2. évad 13.rész II.rész

Csajos nap

(Vanessza)

Igaz reggeliztem, de így is éhes voltam. Már fél tizenkettő van. Amúgy is szeretek enni. Most Brigi, aki ennek a napnak a szervezője megengedte, hogy mi válasszunk. Úgy döntöttünk, hogy pizzázni fogunk. Régi szép emlékek. Soha nem tudtuk eldönteni gyerekként, hogy mit együnk. Ez most sem változott, pedig azért már sokat változtunk mindannyian. 

- Na és te mit akartál mesélni? - fordult felém Gizi, amikor megkaptuk a 2 pizzát.

- Gondoltam elmesélem, hogy múltkor, amikor nem dolgoztunk, mert hát Bri nélkül nehéz dolgozni, James-szel elmentünk baseball meccsre. Nem sokat értettem az egészből, hisz akkor voltam először baseball meccsen, de nagyon tetszett. Csakhogy a félidőnél a kamera megtalált minket James-szel. Tudjátok, mikor felkerülsz a képernyőre és meg kell csókolnod azt akivel együtt videóznak. Na, igen James meg is csókolt, csakhogy a rajongok felismertek, így menekülnünk kellett. Látnotok kellet volna. Életemben nem futottam úgy, mint akkor - mosolyodtam el. lehet, hogy nem pletyizünk már annyit mint régen, de már az boldoggá tesz, hogy tudom nekik bármit elmondhatok. Még a jelenlétük is nagyobb biztonságot ad. 

- Jézusom - mondta Erzsi és felnevetett. - El tudom képzelni. Mire a második félidő elkezdődött volna, a kamera már nem a játékosokat vette, hanem titeket, ahogy menekültök. 

- Ez legalább egészséges- jegyezte meg Brigi.

Mind tudtuk, hogy mostanában Erzsi az ivásba temetkezik. Neki is ugyanaz nyomja a lelkét, amit nekünk. Fél és bűntudta van. Bár még nem tűnik úgy, hogy veszélyes mennyiségben fogyasztaná, de akkor is aggaszt minket.De most ezt félre tesszük. Ma pihenünk és nem a gondokkal foglalkozunk.
Az ebéd után egy könyvesboltba mentünk. Elég izgő-mozgó lány vagyok, de mind a négyen nagyon szeretünk olvasni, ha van rá időnk. Így ez a program is tökéletes volt, mind a négyönknek.
- Na most mi jön? - fordultam a lányok felé.
- Hát, mi lenne ha sétálgatnánk egy kicsit, aztán elmennénk vásárolgatni - vetette fel Erzsi.
- Ez nagyon jó ötlet - mondta Brigi.
Így elindultunk random valamerre. Beszélgettünk, nevetgéltünk.
- Képzeljétek, ha mindenek vége és nem lesz több fenyegetés átépítjük a házat. Ni megakarja toldani.Még hozzá egy foci pályával - mesélte Bri, amikor egy pálya mellett haladtunk el.
- Mennyire hiányzik a focizás - sóhajtottam fel.
- Hát akkor legközelebb, amikor csajos napot tartunk, eljövünk ide és hozzunk labdát is - mondta Gizi és mosolygott.
- Én is rég játszottam már - gondolkodott el Bri.
- A nászutatokon nem fociztál Niall-lel a homokban? Főbenjáró bűn - cukkolta tesóját Bözs.
- Alig várom, hogy Zayn és te összekössétek az életetek, hogy mindezért visszatudjak vágni - mondta Bri, amin mi jót nevettünk. - Irány a ruhabolt!
- Irány ! - mondtuk mi is majd visszamentünk az autókhoz...

(Erzsi)

Ezt a napot soha nem felejtem el. A szívemben fogom hordani, hogy erőt adjon a nehéz hétköznapokban, addig, míg nem kapunk egy újabb szabadnapot, amikor eltudunk jönni közösen.
 A plázában ugyanúgy mint régen szétszéledve válogattunk a ruhák között. Míg én és Gizi a pólók és a farmerek között válogattunk, addig Nessa és Bri a ruhák között keresgéltek. Aztán elindultunk, hogy más üzleteket is megnézzünk. És akkor megláttam azt a helyet, amit most nem hagyhatunk ki semmiképpen sem. Egy bababolt.
- Oda! - mutattam a boltra, amit a többiek is figyeltek.
- Rendben! - mondták és együtt léptünk be az ajtón. Minden varázslatos volt. Mindenhol plüssök, ruhák, ágyak, etetők, kocsik. Minden ami csak egy babának kelhet. Ha tehettem volna mindent megveszek a keresztlányomnak. Attól, hogy anyagilag megengedhettem volna magamnak, Gizi leszedte volna a fejem.
- Ez de cuki! - mondta Brigi és felemelt egy mackó plüsst.
- Az! - nevettünk. - De szerintem neked inkább egy ilyen kéne - mutattam fel egy birkát, aminek a hasán az "I LOVE IRELAND" felirat szerepelt.
- Ó, igen. Mindig az Írmanómra emlékeztetne - mondta Bri és magához ölelte a plüsst.
- Biztos Niall is örülne,ha megtudná, hogy egy birkára hasonlít - cukkoltam tovább tesóm.
- Annyira gonosz vagy!
Ezen megint jót nevetünk. Olyan jó volt egy kicsit újra gyereknek lenni. Nem teljesen, mert azt sehogy sem tudtam elfelejteni, hogy négy behemót állat követ mindenhova és valaki gyilkolt miattunk, de legalább egy kis ideig nem kellett evvel foglalkoznom.
- Ez pont jó lenne első ajándéknak - emelt fel Nessa egy fehér rugdalózót, amit fekete hangjegyekkel díszítettek. Nekem is nagyon tetszett. Eltudtam képzelni lányon és fiún is.
- Akkor megvesszük - tettem a kosárba a kiválasztott darabot.
- Nem kell lányok - ellenkezett rögtön Gizi. - Ez még túl korai.
- Egyrészt soha nincs túl korán babaruhát nézni. Másrészt nekünk tetszik - bólogattak a többiek is. - Úgyhogy megveszem a leendő keresztlányomnak vagy fiamnak.
- Kösz - mondta Gizi és látszott rajta, hogy zavarban van. - Nekem is tetszik.
A vásárlás után, amin egy ruhából húsz lett és a plüss birka nem lett megvéve, elmentünk vacsizni. Kínait ettünk Nessa kívánságára. Utána pedig beültünk a moziba és megnéztünk egy vígjátékot. Ahogy elindultunk hazafelé észrevettem, hogy ma jobban kimerültem , mint munka közben.
Nagy változás várt otthon. Amikor megérkeztem Brigi házához megláttam Zayn motorját, amivel reggel elment. Mellette ott állt Liam autója.
- Hölgyek! - nyitotta ki az ajtót az egyik testőr.
- Mi ez az egész? - kérdeztem miközben mind kiszálltunk az autóból.
- Bent várják önöket! Mától mind a négyen itt laknak.
Nem tudom ez mikor történt és nekünk miért nem szóltak. A lányok ugyanolyan meglepetek voltak mint én. Amikor beléptünk az ajtón egy csomóan voltak a nappaliban. Legalább 3 rendőr, a fiúk, Paul és David. Ezen kívül egy idős férfi is ült a kanapén. Ha ez nem lett volna elég, ahogy a konyha felé néztem megláttam a szüleinket...

2.évad 13.rész I.rész

Csajos nap

(Brigi)

Ez az egész elég hihetetlen. Az egyik pillanatban még nyugodtan készülődünk Niall-lel, a következőben meg egy rendőrautóban ülünk és szirénázva, meg villogva száguldottunk London egyik olyan részébe, ahol életemben nem jártam még. Az új lakásunk egy villa volt, mindenféle biztonsági rendszerrel. Nem is tudom mit gondoljak. Egyszerre csalogató és hideg ez a ház.
És még egy nagy változás a testőreink voltak. Mindenhova követnek, vagyis nem mehetünk sehova nélkülük, ami nem kicsit idegesítő. De így tényleg kicsit nagyobb biztonságban érzem magam.
A hétköznapok kemény munkával teltek, ugyanis jövő héten koncertünk lesz megint. Előadjuk az összes eddigi számunkat, így egész héten ismételtünk. A We miss you című számba úgy döntöttünk nem csempészünk bele engem, de Erzsi írt egy új számot, aminek nagyon szeretem a címét. Nem tudom, hogy tud ilyeneket kitalálni, de szerintem Zayn-nek is van hozzá valami köze. Először azt hittem, hogy a világról szól, hogy mennyi jó dolog van benne, hogy mennyi jót tudnak az emberek csinálni. De tévedtem. Ez a szám Gizinek és Louisnak lett megírva. A címe: New hope for them . Így akarja kicsit megnyugtatni vagy kizökkenteni Bözs Gizit ebből a helyzetből. Nekem ez soha nem jutott volna eszembe.
A hétvégét megkaptuk szabadnapnak. Először úgy gondoltam, hogy jó lesz újra kettesben lenni Niall-lel, de pénteken rájöttem, hogy a lányokkal elhanyagoljuk egymást. Az egész délutánt avval töltöttem, hogy kitaláljam hogyan lehetne ezt orvosolni. Egyetlen dolog jutott eszembe a csajos nap.Imádtam mindig, amikor rá tudtam venni a többieket. Most meglepő módon nem is kellett annyit könyörögni nekik.
Másnap korán reggel keltem. Fogalmam sincs miért. Felöltöztem, csókot adtam a még alvó Írmanómnak, majd lementem a konyhába, hogy valami könnyű reggelit összeüssek. A rántotta és a palacsinta mellett döntöttem. Nagyon koncentráltam, hogy minden jól sikerüljön, mivel Niall-nek ma kell az energia. Készítettem a reggeli mellé kávét és forró csokit. Ma valahogy nem volt kedvem kávét inni. Mire szerelmem felébredt és levonult az emeletről mindennel el is készültem.
- Jó reggelt! Nagyon jó illata van mindennek - puszilt meg majd ült le az asztalhoz.
- Köszi! Csak neked csináltam - ültem le én is. Elmeséltem Ni-nek, hogy mit tervezek ma a csajokkal, miközben megreggeliztünk.
- Nagyon finom lett a reggeli. Amúgy akkor legalább nem unatkozol egész délelőtt, ugyanis edzeni fogunk a fiúkkal. Holnap kijöhetnétek a jótékonysági meccsre - tette a tányérját a mosogatóba Ni.
- Jó ötlet. Majd a csajokat is rá veszem, hogy eljöjjenek és mind ott leszünk. Baseball?
- Ahan, felkértek, hogy játszunk és a külön nekünk készített mezeket el fogják adni. A pénz ami befut jótékonysági intézeteknek lesz odaadva - ölelt át hátulról. Majd egy nem várt pillanatban a nyakamba csókolt.
- Nem lesz baj - suttogtam, mert tudom most mire gondol. Akkor szokta ezt csinálni, amikor nem akar elengedni. Legszívesebben én is egész nap mellette lennék, hogy mindig tudjam, hogy nincs semmi baja, de ez nem megoldás és ezt mind tudjuk.
- De mind egy helyen lesztek. Mi van ha csak erre vártak? - suttogta a nyakamba.
- A munkahelyünkön is mindig együtt vagyunk még se támadnak meg. Amúgy meg a testőrök is ott lesznek, úgy hogy nem eshet bajunk- fordultam meg a karjaiba és karoltam át a nyakát, majd minden szerelmemet átadva megcsókoltam.
- Nagyon vigyázz magadra - engedett el. Majd az órára nézett és felsóhajtott.
- Menned kell - lett egyből szomorú a hangom. Ni csak bólintott, majd megint megcsókolt.
- Sietek - mondta és az ajtóhoz ment. - Szia!
- Szia! - köszöntem el én is. Összeszedtem az asztalon maradt dolgokat és elpakoltam őket. Mire mindennel elkészültem a lányok ott is voltak értem. Egy fekete kocsival jöttek, amit Erzsi kért kölcsön Zayn-től.
-  Sziasztok! - köszöntem, ahogy kiértem az autóhoz.
- Szia! - köszöntek mind a hárman.
- Indulhat a buli - mondta Vani, amin mind a négyen jót nevettünk...

Bárhová mentünk a testőreink követtek egy másik autóval. Úgy döntöttünk egy kis kényeztetéssel kezdjük, így első utunk a kedvenc szépségszalonomba vezetett. Imádtam, akár órákat is el tudtam tölteni itt. A lányoknak is tetszett a hely.
- Mit óhajtanak a hölgyek? - kérdezte az egyik ott dolgozó lány.
- Mrs. Horan vagyok. Én jelentkeztem be mindenre a barátnőimmel.
- Ó, igen itt is van. Kérem fáradjanak utánam - indult el egy folyosón, amit már jól ismertem. Az öltözök felé vezetett, ahol letudtunk vetkőzni a masszázshoz. Alig vártam, hogy újra ellazulhassak.
Mikor mindannyian elkészültünk felfeküdtünk az asztalra és élveztük, ahogy megdolgoznak minket.
- Ó, de rég voltam már ilyen helyen - nyögött fel Erzsi, ahogy az egyik srác masszírozni kezdte. - Utoljára veled voltam a szülinapodon - nézett egyenesen rám.
- Hát az se most volt - mondtam és elmosolyodtam. - De szerintem valaki más, aki a pasid lefoglalta minden időd - nevettem fel, ahogy Erzsi elvörösödött, pedig semmi rosszat nem mondtam.
- Nem mintha veled nem ugyanez lenne a helyzet - vágott vissza.
- Ó, ha már itt vagyunk mesélj - szólalt meg Vanessza. - Milyen volt Hawaii?
- Nagyon gyönyörű volt. Egy tengerparton volt a lakás, ahol ebben az 1 hónapban laktunk. Minden reggel hallottuk és láttuk az óceánt. Niall olyan programokat szervezett, amik eszembe se jutottak. Megtanultam valamennyire szörfözni. Búvárkodtunk, bálna lessen voltunk és hasonlók nagyon jó volt.
- És amikor csak tudtatok egymásra szakítottatok időt - mondta Vani.
- Hát a nászutunkon voltunk. Ez természetes - mondtam, de nem néztem a barátnőmre. Minden percét élveztem a nászutunknak. Remélem egyszer még visszajutunk oda Niall-lel.- És ti nem gondolkodtok még a házasságban?
- Nem - mondta Erzsi rögtön. - Imádom Zaynt és ha most megkérné a kezem tuti igent mondanék, de nem sietnék vele úgy mint te.
- Én, hozzá mennék Lou-hoz. Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe ez a dolog. A fenyegetések és a gyilkosságok rá világítottak, hogy akármikor elveszíthetem. Ha Lou megkérné a kezem, én tuti minél hamarabb hozzá mennék. Amúgy a baba is segít ebben a kérdésben - mondta Gizi és elmosolyodott az utolsó mondatára.
- Én várnék még vele - mondta Vani és felült. - Tudjátok én és James nagyon szeretjük egymást, de mostanában úgy érzem James eltávolodott tőlem. Mintha titkolna valamit. Tegnap előtt este beszélni akartam vele, de nem jött össze. Elvonta a figyelmem.
- Vajon mit titkolhat? - emelkedett fel tesókám is.
- Mióta érzed úgy, hogy titkol valamit? - kérdeztem rá.
- Mióta van ez a sok furcsa esett. Vagyis a fenyegetések óta.
- Lehet, hogy benne van? - kérdezte Gizi, mire mind elszörnyedtünk a gondolatra.
- Nem, James nem olyan. Ő senkinek se tudna ártani- védte azonnal párját Vani. De mi mást is csinált volna. Ha az én Ni-met vádolták volna meg ezzel, én is ezt tettem volna. De azért elgondolkodtató a dolog. Sok érdekes dolog történik mostanában. A kis párbajunk óta.
- Mi jutott eszedbe?- kérdezte Erzsi.
- Azóta vannak a fenyegetések mióta legyőztük a Dark Angels-t. Szerintetek közük van a dologhoz?
- Bármi előfordulhat - mondta Gizi. - De lányok ezt ne most beszéljük meg. Ma pihenni jöttünk ide, úgyhogy feküdjetek szépen le az ágyra és élvezzétek, ahogy a fiúk kinyomkodják belőlünk a csomókat.
- Igaz - mondtam és feküdtem vissza az ágyra. Gizinek ebben az esetben igaza van. Ma pihenni jöttünk. Szórakozni. Ma biztos nem fogok többet a rossz dolgokra gondolni...

(Gizi)

Szeretnék egy kis nyugalmat, amire nagyon nagy szükségem lenne. Nem csak nekem, de a babának is. Ezek miatt ma semmi rosszra nem gondolok és nem is beszélek semmi rosszról. Lou is megparancsolta, hogy ma pihenjem ki magam amennyire csak lehet. Nagyon félt minket. Annyira, mint én őket. Mostanában kezdenek előjönni a reggeli rosszullétek.
- Akkor most hölgyeim kérem vonuljanak át, a manikűröshöz - jött be a lány, aki az előbb elkísért az öltözőkig. Kicsit szomorú lettem, hogy itt kell hagynom ezt a helyet, mert el tudtam volna még viselni egy kicsit ezt a kényeztetést, de sebaj. Majd valamikor visszajövök valakivel, akit rá tudok venni a dologra.
- Na és kislányt szeretnél? - kérdezte Erzsi, amikor mindannyian leültünk a helyünkre.
- Igen - ez sosem volt titok.
- És Louis? - kérdezte Vanessza.
- Szerintem kisfiút szeretne, de azt mondta annak is örülni fog, ha kislány lesz. Csak egészségesek legyünk mind a ketten. Mondjuk szerintem még túl korai ezen gondolkodni- lapoztam fel egy könyvet, hogy kiválasszam milyen körmöm legyen most. Lehet hogy a beszélgetésünk hatása volt, de egy kék és rózsaszín párosítást választottam. A rózsaszín ment a lábamra, a kék a kezemre. Nem tudom miért, de így éreztem helyesnek.
- Tudjátok kik ellen játszanak most a fiúk? - kérdezte egyszer csak Vani, amikor már majdnem készen lettünk.
- Nem - válaszoltam őszintén, míg Erzsi és Brigi csak a fejét rázogatta.
- Jó, mert én se. Csak gondoltam kihúzok belőletek valami információt - vigyorgott az én barátnőcském.
- De mind meg vagyunk hívva - jelentette ki Brigi.
- Akkor meg van a holnapi program - mosolyodtam el, mert úgyis Lou-val akartam tölteni az egész napot.
Most, hogy a körmünk kész mehettünk tovább. A fodrásznál már elég érdekesnek találtam a helyzetet, mivel Bözs hatalmas élvezettel választott hajat mindenkinek. Nem mertem megnézni, hogy mit választott, így inkább csukott szemmel hagytam, hogy csinálja a fodrász a dolgát.Nem volt mitől félnem, mivel nem csináltak vele sok mindent. Megmosták, majd felborzolták egy kicsit. Tiszta átlagosnak nézett ki.
- Hát akkor az utolsó helyszín a sminkes - mondta Brigi. - De remélem még ma ennél egy kicsit többet fogunk dumcsizni, mint most.
- Igen, én is remélem - mondta Erzsi és elindult a nővére után.
Ahogy leültünk a székekbe mindenki egyszerre kezdett beszélni, mire felnevettem. Ez olyan volt, mint akkor, amikor még csak iskolások voltunk és nem sztárok.
- Kezd te Bri - mondta Erzsi, amikor mind elhallgattunk és vártuk, hogy valaki elkezdjen beszélni.
- Miközben költöztünk rá jöttem, hogy én is gyereket akarok. Nem vagyok irigy, vagyis de egy kicsit irigy vagyok most, de nem úgy. Nem tudom, hogy mondjam ezt el Niall-nek - sóhajtott fel hangosan.
- Akivel egy hónapja összekötöttétek az életetek - jegyezte meg Erzsi.
- És most szerelmesebbek vagytok, mint bármikor ez előtt - folytatta Vani.
- Csak mond el neki - javasoltam. Mi nem terveztük a kis tündérkét, így nem volt evvel gondom. Mivel Lou volt olyan szemfüles és észrevette, hogy szédelgek ő küldött el orvoshoz, így közösen tudtuk meg a dolgot , így még a terhesség bevallásával sem volt gondom.
- Azt se tudtam, hogy hirtelen miért érzek így. Eddig még eszembe se jutott ez a dolog. Most meg alig várom, hogy itt érezzem, - tette Bri kezét a hasára. - vagy, hogy a kezembe tarthassam. Nem tudom mi van velem.
- Akkor ne beszélj Niall-lel - mondta Erzsi. - Várd meg, hogy te rá gyere mit érzel és csak utána beszélj a férjeddel.
- Most milyen okosat mondtál - lepődtem meg egy kicsit.
- Kösz - mondta legjobb barátnőm egy kicsit durcásan. - Amúgy én ö...csak annyit akartam mondani, hogy tudom miért bomlik fel a banda.
- Mi? - lepődtem meg. Én nem tudtam kiszedni a férjemből a dolgot.
- Zayn az egyik ok - mondta kicsit halkabban. - Ő nem akar tovább csak egy banda tag lenni. Azt akarja, hogy ne úgy emlegessék mint az 1D egyik tagja, hanem, hogy Ő Zayn Malik, aki egy profi énekes. Persze ez egyedül nem ment volna, vagyis egyedül nem tud feloszlatni egy bandát. Niall úgy döntött, hogy nyugisabb életet akar. A baleseted napján rájött, hogy túl sok időt töltötök külön és egy elég veszélyes életet is éltek. Louis a gyermek miatt akarja abba hagyni, hogy neki nyugodtabb élete legyen. Ne kövessék minden lépését. Liam nem akar tovább sztár lenni. Egy elég érdekes dolgot talált ki Ceciliával. Harry az egyetlen, aki csak a többiek miatt csinálja - fejezte be meséjét Erzsi. Lou a baba miatt csinálja. Úgy meglepett a dolog, mintha most hallanám először. De igazából már hetek óta erről beszélgetünk. Hogy vajon milyen élete lesz a gyermekünknek. Őt is követni fogják, mint minket? Minden hibájáért az egész világ büntetni fogja? Őt is olyan támadás éri, mint minket, amikor kiderült, hogy létezik? Nem ezt se én, se Lou nem akarjuk. De még nem tudjuk mit csináljunk. Jól van, hogy Lou kilép, bár hülye ötletnek találom. De én még nem akarom itt hagyni a bandát. Lou azt mondta, hogy erre semmi szükség, de ha én sztár maradok, akkor ugyanaz a helyzet, mintha mind a ketten sztárok lennénk.Jaj, mennyi gond van még.
Brigin is látszott, hogy elgondolkodott.
- Mi az? - szorítottam meg a vállát.
- Mintha valami ilyet mondott volna Ni akkor, amikor nem voltam magamnál, de lehet, hogy tévedtem - mosolyodott el.- Ideje, hogy együnk valamit.
- Jó, ötlet. Már kezdtem éhes lenni - álltam fel, de túl gyorsan mert megszédültem. Visszaültem. Mire felnéztem a testőröm állt velem szemben és napszemüvegén keresztül figyelt engem. - Jól vagyok - mondtam neki. A testőröm csak bólintott, majd mellettem haladt tovább...