2.évad 8.rész

(Niall)

4.nap
Paul hihetetlen nyugalommal fogadta a késésem, ami mutatta, hogy mennyire megértő ember ő. Ez a nap is lassan telt. Alig vártam, hogy újra Bri mellett lehessek. A szülei is haza jöttek, de bármennyire is megbíztam bennük én akartam mellette lenni. Minden pillanatban csak arra tudtam, gondolni, hogy most mit tenne, ha nem aludna. Így történhetett, hogy egy csomószor elrontottam az új számunk. Próbáltam koncentrálni, de sehogy sem ment.Erre nem csak én jöttem rá.
-Így nem megy. Tűnjetek innen! Csak egy hét múlva akarlak újra látni benneteket-intett Paul.
-Köszi-ugrottam a nyakába.
A következő percben már az autóban ültünk és a kórház felé tartottunk. Liam vezetett ma. Amikor leparkolt kiugrottam és elindultam a lift felé. A skacok a nyomomban voltak.
-Újra itt vagyok, kicsim-pusziltam meg a homlokát,miközben a többiek elfoglalták az ülőhelyeket...

(Brigi)

5.nap

Már megint a kórházban ültem, amikor Zayn rám ült. Már kezdtem megszokni, hogy nem lát senki. Irtóra egyedül éreztem magam mire mellettem megjelent egy Niall.

-Mi a fene?-kérdeztem és megfogtam az új ismeretlen valami kezét.-De...te...nem-néztem az ágyam felé, amin még mindig ott feküdtem és mellette ott ült Ni, az én Írmanóm. Milyen rég hívtam így?

-Én az őrangyalod vagyok

-Miért nézel ki, úgy mint Niall?

-Ez a te képzeleted rólam. Mivel Niall hiányzik neked a legjobban, így úgy nézek ki mint ő

-Most már visszamehetek?-kérdeztem reménykedve.

-Ez nem rajtam múlik

-Akkor kin?

-Csak is rajtad. Ahhoz, hogy vissza tudj menni a testednek és a lelkednek is készen kell állnia rá.

-De én készen állok-álltam elé.

-Biztos vagy benne?

-Miért ne lennék? 

-Én azt érzem, hogy hatalmas benned a félelem, ami nem enged visszamenni.

-Jó, hogy félek! Leszúrtak, fenyegetnek. Minden okom meg van rá, hogy féljek.

-Ezt nem gondolod komolyan-nézett a szemembe.-Leld meg az indokod, hogy miért ne félj és utána térj vissza. Nincs sok időd!

-Miért?

-Mert ha nem sietsz valaki el fogja pusztítani a tested

-Ki?

-Nem mondhatom el, mert nem tudom. De azt tudom, hogy nem fogja kihagyni ezt a lehetőséget.

-Segíts!

-Csak te tudsz magadon-és eltűnt.

(Niall)

Amikor bementem a kórházba már szét sem néztem. Tudtam merre kell menni és senki nem akart velem beszélni.Újra puszival üdvözöltem szerelmem. Széthúztam a függönyöket és leültem mellé. 

-Ahhoz képest, hogy ősz van tökre meleg van és süt a nap. Délután Lou kimegy egy kicsit focizni a gyerekekkel. A tesókkal, mind együtt. Erzsi elment egy kicsit Zaynnel. Végre bemutatja a szüleinek. Erzsi nem akart elmenni, de végül csak sikerült közösen meggyőzni-nem bírtam tovább tartani magam. A könnyeim folyni kezdtek és sehogy sem akartak elapadni. -Bri, annyira hiányzol. Amikor haza megyek a skacok ott vannak, de még se teljes a kép nélküled. Annyira egyedül vagyok még akkor is, amikor a srácok velem vannak. Szeretlek! Gyere vissza hozzám!-hajoltam le és pusziltam meg és mellé raktam a fejem. Épp le akartam hunyni a szemem, amikor megmozdult Brigi ujja. Csak egy hirtelen mozdulat volt, de reményt adott. Szóltam az orvosnak., aki rögtön elrendelt néhány vizsgálatot. A folyóson ültem és vártam, amikor megláttam Lydiát. Egy rég nem látott osztálytársat. Elgondolkodtam rajta, hogy megszólítom, de aztán még sem tettem. Valahogy ez a lány már távolról sem tűnt annak, a szende kis lánynak aki régen volt. De úgytűnik a sors mégis azt akarta, hogy mi ketten beszélgessünk.
-Szia Niall!-köszönt rám.
-Szia Lydia. Rég találkoztunk.
-Ja még a gimiben. Hallottam híres énekes vagy egy bandában.
-Igen, te pedig modell.Mit csinálsz itt?
-3 éve rákot diagnosztizáltak
Ekkor kijött az orvos a vizsgálóból.
-Mindjárt bemehet. A hölgy felébredt...

2.évad 7.rész

"Mindenkinek van rossz napja. Ez a nap az én rossz napom. Ledobtam a kulcsot a kis asztalra és csak álltam a hatalmas nappaliban. Most annyira egyedül érzem magam. Lefeküdtem a kanapéra és csak néztem kifelé a fejemből..."(Brigi)

Niall

A hosszú nap után már nagyon vártam, hogy újra láthassam Brigit. A forgalom is nagy volt így csak lassan jutottam el a házig. Már kezdett a nap leereszkedni, amikor a saját házamhoz értem. Az emeleten égett a lámpa, vagyis Bri itt van. Felhajtottam a garázsa, felkaptam a kabátom és az anyósülésen szétdobált kottákat és elindultam felfelé a lépcsőn. Gondoltam már lefekvéshez készülődik. Tévedtem. Fent az égvilágon nem volt senki. Próbáltam a mobilján elérni, de azt a nappaliban hagyta. Kezdtem ideges lenni. Az utóbbi időben elég fura dolgok történnek és Brigi egyszer csak eltűnt. Átfutott az agyamon, hogy először a rendőrséget hívom, de 24 óráig nem csinálnának semmit, így inkább a fiúkhoz és a lányokhoz fordultam. Először Erzsit és Zaynt hívtam, hátha Bri ott van. Gondolom Bözzsel mindent meg tud beszélni, amit velem nem. De bármennyire is reménykedtem benne nem volt ott. Egyesével felhívtam a többieket is, de nem volt senkinél. Persze Liam olyanra is gondolt, akire én nem. Pault és Brentet is bevontuk a keresésben.
Miután felhívtam mindenkit magamra kaptam a kabátom és elindultam, hogy megkeressem. Bezártam az ajtót és elindultam. Elég kihalt volt az egész utca. A lámpák már égtek ami jó volt, mert minden zegzugba beláttam.

-Valaki látta?-kérdeztem mikor 3 óra keresés után összetalálkoztam a többiekkel az egyik gyorsétteremnél.
-Senki-válaszolt Zayn.
-Valakinek valamilyen ötlet, hogy hol lehet?
-Nincs-sóhajtotta Erzsi.

Aznap este mind egy helyen aludtunk. Nálam. Hajnali 3-kor a fiúk megtudtak győzni, hogy mára hagyjuk abba a keresést. Másnap el se indultunk. Reggel 8-kor egy egyenruhás rendőr állt az ajtó előtt. A szívem hevesebben kezdett verni a félelemtől. Mi történhetett Brii-vel?
-Itt találom Erzsi Szatmárit?-kérdezte a zsaru. Szegény Bözsi teljesen lesokkolt, mert nem válaszolt csak állt ott a szoba közepén Zaynbe kapaszkodva.
-Igen, itt van-válaszoltam inkább én.
-Szomorúan kell, hogy közöljem a testvérét a tegnapi nap folyamán megtámadták a parkban.
-Mi történt? Hol van most? Hogy van?
-A központi kórházba szállították. Az állapotáról nem tudok semmit mondani. Úgy tűnik, hogy valaki leszúrta a kisasszonyt. Van a hölgynek haragosa? Ellensége?
-Valaki hetek óta fenyegeti, de ezt már jelentettük a rendőrségnek-mondta Liam, közben a vállamra tette a kezét. Támogatásnak szánta és közben visszatartott. Jól ismerjük egymást, így mind tudták, hogy legszívesebben egyenesen Brigihez mennék.
-És a kollégák nem mondtak semmit?
-Nem.
-Akkor köszönöm a segítséget. Kérem ne hagyják el a várost! Viszlát!
Végre elment. Felkaptam a kabátom, a slusszkulcsot és elindultam Bri-hez. A többiek mögöttem jöttek. Lou kikapta a kezemből a kulcsot, most az egyszer  nem ellenkeztem. Minél hamarabb a kórházban akartam lenni...

A kórházba steril szag volt. Rég nem jártam ilyen helyen. A recepciónál egy idős nővér ült. Nagyban keresett valamit. Oda akartam lépni, de Liam megelőzött.
-Jó napot kívánok! Mi Sztankovánszki Brigittát szeretnénk meglátogatni. Megmondaná hol van?
-Persze, fiacskám. Amint megtaláltam a szemüvegem.
-Asszonyom...
-Igen, igen. Biztos nagyon sürgős, de nem megyek semmire a szemüvegem nélkül.
-De asszonyom,..
-Várj egy kicsit! Mindjárt meg lesz.
-Ott van a fején-mondtam mielőtt Liam megint udvariaskodni kezdett volna.
-Óhh, hát miért nem mondtátok hamarabb. Kérhetném, újra a nevet!
-Sztankvánszki Brigitta
-Y-nal írja a nevét?
-Nem sima pontos i-vel.
-Igen, meg is van. 3.emelet, 256-os szoba. Oda csak lifttel lehet felmenni és védő öltözéket venni kell fel, ha beakarnak hozzá menni.
Bólintottunk, de közben már a lift felé tartottunk. Csiga lassúsággal mentünk fel a 3-ra. Ahogy felértünk egy ápoló fogadott.
-A hölgy állapota stabil. Tegnap este megműtötték, belső vérzés miatt.2-szer újra kellett indítani a szívét.Kövessen, megmutatom melyik szobában fekszik.
 Megmondta, hogy hol van és adott egy ruhát. Egy valaki mehetett be hozzá csak. Nem is gondoltam rá, hogy át kéne adnom Erzsinek a lehetőséget. Így, hogy visszagondolok rá elég önző voltam. Felvettem a cuccot és bementem az ápolóval. Elmagyarázta, hogy nem nyúlhatok semmihez, majd magamra hagyott végre Bri-vel.
A gépek csipogása az egész szobát bezengte. Először nem tudtam mit mondjak, aztán megeredt a nyelvem.
-Kicsim, nem hagyhatsz itt. Fel kell ébredned!-fogtam meg a kezét.- Nagyon szeretlek!
Figyeltem, hátha reagál. De nem történt semmi. Csak néztem, ahogy fekszik. Arca nyugodtnak tűnt.

2. nap
Tegnap késő este mentem haza. Vagyis akkor tudtak ki könyörögni a kórházból. Zayn vitt haza egyedül.Mindenki más már nálam volt.Reggel Harry hozott be. Egy darabig ő is itt maradt, de aztán visszament a többiekhez.
-Szia, kicsim!-pusziltam meg a homlokát. A csövek még mindig a szájában volt.-Szép időnk van. Az őszhöz képest meleg. Míg ide felé jöttünk Harry-vel az egyik számotok ment a rádióba.A címe: Fighting behind the scenes. Úgy tudom ezt Erzsivel írtátok közösen.De soha nem kérdeztem meg, hogy az ötlet honnan jött-mély levegőt vettem, majd folytattam.-Gondolkodtam. A jövőnkön. Szeretnék egy kis nyugit bele. Szeretnék egy nagy, boldog családot veled. Szeretnék egy kertes házat, egy nyugis környéken, közel a munkahelyemhez. Szeretnélek még sokszor látni a tévében, a színpadon. Szeretnék egy csomó duettet énekelni veled. Szeretnélek bemutatni a családomnak. Szeretnék veled hegyet mászni, kirándulni, karaokézni, vetkőzős pókert játszani. Még olyan sok mindent akarok veled csinálni Bri. Csak fel kéne ébredned!

3.nap
-Nem halogathatom tovább, hogy visszamenjek a munkába. De hoztam neked valamit. Az orvosok szerint hallasz, úgyhogy...-bekapcsoltam a laptopot. Egy videó ment rajta, amire a többiek felmondták az üzeneteiket. A végén gitároztam, a lányok pedig felénekelték a legújabb dalukat.-...we miss you-énekeltem én is az utolsó sort.-Ezt a dalt csak neked írták. Délután még benézek vagy, amikor csak tudok-csókoltam meg és nehéz szívvel ott hagytam...

Perverz ötletek (Vani & James)

James

Szombat
Mikor Vani felhívott és elmesélte a történteket egy pillanatra meghűlt bennem a vér. Mi van ha pont akkor érnek oda, amikor az az elmebeteg állat is ott van? Még bele gondolni is szörnyű. Azonnal bepattantam a kocsiba és elmentem Vaniért. Egész úton kattogott az agyam. Amikor odaértem Vanessza már a kapuban állt egy takaróval a hátán. Kiszálltam az autóból és odamentem hozzá.
-Minden rendben!-öleltem magamhoz. De nem sírt. Erősen kapaszkodott belém.
-Nem minket akartak-mondta mikor engedtem, hogy elhúzódjon tőlem.
-Honnan tudod?
-Nem tudom, csak meg akartalak nyugtatni-és ekkor átszakadt minden gát és megcsókoltam Vanit. Nem érdekelt, hogy nem akarja még nagydobra verni. Igaz én se akartam, hogy újra paparazzók kövesék minden léptem, de most erre a csókra mindkettőnknek szüksége volt. A kocsihoz mentünk és egyből hozzám vittem. Nem most voltunk itt először, de ez most teljesen más volt, mint a többi alkalom.Most csak adni akartam. Ahogy odaértünk hozzám, Vanit a nappaliban tartottam, amíg én bementem a fürdőbe és megnyitottam a kádba a meleg vizet. Még Vani illatod nem tudom én micsodájából is tettem bele. Mire lementem Vanihoz Ő  már kiszolgálta magát és egy nagyon drága pezsgőt talált valahonnan. Egy igazán jó ötletem támadt. A pezsgővel együtt felvezettem őt a fürdőbe. Én mindig is a tettek embere voltam, így elkezdtem Vani blúzát kigombolni. Tudtam, hogy Vani nagyon szexi fehérneműket birtokol, de ezt még nem láttam.
-Tetszik?-kérdezte Vani.
-Nagyon-fogtam kezembe a gömbölyű halmot, és figyeltem, hogyan dermednek gyöngyé a rózsás bimbók.
-Más látnivaló is van-suttogta, ahogy kicsatoltam a melltartót és "véletlen" a hüvelykujjam hozzáért az egyik ilyen gyöngyhöz.Mosolyogva hámoztam le a farmert róla, mire egy nagyon kicsi, leheletnyi bugyi tárult a szemem elé.
-Hmmm, gyönyörű! Őrjítően érzéki.
De nem hagyhattam, hogy kihűljön a víz, így vetkőzni kezdtem, amiben Vani is segített. Beszálltam és az ölembe húztam Vanit. Kibontottam a pezsgőt, töltöttem neki egy pohárral, majd egy kicsit a vállára öntöttem és lenyalogattam.
-Mit csinálsz?
-Pezsgőt iszom-válaszoltam és most a másik vállára öntöttem, majd elindultam befelé. Először a jobb melle, majd a bal és a kettő között. Így persze egy vonalkába a hasára is folyt, amit fel kellett nyalnom.
-Most én jövök-kapta ki a kezemből a pezsgőd üveget és ő kezdett el engem kóstolgatni. Mikor legbecsesebb testrészemhez ért megállítottam és kimásztunk a kádból.
-Irány az ágy-csókoltam meg és ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Vani ledöntött az ágyra és rám ült. Megcsókolt majd elindult lefele finom kis nyelvével és meg sem állt a célig. Ott teljes hosszát bekapta. Alig kaptam levegőt. Ahogy szopni kezdett csak lihegtem. Vissza kellett fognom magam, hogy idő előtt el ne élvezzek. Mikor végre sikerült felülkerekednem rajta megbosszultam.  Amikor már harmadjára vittem el az élvezett határára, de ott abba hagytam tettem felhördülve kapálozott az ágyon.
-Miért?-kérdezte.
-Jobb lesz a végén mondtam és nagyon lassan behatoltam. Majd rögtön teljesen kihúztam magam. Majd ismét teljesen be. Ahogy egyre jobban lihegett és könyörgött gyorsítottam a tempón és engedtem hagy élvezzen. Sorozatos orgazmusa volt, ami büszkeséggel töltött el.
-Most volt először... ilyen-nyögte, ahogy közelebb húztam magamhoz és elaludt a mellkasomon...

Persze a vasárnap reggelt és estét is az ágyban töltöttük. Vani a szombatot különböző pózok keresésével töltötte, amit később ki is próbáltunk...

Focipálya(Louis & Gizi)

Hírnév

Louis
6:00

Reggel sokáig akartam aludni.De Gizi nem engedte. Mindketten a telefonjára ébredtünk, ami reggel 6-ra volt beállítva. Morogva fordultam felé, hogy kinyomja a készüléket, de ő megelőzött. Kiugrott az ágyból.
-Ideje futni egy kicsit-reméltem ezt most magának mondja és engem itt hagy az ágyban. De nem volt ekkora szerencsém.-Gyerünk Lou!-csapott a fenekemre.
-Tetszik mi?-kérdeztem és csintalan mosolyt küldtem felé.
-Nagyon-indult el a fürdő felé, de én elkaptam a derekát és visszarántottam az ágyba.
-Én egy másik mozgásnak most sokkal jobban örülnék-csókoltam meg vágytól fűtötten.
-Lou!-kuncogott fel Gizi, ahogy nyakát kezdtem csókolgatni...


8:30
A reggeli laktató volt. Palacsinta és rántotta, amit együtt készítettünk el Gizivel. Élveztem, hogy a mai nap csak a kettőnké. Reggeli után Gizi beszélt a szüleivel.
-Menjünk állatkertbe!-mondtam egy hirtelen jött ötlettől vezetve. Gizi kíváncsian nézett rám.
-Rendben. Akkor átöltözöm.
Rég mozdultunk már ki ketten. Legutóbb moziba vittem. Az is egy szép este volt, de olyan régen történt. Itt az ideje, hogy elvigyem valahova. Ahogy Gizi készen lett végre el is indulhattunk.
A séta közben beszélgettünk. Imádtam, ahogy eltudott csacsogni a lányokról. Olyan szeretettel mesélt róla, mintha tényleg testvérek lennének.
-Most min mosolyogsz?-kérdezte miközben a nem rég vett fagylaltot nyalogatta.
-Olyan őszinte vagy-karoltam át és pusziltam meg a haját.
-Ezért szeretsz!
-És még sok másért!-jegyeztem meg miközben végre odaértünk az állatkertbe. megvettem a jegyeket és végre indulhatott a túra. Nekem mindig is a kedvenceim az oroszlánok voltak és ez most sem változott. Egyből arra vettem az irányt. Gizi csak jót mosolygott rajtam, ahogy gyermeki örömmel néztem az új kölyköket.
-Héj, Louis! Hello! Milyen rég találkoztunk. Mi szél hozott erre?-kérdezte Brian az egyik gondozó.
-Helló Brian! randin vagyok. Látom új kölykök.
-Igen és most keressünk nekik nevet. Segíthetnétek!
-Jujj, igen-tapsolt Gizi.- Van közte kislány?
-Hát persze. Ő ott elől.
- Akkor ő legyen Tia.
-A mögötte lévő pedig Thomas.
-Rendben. Megjegyeztem. Brian vagyok.

-Gizi. Örülök, hogy megismertettelek.
-Én is. Na én megyek dolgozni. Szép napot!-kacsintott, majd tovább állt.
-Hát akkor menjünk tovább. Mondjuk a hüllő házba.
-Nem. Most én jövök. A madárház a következő...


14:30
Gyönyörű volt ez a nap és még nem ért véget. Imádtam, hogy ezt a napot a szerelmemmel tölthetem. Úgy döntöttem, hogy a kedvenc helyemre viszem el, ami mi lenne más, mint a focipálya. Gyerekorom óta ez a hely segített a legnehezebb időkben. 
-Itt tanultál meg focizni?-kérdezte Gizi, amikor meglátta a zöld területet.
-Igen. Szép emlékek-ültem le az egyik padra.
-Eltudom képzelni, ahogy a kis Louis itt szaladgál a labda után. Nagyon cuki lehettél.
-A gyerekeimet is itt fogom megtanítani focizni-mondtam határozottan. Ezt mindig is tudtam. Éreztem, hogy nem csak a múltam, de a jelenem és a jövőm is ehhez a helyhez lesz kötve.
-Akkor is ha lányok lesznek?-ült le az ölembe Gizi.
-Igen. Nem hallottál még lány csapatokról? A mi kis porontyaink lesznek a legügyesebbek.
-Na,na. Ne szaladjunk ennyire előre. MÉG nem akarok gyereket és reméljük, hogy nem az én ügyetlenségem fogja örökölni. 
-Te gondolkodtál már ezen? A közös jövőnkön?
-Szeretek a jelenben élni, de igen elképzeltem már a közös jövőnket. 2 fiút és egy szép kislányt képzeltem el mindig, ha a gyerekeinkre gondolok. 
Ezen mind a ketten elgondolkodtunk. Így ültünk még ott egy darabig.
-Kár, hogy nem hoztam ki labdát. Most focizhattunk volna egy kicsit.
-Ja persze. Pont én focizzak! Vicces vagy!

19:00
A meleg fürdő pont jó a testmozgás után. Nem kell félre érteni. Viccelődtünk egy kicsit és Gizi kiütötte a kezemből a hot dogom, mire hazáig üldöztem.
-Bárcsak mindig így tölthetnénk a napot!-sóhajtotta Gizi az ölemben.
-Igen-csókoltam meg szenvedélyesen...

Ui:(Kicsit húzom Vanit:D)