erzsi.
- Tudunk mindenről-mondta apa, mikor átölelte Erzsit.- Vanessza szülei mindent elmondtak.
- Mi mindent?-kérdeztem.
- Tudjuk, hogy követnek benneteket. Tudjuk, hogy veszélyben vagytok. Féltünk titeket-mondta anya.
- Ki követ? Mi?
- Hát a fekete ruhás alakok. De ne aggódjatok, már szóltunk David-nek aki intézkedni fog. Nem kell megijedni, már intézkedtünk-mondta apa és elindult a konyha felé.- Kértek vacsit?-kérdezte egy félmosollyal, mintha mi sem történt volna.
- Nem. Mit fogsz most tenni?-kérdezte Erzsi.
- Már mondtam. David-re hagyom, addig míg tud rátok vigyázni-vett ki a hűtőből egy tál csirke combot. Apáról tudni kell, hogy minden este lejön nasizni.
- Felmegyek és lefekszem-indultam fel, mögöttem Bözsivel.- Jó éjt!-mondtam mikor elértem a szobámat.Levettem a cipőmet, majd úgy ahogy voltam ledőltem az ágyamra. Most megnyugtatott a kellemes rózsaillat. Hirtelen tört rám a zokogás. Mint egy lavina. Így aludtam el a csipogó telefonom mellett...

(Erzsi)
Hát ez remek. Nem elég, hogy futni nem futhatok, de még olyan fáradt vagyok, hogy egy müzlit nem tudok egyedül megcsinálni. Nem volt jó ötlet ez a sztárkodás. Halk sóhajjal ültem le az asztalhoz. A ház még üres volt. Tudtam, hogy Sarah ma csak délutánra megy be dolgozni, de apának már kelnie kellet volna. Vállat vontam.
- Az ő dolga, nem az enyém-dünnyögtem magamban. Épp bepakoltam a mosogatógépbe, mikor megláttam Sarah szakácskönyvét. Gondoltam, csak nem haragszik meg, ha bele kukkantok. Lapozni kezdtem. Finomabbnál-finomabb sütiket találtam, majd megálltam egy csokis receptnél. Úgy döntöttem meglepem apáékat valami finommal. Meg is érdemlik. Kikerestem vagy 5-6 csokis receptet, összeírtam, hogy mit kell venni a boltból, majd felkeltettem Brigit. Kicsit dühös volt, hogy milyen korán keltem, de amikor elmondtam az ötletem Ő is belement. Megegyeztünk, hogy Ő csinálja a főételt, a levest és a többit, rám hagyja a desszertet. Fejből elmondta mi kell, mert nem most csináltunk ilyet először. Felírtam a listához, majd elindultam a boltba. Azaz igazság, hogy kicsit paráztam. Állandóan a hátam mögé pillantgattam, de csak egyszer láttam valami furcsát Vanessza házáék előtt. Mintha csak őt akarnák. Ezen el is gondolkodtam, mindaddig, míg majdnem balesetet okoztam.
Jól ismertem a boltost. Mióta az eszemet tudtam hozzá jártunk vásárolni. Még arra is emlékszem, hogy anya állandóan magával vitt és mindig kaptam valami finomat. Most is kaptam 2 banánt, vagyis már gondolt Brigire is. Amikor hazaértem anyáék már fent voltak. Reggeliztek.
- Sziasztok!-köszöntem.
Apa haragosan nézett rám. Tudtam mi baja, de nem fogok majd minden hova velük szaladgálni, ezt most elfelejthetik.
- Te is lehettél volna olyan kedves mint Brigi! Ő megcsinálta a reggelinket-mondta, de tudtam, hogy eredetileg nem ezt akarta a fejemhez vágni, de így is megharagudtam rá.
- Én meg bevásároltam-mondtam durcásan, majd pakolni kezdtem. Jó volt, hogy nem akartam még egyszer boltba menni, így nem vágtam neki semmit apának.- Ha már annyira tündéri gyerek, akkor most hol is van Brigi?-kérdeztem és a hűtőbe kezdtem pakolni.
- Fent átöltözik. Tudod, hogy apád nem úgy gondolta-mondta Sarah békítően.
- Tudom-mondtam, majd eléjük toltam egy üveg vörösbort.- Ma mi főzünk. Nem tudom miért nem vagy a munkahelyeden apa, de lényegtelen. Ma nem kell itthon csinálnotok semmit, majd mi Brigivel mindent elintézünk.
- Nem is tudtam, hogy a bulik ilyen jó hatással lesznek rátok. Ha előbb tudom, többre is elengedtelek volna titeket-kortyolt bele apa a poharába.- De mindegy is. Néhány nap szabit kértem és meg is kaptam. A következő könyvet, csak a jövő hónapban kell elkezdenem, aminek én nagyon is örülök.
Apa gyerekkönyveket ír. Akkor kezdte, amikor Brigiék hozzánk költöztek. Előtte regényeket írt, de avval nem kereset annyit, mint a mesekönyvekkel, így inkább ezen az úton ment tovább. Mára már minden 1-12 év közötti gyerek ismeri a nevét. A szomszéd asszony mindig nagyon hálás apának, mert a könyvekkel letudja foglalni a gyerekeit. Van neki 5. Két 2 éves, egy 3 éves és két 7 éves.
Apa ilyenkor általában fotózásokon, interjúkon vesz részt, ami egész napos munka. Ilyenkor örülünk, ha 10-re hazaér. Hát most ez nem így lesz, ezek szerint...
Ahogy apa és Sarah felment az emeletre tévézni, Brigi elkezdte csinálni az ebédet én pedig még egyszer leellenőriztem, hogy mindent meg vettem-e. Nem kellett sokat várnom, hogy Brigi befejezze az ebédet. Ebben irtó nagy tehetsége volt. Amikor megkaptam a konyhát, zenét kapcsoltam, pontosabban One Directiont, Celin Diont, Demi Lovatot, és neki láttam a nagyon is egyszerű recepteknek. A legpepecselősebbekkel kezdtem, ez pedig a NUTELLÁVAL TÖLTÖTT CSOKIS KEKSZ , CSOKIS MUFFIN, CSOKIS SÜTI TEJCSOKIS-KARAMELLÁS KRÉMMEL volt. Aztán jött az UNIVERZÁLIS CSOKIS RECEPT, ami torta volt és végül a legegyszerűbb a HÁZI CSOKIPUDING. Hála Briginek sikerült, mindent fél egyre befejezni. Nem gondoltam, hogy ennyi munka lesz.
Brigi lehívta anyáékat. A többiek (Sandra, Alex és Daniella) valami iskolai rendezvény miatt voltak távol. Az iskolának és az óvodának ugyanaz a vezetője, ezért ment el Sandra. Imádtam őket, de most jobb volt ez így. Olyan jó volt, hogy csak négyen voltunk.
- Ez nagyon finom-mondta apa, amikor bele kanalazott a levesbe.- Meg se kérdezem ki főzte-nézett ránk. Tudtam evvel mire utal. Pocsék a főzőtudományom.
- Sarah ideadnád a sót?-kérdeztem. Apa egy pillanatra megállt a kanalazás közben, majd visszatette a kanalat a levesbe.
- Persze-adta oda a sót Sarah. Nem tudtam apának mi baja, míg fel nem vette a "most mondanom kell valamit" pózt.
- Erzsi miért nem szólítod végre anyának Sarah-t,-fordult hozzám.
- Ó, hogy csak ez a baj. Már megijedtem, hogy valami komolyabb- adtam vissza Sarah-nak a sót.- Az már nem ugyan olyan. Nekem Sarah, az Sarah. Benne tudok megbízni, Ő az akihez nyugodtan odamerek menni és mindent elmerek neki mondani. Ő az akit szeretek-mondtam majd tovább ettem. Mikor felnéztem, megláttam, hogy Sarah meghatódott, apa pedig tovább ette a levesét...
- Akkor jöjjenek a desszertek. Úgy hiszem kicsit eltúloztam a dolgot, de remélem mindenkinek ízleni fog minden-mondtam majd behozta az első sütit. Mire befejeztük, apa tiszta csokis lett, amin mi nők jót nevetünk. 3-kor Sarah elment dolgozni,mi pedig bementünk a szobánkba pihenni még egy kicsit a buli előtt. Épp hogy elszundítottam, kaptam Gizitől egy SMS-t.
"Hozz álarcot a buliba.
puszi Gizi"
Arra gondoltam, hogy felhívom és leszidom, de végül nem tettem semmit. Átmentem Brigihez.
- Te is megkaptad?-emeltem fel a telefont.
- Igen-mondta durcásan.- Honnan a fenéből szerezek most álarcot?
- Pláza?-kérdeztem, mire Ő a nyakamba ugrott.
- Igen, igen igen-sikította a fülembe.
Na, és elmentünk a plázába. Gyönyörű álarcokat találtunk és meg is vettük azokat. Nem épp az én stílusom, de egye fene. Azt sem tudom minek kell...
   

Brigié

Erzsié

Gizié

Vanié

 

(Gizi)
Nagyon meglepődtem, mikor Louis rám írt, hogy vigyünk a bulira álarcot. Szerencsére még időben, mert Brigi és Erzsi elmentek a plázába és vettek négyet. Azt írták a ruhánkhoz illőt. Nagyon reméltem, hogy nem fogok túl hülyén kinézni,de bíztam a barátnőimbe. Készülni kezdtem. Egy újságban láttam egy jó hajat, amit ki is próbáltam. Anya tökéletesen megcsinálta. Még kisminkeltem magam, épphogy egy kicsit majd felkaptam a mára beszerzett cuccokat. Felkaptam a telefonom és elindultam a lányokhoz. Erzsi nyitott ajtót. Ő már készen állt. Az álarc a nappali közepén volt. Rögtön tudtam, melyik kié.
- Na, tetszik?-kérdezte Brigi,mikor lejött az emeletről.
- Aha, csak...na tudod-mondtam, ahogy néztem az álarcot.
- Ja-mondta Bözsi.
Ekkor lejöttek Erzsiék szülei. Az apja frakkot, Sarah gyönyörű vörös ruhát viselt.
- Hova, hova?-kérdezte James, miután köszöntem.-Csak nem egy bálba?
- Nem-mondta Brigi.-Buliba.
- Hm, mikor jöttök?
- Éjfélre itthon leszünk-adott két puszit Brigi Jamesnek. Erzsi intett, majd elmentünk. Vani már az ajtóban várt minket.
- Van kocsink csajok-mondta és megrázta előtünk a kocsikulcsot.
- De te ,még csak felnőttel vezethetsz-mutattam rá a tényre.
- Erzsi már az.
- Csak nincs jogsim és nem is kell-mondta barátnénk.
Vani elindult apja Porschéja felé. Nagy szemekkel néztünk rá, de ő csak mosolygott, majd beszállt a járműbe. Mi is,majd elindultunk. Alig 20 perc alatt ott voltunk...
Louis már az ajtóban várt. Még az álarc mögött is felismertem. Vani a többiekkel elment a parkolóba. Valamiért Brigi még kacsintott is. Nem egészen értettem miért. Odamentem Louhoz.
- Szióka!-adott két puszit az arcomra.- Mehetünk, vagy megvárjuk a lányokat?
- Szerintem meg kéne várni őket-néztem a parkoló felé, ahol még nem jöttek a lányok.
- Nagyon jól nézel ki- bókolt Lou, mire teljesen elvörösödtem.
- Te is jól nézel ki-nézztem végig rajta. Fekete farmer nadrágot és ahhoz illő kabátot viselt, alatta halál fejes fehér póló. Az álarc szintén fehér volt.
Mire újra mondtam volna valamit, Lou megfogta a kezem és elkezdett rángat a ház felé.
- Mi az? Nem várjuk meg a lányokat?-kérdeztem. Szétnéztem, de nem láttam semmit.
- Valaki téged figyel mióta csak megérkeztettek. Nem tudom ki az, de David szólt, úgyhogy befele-szólt rám és betolt az ajtón. Szólt Liam-nek és Niall-nek, hogy menjenek ki a lányokhoz. Zayn-nek pedig, hogy hívja fel a rendőrséget.
Addig én szétnézhettem. Már egy csomó velünk egykorú vendég volt jelen. Mindenkin álarc, így nem ismertem fel senkit a fiúkon kívül, de mindenki kezében a piás üveg vagy pohár ott volt. Hitetlenkedve néztem a "táncoló" emberkéket. Nekem inkább rángatózásnak tűnt, de hát az ő dolguk, nem az enyém.
Mikor Louis visszaért egy pohár sör volt a kezében. A hátam mögött figyelt valamire, én is odakaptam a fejem. A lányok voltak.
- Tessék, jót fog tenni-adta a kezembe a poharat.
- Nem szoktam inni-akartam visszaadni, de nem vette vissza.
- Ez az egy nem fog megártani. Igyál csak nyugodtan.
Belekortyoltam és beszélgetni kezdtünk Louis-szal. Elég jól szórakoztunk. Amikor szétnéztem Erzsi a DJ-pult mögött volt Zayn-nel, Brigi a táncparketten Niall-lel, Vani pedig két fiúval is beszélgetett. Egyikről se tudtam, hogy ki. Harry távolabbról figyelte őket, Liam pedig Ceciliával ült a kanapén.
- Azok ki?-kérdeztem Louistól, Vaniék felé mutatva.
-Luke Hemmings és Ashton Irwin.
- Kik vannak még itt? Nem igazán ismerem fel őket álarcban.
- Ez a lényeg. Van néhány sima lány is, akik nem sztárok ezért kellet az álarc, de itt van Calum Hood, Michael Clifford, James Maslow, Kendall Schmidt, Carlos Pena, Logan Henderson, Justin Bieber, a Jonas testvérek, Austin Mahone,  Demi Lovato, Selen Gomez, Miley Cyrus, Taylor Swift, Ariana Grande, Perrie Edwards és még egy csomó csaj-nézett rám szexin. Még azt a félmosolyt is megvillantottam, amitől bennem felrobbant valami.
- De te csak velem foglalkozol egész éjszaka-néztem rá. Kicsit féltem, hogy elmegy, de tudni akartam mi is ez köztünk.
- És baj?-kérdezett vissza.
- Nekem nem, de másoknak igen-néztem az egyik gyilkos tekintetű lányra.
- Ne törődj másokkal. Csak velem-hajolt közelebb, majd megcsókolt...

(Vani)
Hétfő reggel lévén iskolába kellett mennem. Már legalább megjöttek az egyenruhák. Hát a szombat nagyon jól telt. Főleg az este. Calum meghívott egy kávéra vasárnap, így a vasárnap randival telt. Ez a hétvége nagyon jól telt. Vigyorogva, integetve ültem le a csajok mellé a buszba.
- Sziasztok! Milyen fáradtak vagytok? Nem aludtatok egész este?-kacsintottam rájuk.
- Ha-ha-mondta Bözs és ásított egy nagyot.- kaptam egy e-mailt David-től, így az egész hétvégét dalszöveg írással töltöttük. Valakit,-nézet rám szúrósan-nem tudtunk elérni.
- Bocsi, de lemerült a telefonom, mikor Calum meghívott egy kávéra-mosolyogtam csillogó szemmel. A lányok rögtön felkapták a fejüket.
- Csak nem:..?-tette fel a kérdést Brigi.
- Nem, csak barátok vagyunk és jót beszélgettünk-mondtam, kicsit szomorúan. A busz megérkezett a mi leszálló helyünkre. Leszálltunk, majd elindultunk az utca közepén álló iskolába. Vele szembe volt a sportpálya a csarnokkal. Ahogy benéztünk az udvarra egy csomó lányt láttunk a ping-pong asztalon. Több fiú is focizott.
- Sziasztok!-köszönt Louis. Nyakkendője kibontva, az inge kigombolva. Szerintem, Gizinek akart imponálni. Mikor odaért hozzánk arcon puszilta barátnémat, aki erre elvörösödött.- Ahogy hallottam jól telt a szombat.
- Öööö, igen-mondta Brigi, akinek valami véletlen során ugyan olyan vörös lett az arca, mint  a Gizié.
Ekkor becsöngettek, mi meg még azt se tudtuk hova kell menünk.
- Gyertek, megmutatom, hova kell mennetek-mondta Lou, kézen fogta Gizit és elindultak. Mi a lányokkal kicsit távolabbról követük őket, kuncogva. Valahova a pince környékére kísért, ahol több terem is volt. Cecilia valami férfival egyedül volt egy terembe. Később kiderült, hogy Ő a szervezést jobban szereti,mint a fellépést, ezért Ő inkább arra gyúr. Ezért volt külön órája. Na, de első óránk Ének volt. Imádok énekelni, nem úgy mint a csajok. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert Brigi is imád énekelni. Mindenkinek be kellett mutatnia egy dalt, amit ő írt. Kicsit nehéz volt a régiekből választani, mert azok még olyan kis kezdők voltak, de sikerült egy szerelmes dalt választanom, ami pont illett a hangulatomhoz.
"The first date"-emlékszem, ezt a dalt Brigivel írtam, az előző iskolánk udvaron egy lyukasórán. Akkor még csak viccből írtunk, de most már imádok írni. Bözs választása nagyon meglepett, mert ő a "Jealousy" című számot választotta és nagyon nagy átéléssel énekelte. Minden áthajlást jól énekelt. Gizi választása senkit nem lepett meg szerintem,mert a "Finally Love"-ot választotta. Brigi dala pedig: " What is this feeling?"
A második óra tesi volt. Nagyon jó volt, kiszellőztetni a fejem. Már a 4.kör felénél tartottam,mikor megláttam Calumot és a többieket a pálya szélénél. Michael a tanárral beszélt, addig Calum intett nekem. Visszaintettem, de nem hagytam abba a futást. Már nagyon fáradt voltam, nem úgy, mint Erzsi, aki vagy háromszor elment mellettem.
- Szia, holnap talizunk?-kérdezte Calum, amikor befejeztem a 6 kört.
- Aha, mikor?-nyögtem nagy nehezen, mert levegőt is alig kaptam.
- Délután 4? A kávézónál?
- Jó-fújtam ki a levegőt. Mire újra kaptam levegőt, már eltűntek és a tanár már nagyban magyarázta a következő feladatott...
Iskola után bementünk a stúdióba, ahol egy nagydarab ember állt David mellett.
- Ez ki?-kérdezte Gizi, aki hála a matek órának végig nyavalyogta az utat.
- Az új testőrötök. Tudom, hogy a szüleitek már elmondták, hogy követnek. Mi arra gyanakszunk, hogy egy másik stúdiótól vannak.
- ja oké-mondta Erzsi és elindult a legközelebbi székhez. Óriásit nyögött, mikor leült.
- Nagyon fáj?-kérdeztem, mikor megnézte az oldalát és meglátunk rajta egy nagyon nagy lila foltot.
- Nem- mondta szarkasztikusan.
- Mi történt?-kérdezte David.
- Ugrottunk és rosszul értem földet-válaszolta Erzsi. Morgott még valami utána, de senki nem értette mit. Hát igen ez szokása Erzsinek.
Ekkor jött egy üzi Calumtól, mire én hiper aktívnak éreztem magam...
(Na most, az össze recept igazi, az interneten megtaláljátok őket. )

IV.rész

4.rész
AZ ELSŐ KONCERT

(Brigi)

Erzsi ruhája Brigin :)

Istenem, végre péntek. Az első koncertünk napja. Már alig várom. Nem is tudom mit vegyek fel. Kinyitottam a szekrény ajtómat és keresgélni kezdtem a gönceim között. Semmi jót nem találtam. Sóhajtva ültem le az ágyamra, mikor eszembe jutott Erzsi. Neki mindig van valami új a szekrényében. Átrohantam az ő szobájába. Hála az égnek nem volt itthon, mert mióta a tesi tanár kipécézte magának, minden reggel elmegy futni. Én inkább be se megyek tesire. Kinyitottam az ajtót és keresgélni kezdtem. Már  átnéztem az egészet, amikor a leghátsó sarokban,megtaláltam azt a vörös ruhát, amit én vettem neki az egyik szülinapjára. Életében egyszer volt rajta, az első iskolai buliján. Ott volt a vörös cipő is, amit már közösen vettünk. Kicsit dühös lettem, hogy leghátul, a koszban tartja, ezért is vettem fel azt a ruhát.  Lementem a konyhába, ahol anya és apa az asztalnál ültek. Nem volt előttük semmi, ez azt jelentette, hogy beszélgetni akarnak valakivel. Reméltem, hogy nem én leszek az. De nincs akkora szerencsém. Ahogy benyúltam a hűtőbe, megláttam egy kis cetlit, hogy ne egyek túl sokat. Minden pénzem feltettem volna arra, hogy Erzsi írta. Még egy mosolygós smile-t is tett a végére. 

- Kicsim, leülnél egy kicsit?-kérdezte anyu.

- Hát persze-ültem le apával szembe. Komor tekintette nem ígért jót. Néhány perc múlva , amikor még mindig nem szólaltak meg apáék, nem bírtam tovább és felálltam egy pohár limonádéért.- Mire várunk?-kérdeztem.

- Igen, Erzsire.

Nem is kellett sokat várni, mert néhány perc múlva megjött a nővérem. Fülhallgató a fülébe és hangosan énekelte Katy Perry számát. Nagyon jól szólt. Ha nem lenne olyan félénk, simán kezdhetne szóló karrierbe. Kicsit megilletődött, amikor észrevette, hogy figyeljük. Még el is pirult.

- Mizu?-kérdezte, miközben kivett egy üveg ásványvizet.

- Beszélni szeretnénk veletek-mondta anyu holt nyugodtan, ami megint egy rossz jel volt. Csak akkor volt ilyen, amikor elmondta, hogy a vér szerinti apám elhagyott minket. 

- Pár percet kérek, míg lezuhanyozok.

- Menj csak-mondta apa.

Abba a pár perce, míg Erzsi lezuhanyozott kifestettem a körmöm. Apa engem figyelt, mozdulatlanul. Anya minden fele nézett csak rám nem. Egyre ijesztőbb lett az egész helyzet. Amikor Erzsi leért leült és szembe nézett James-szel.

- Igen?-kérdezte. Anyáék összenéztek. Majd apa kezdet beszélni.

- Mi nagyon büszkék vagyunk rátok lányok. Soha nem gondoltam, hogy így tudtok énekelni és hogy erre vágytok. De aggódunk értetek. Nem akarjuk, hogy a sztárkodás elvegye az eszeteket. Meg kell értenetek, hogy nem vagytok jobbak, mint a többi ember, csak tehetségesek vagytok. 

- Mikor volt evvel gondotok?-kérdeztem.- Soha nem voltunk beképzeltek. Még akkor sem amikor nyertem a balett versenyen.

- Igaz, de ez annál kicsit nagyobb dolog-mondta anyu.- Tegnap kaptunk egy levelet az iskolátoktól, hogy nem tanulhatok ott tovább és átirányítottak egy sztároknak fenn tartott iskolába. A jövő héttől oda fogtok járni. Az egyen ruha is csak a jövő héten jön meg.

- Szeretnénk, ha ott is jó tanulók lennétek és figyelnétek egymásra. 

- Jó-mondtam nekik. 

(Erzsi)
Kicsit meglepődtem, mikor apáék felhozták az iskolát. A futás után kicsit lassan fogott az agyam, de még így is ment. A szüleim aggódnak. De miért? Úgy látszik Brigi nem vett észre ebből semmit, úgyhogy nem akartam rá kérdezni. Majd később elcsípem apát.
- Még valami?-szólt utánam apa.- Nem akarom, hogy reggel elmenj futni.
Bólintottam. Ez a mondat már igazolta a gondolataimat. Valami nincs rendben. Ekkor vettem észre, hogy mi van Brigin. Nem haragudtam, mert úgy sem hordtam azt a ruhát. Kicsit meg is lepett, hogy milyen jól áll neki.
- Holnap elmehetnénk vásárolni-vetettem fel. Úgy is olyan rég voltunk már. Kicsit hiányzott az a spontán nevetgélés, viccelődést. Emlékszem elmentünk a plázába, leültünk a szökőkúthoz és ott írtuk a házit, miközben fiúkról beszélgettünk. Brigi mindig is szót értett velük. Nekem olyanok voltak, mintha egy másik bolygóról érkeztek volna. Kicsit irigyeltem ezért, de hamar túl tettem magam rajta, amikor apa leült velem beszélgetni. Azóta kerülöm a fiúkat. Addig se kerestem a társaságukat, de a beszélgetés után szó szerint elmenekültem a fiúk elől.

Brigi kedvenc fagyija:
Csokis-kekszes

- Mizu?-kérdezte Brigi nagy csillogó szemekkel.- Nem hallottad a válaszom, igaz?
Megráztam a fejem és most próbáltam rá figyelni.
- Jó lenne. Van mit mesélnem.
Szerencsére a szobám elé értem, így berántottam, bezártam az ajtót és leültem mellé a földre. Elővettem a dugi hűtőtáskámból két doboz fagyit.Csokis kekszes és sárgadinnye ízű. Ezek a kedvenceink. Elő vettem a fiókomból két kiskanalat és már ettem is a sárgadinnyét.
- Na mesélj- mondtam és elé toltam a másik ízt.
- Múlt héten Richard elhívott egy randira. Szerintem tetszem neki-mosolygott bele.
- Én nem bízom abba a nagyképű, szemétbe.
Én elhittem a híreszteléseket róla. Többen mondták, hogy egyszerre jár több lánnyal. És én el is tudtam róla hinni. Szerintem az összes lánnyal kikezdett már az iskolába. Gizivel biztos, mert ketten kelletünk hozzá, hogy lekoptassuk a gyereket. Megtanultunk egy nagyon hasznos rúgást, ami hatott a gyerekre.
- Jaj, neked egy fiú sem tetszik....nem, nem is. Neked csak Zayn Malik teszik.
- Ne idegesíts!
- De tetszik?
- Nem. Ő egy felfuvalkodott hólyag. És még  észre se vett...-ez igaz. tegnap is ott volt egész próbán, de egyszer se nézett rám. De parancsolgatni azt tud." Itt vidd feljebb, itt hozd le. Ne nyújtsd el annyira."Legszívesebben megfojtottam volna. Még is amikor elmosolyodik, pillangók kezdenek verdesni a gyomromban és valami melegség árad szét a mellkasomban.
- Nem is az-ellenkezett Brigi. Annyira jól kijött már a fiúkkal, hogy egy anya tigrisé változik át, amikor a fiúkról van szó.
- Jó, akkor most ugorjunk, Niall Horanra. Vele mit tervezel?
- Mit terveznék? Semmit. Jelenleg van barátnője.
- Na látod jelenleg. Ki az?
- Lydia Martin. A színésznő.Ő szerepelt a Teen Wolf-ban. Tudod a vörös hajú lány-próbált rávezetni a lányra.Amikor bólintottam folytatta.- Nem rég jöttek össze. Most minden újság erre van rá kattanva. Szerinted a koncert után ránk lesznek kattanva?
- Ha jól sikerül...-rántottam meg a vállam.Nem akartam az estére gondolni. Most olyan nyugodt volt minden.- Akkor mikor mész Richard-hoz?

Erzsi kedvenc fagyija:
Sárgadinnye

- Hát úgy beszéltük meg, hogy a koncert után elmegyünk valahova. Te is jönnél velünk, hogy anyáék ne vegyék észre. Ahogy a buliba érünk, te eltűnsz valahova.
Elhúztam a szám. Ez a terv szörnyű volt, de lássuk be, ha ő nincs mi nem léphetnénk fel több ezer ember előtt.
- Rendben-vágtam rá.- Ez a dinnye nagyon finom.
- A csokis keksz is. Na, adj egy fali-nyúlt a dobozomba a kiskanalával...

(Vani)
Nagyon meglepődtem, amikor Brigi felhívott, hogy kitalálták Erzsivel, hogy elmennek a plázába és a koncert előtt még lazítanak egyet. Mosolyogva hallgattam, ahogy Brigi a terveikről csacsogott, majd meghívott engem is. Persze, hogy igent mondtam. Rögtön el is indultam a buszmegállóba. Ahogy kint vártam a buszra 2 férfi indult el felém. Lehet, hogy csak beképzeltem, de tiszta olyan volt, mintha a két ürge felém tartana. De a busz gyorsabb volt. Felszálltam és leültem egy ablak melleti helyre, ahol láttam, hogy a két ürge tovább sétál, a kisboltba.  Amikor a lányok felszálltak odaültek mellém. Brigin egy cuki kis piros ruha volt.
- Sziasztok! Tetszik a rucid-pusziltam arcon mindkettőt.

Vani ruhája.

- Szia! Bözsé csak kölcsön vettem. De a tiéd is jól néz ki.
- Kösz. Na hova is megyünk?
- Vásárolni és ami még belefér. Gizi már a plázánál fog várni minket-mondta Erzsi, aki egy ülést sasólt.- Az ott nem...-épphogy belekezdet a mondatba egy szőke hajú srác ölelte át. Alig lehetett 6 éves.
- Szia, Tristan-köszönt Erzsi.
- Szia-ölelte át Brigi is a kis srácot.- Mit csinálsz te itt?
- Hát hozzátok indultam, de megláttam, hogy felszálltatok a buszra, ezért nem szálltam le. Láttam, hogy Erzsi felismer ezért jöttem most ide. Szia, Tristán Szatmári vagyok. Erzsi unokatestvére-fordult a mondania valója végén felém.
- Szia, Vanessza Szalay vagyok. Már egy jó ideje Erzsiék barátnője vagyok, hogyhogy nem találkoztunk eddig?-ráztam vele kezet.
- Tristánék eddig mindig csak karácsonykor jöttek. De mióta meghalt az apja többször jönnek-magyarázta Erzsi.
Nagyon megkedveltem a kisgyereket. Azért amint leszálltunk a buszról Brigi felhívta a szüleit, hogy jöjjenek el a fiúért. Bementünk és ott vártuk a szülőket. Erzsi vett fagyit Tristánnak, így a kis srác nem nyavalygott, hogy haza kell mennie.
- Sziasztok, lányok! Pihi a nagy koncert előtt?-futottunk össze David-del.
- Igen-válaszolt Brigi.- Eljöttünk kicsit vásárolni.
- Hát élvezzétek ki. Ha minden jól sikerül, nem sokára kimozdulni se tudtok egyedül a házatokból. Ó, igen jó, hogy ez szóba került. Jövő héten áll munkába, az új testőrötök. Ha minden igaz,már hétfőn ő is hoz el a stúdióba. Na, jó megyek, még néhány dolgot le kell ellenőriznem a koncert előtt. Jó pihenés, semmi izgulás-puszilt arcon minket, majd elment.
- Hát ez váratlan volt-mondta Gizi.
Nem sokára megérkeztek Brigi és Erzsi szülei, így végre eltudtuk kezdeni a vásárolgatást. Nagyon jó volt. Végig nevetgéltünk, pletykáztuk, szórakoztunk az egészet. Már épp végeztünk, amikor találtunk egy szépség- szalont. Ott aztán tényleg el lehet lazulni. Mindenféle pakolást, masszázst kaptunk. Aztán mani-és pedikűrt is. Nagyon jól nézet ki a körmünk és teljesen másnak éreztem magam utána.
- De most már siessünk a stúdióba-mondtam és neki iramodtunk. Épp, hogy elcsíptük a buszt. Mintha megint azt a két alakot láttam volna, de lehet, hogy csak képzeltem megint. Ennyire azért nincs jó képzelő erőm. Kezdtem megijedni. De nem szóltam semmit a lányoknak. Nem akartam őket is megijeszteni....

Tristán

(Gizi)
Nagy letolást kaptunk a stúdióba. David teljesen kiakadt, hogy milyen sokat késtünk. Kemény 12 percet. Az annyira sok. Na de hadjuk. Csináltunk gyorsan egy főpróbát, majd elmentünk átöltözni. Tisztára úgy néztünk ki, mint egy igazi banda. Erzsi egy kicsit húzta a száját, mikor a frizurájához értek, de mindegy.
Nagyon izgultam, főleg,a mikor meghallottam, hogy kezdenek gyűlni az emberek. Néhányan füttyögettek, de többen csak sutyorogtak. Kivert a víz  és remegni kezdtem. Brigi nem bírt egy helyben ülni. Erzsi maga elé bámult. Vani pedig két percenként kortyolt bele a vizes üvegébe. Mind paráztunk és így akarunk kilépni nem tudom, hány ember elé. Teljesen hülyének éreztem magam.
Ekkor megjött David és a One Direction.
- Minden rendben lesz lányok. Csak nyugi. Tehetségesek vagytok-mondta Niall, mikor meglátták, milyen idegállapotban vagyunk.- Mi is így izgultunk az első fellépésnél és nem volt gond. Most se lesz.
- Amúgy én még mai napig így izgulok-tette hozzá Louis.
- Na, irány a színpad és mutassátok meg a legjobb formátok-küldött ki minket David.
Hirtelen mintha csak egy baba lennék, elindultam a helyemre. Elvettem az egyik segítőtől a gitárom és rá álltam a kis x-re. Néma csend lett. Néhány perc múlva felhangzott Vani dob szólója. Még mindig alig tudtuk elhinni, hogy 1 hónap alatt ilyen profin meg tudott tanulni. Összenéztünk Erzsivel és mi is hozzá fogtunk a zenéléshez. Utoljára lépett be Brigi, a gyönyörű hangjával. A tömeg egyre jobban őrjöngött. Mire el értük az utolsó számhoz, fáradt voltam, de nem akartam abba hagyni. Nagyon remek érzés volt. Mintha szabad lenék.
Az első sorban álltak a szüleink. Anya vigyorgott és a könnyeit törölgette. Nem tudtam mi baja, de reméltem a meghatottságtól és a büszkeségtől sír állandóan.
Elbúcsúztunk a közönségtől és levonultunk a színpadról. Még egy jó ideig a mi nevünket skandálták. Kifulladva ültünk le az öltözőben.
-Siessetek lányok! Még egyszer kimentek a közönség elé és eléneklitek a saját dalotok. Egyszerűen imádták-viharzott be David...

Mire végre tényleg mindennek vége volt hulla fáradt lettem. A fiúk meghívtak egy buliba nem messze és persze a lányok rávettek, hogy tartsak velük. Igazából nem is kellet nagyon győzködni, mert Louis-zal lehettem. Csakhogy a buli nem úgy végződött, ahogy elsőre terveztük. Brigi meglátott valamit, amitől összetört a szíve...