Hírnév
Louis
6:00
6:00
Reggel sokáig akartam aludni.De Gizi nem engedte. Mindketten a telefonjára ébredtünk, ami reggel 6-ra volt beállítva. Morogva fordultam felé, hogy kinyomja a készüléket, de ő megelőzött. Kiugrott az ágyból.
-Ideje futni egy kicsit-reméltem ezt most magának mondja és engem itt hagy az ágyban. De nem volt ekkora szerencsém.-Gyerünk Lou!-csapott a fenekemre.
-Tetszik mi?-kérdeztem és csintalan mosolyt küldtem felé.
-Nagyon-indult el a fürdő felé, de én elkaptam a derekát és visszarántottam az ágyba.
-Én egy másik mozgásnak most sokkal jobban örülnék-csókoltam meg vágytól fűtötten.
-Lou!-kuncogott fel Gizi, ahogy nyakát kezdtem csókolgatni...
8:30
A reggeli laktató volt. Palacsinta és rántotta, amit együtt készítettünk el Gizivel. Élveztem, hogy a mai nap csak a kettőnké. Reggeli után Gizi beszélt a szüleivel.
-Menjünk állatkertbe!-mondtam egy hirtelen jött ötlettől vezetve. Gizi kíváncsian nézett rám.
-Rendben. Akkor átöltözöm.
Rég mozdultunk már ki ketten. Legutóbb moziba vittem. Az is egy szép este volt, de olyan régen történt. Itt az ideje, hogy elvigyem valahova. Ahogy Gizi készen lett végre el is indulhattunk.
A séta közben beszélgettünk. Imádtam, ahogy eltudott csacsogni a lányokról. Olyan szeretettel mesélt róla, mintha tényleg testvérek lennének.
-Most min mosolyogsz?-kérdezte miközben a nem rég vett fagylaltot nyalogatta.
-Olyan őszinte vagy-karoltam át és pusziltam meg a haját.
-Ezért szeretsz!
-És még sok másért!-jegyeztem meg miközben végre odaértünk az állatkertbe. megvettem a jegyeket és végre indulhatott a túra. Nekem mindig is a kedvenceim az oroszlánok voltak és ez most sem változott. Egyből arra vettem az irányt. Gizi csak jót mosolygott rajtam, ahogy gyermeki örömmel néztem az új kölyköket.
-Héj, Louis! Hello! Milyen rég találkoztunk. Mi szél hozott erre?-kérdezte Brian az egyik gondozó.
-Helló Brian! randin vagyok. Látom új kölykök.
-Igen és most keressünk nekik nevet. Segíthetnétek!
-Jujj, igen-tapsolt Gizi.- Van közte kislány?
-Hát persze. Ő ott elől.
- Akkor ő legyen Tia.
-A mögötte lévő pedig Thomas.
-Rendben. Megjegyeztem. Brian vagyok.
-Gizi. Örülök, hogy megismertettelek.
-Én is. Na én megyek dolgozni. Szép napot!-kacsintott, majd tovább állt.
-Hát akkor menjünk tovább. Mondjuk a hüllő házba.
-Nem. Most én jövök. A madárház a következő...
14:30
Gyönyörű volt ez a nap és még nem ért véget. Imádtam, hogy ezt a napot a szerelmemmel tölthetem. Úgy döntöttem, hogy a kedvenc helyemre viszem el, ami mi lenne más, mint a focipálya. Gyerekorom óta ez a hely segített a legnehezebb időkben.
-Itt tanultál meg focizni?-kérdezte Gizi, amikor meglátta a zöld területet.
-Igen. Szép emlékek-ültem le az egyik padra.
-Eltudom képzelni, ahogy a kis Louis itt szaladgál a labda után. Nagyon cuki lehettél.
-A gyerekeimet is itt fogom megtanítani focizni-mondtam határozottan. Ezt mindig is tudtam. Éreztem, hogy nem csak a múltam, de a jelenem és a jövőm is ehhez a helyhez lesz kötve.
-Akkor is ha lányok lesznek?-ült le az ölembe Gizi.
-Igen. Nem hallottál még lány csapatokról? A mi kis porontyaink lesznek a legügyesebbek.
-Na,na. Ne szaladjunk ennyire előre. MÉG nem akarok gyereket és reméljük, hogy nem az én ügyetlenségem fogja örökölni.
-Te gondolkodtál már ezen? A közös jövőnkön?
-Szeretek a jelenben élni, de igen elképzeltem már a közös jövőnket. 2 fiút és egy szép kislányt képzeltem el mindig, ha a gyerekeinkre gondolok.
Ezen mind a ketten elgondolkodtunk. Így ültünk még ott egy darabig.
-Kár, hogy nem hoztam ki labdát. Most focizhattunk volna egy kicsit.
-Ja persze. Pont én focizzak! Vicces vagy!
19:00
A meleg fürdő pont jó a testmozgás után. Nem kell félre érteni. Viccelődtünk egy kicsit és Gizi kiütötte a kezemből a hot dogom, mire hazáig üldöztem.
-Bárcsak mindig így tölthetnénk a napot!-sóhajtotta Gizi az ölemben.
-Igen-csókoltam meg szenvedélyesen...
Ui:(Kicsit húzom Vanit:D)
-Ideje futni egy kicsit-reméltem ezt most magának mondja és engem itt hagy az ágyban. De nem volt ekkora szerencsém.-Gyerünk Lou!-csapott a fenekemre.
-Tetszik mi?-kérdeztem és csintalan mosolyt küldtem felé.
-Nagyon-indult el a fürdő felé, de én elkaptam a derekát és visszarántottam az ágyba.
-Én egy másik mozgásnak most sokkal jobban örülnék-csókoltam meg vágytól fűtötten.
-Lou!-kuncogott fel Gizi, ahogy nyakát kezdtem csókolgatni...
8:30
A reggeli laktató volt. Palacsinta és rántotta, amit együtt készítettünk el Gizivel. Élveztem, hogy a mai nap csak a kettőnké. Reggeli után Gizi beszélt a szüleivel.
-Menjünk állatkertbe!-mondtam egy hirtelen jött ötlettől vezetve. Gizi kíváncsian nézett rám.
-Rendben. Akkor átöltözöm.
Rég mozdultunk már ki ketten. Legutóbb moziba vittem. Az is egy szép este volt, de olyan régen történt. Itt az ideje, hogy elvigyem valahova. Ahogy Gizi készen lett végre el is indulhattunk.
A séta közben beszélgettünk. Imádtam, ahogy eltudott csacsogni a lányokról. Olyan szeretettel mesélt róla, mintha tényleg testvérek lennének.
-Most min mosolyogsz?-kérdezte miközben a nem rég vett fagylaltot nyalogatta.
-Olyan őszinte vagy-karoltam át és pusziltam meg a haját.
-Ezért szeretsz!
-És még sok másért!-jegyeztem meg miközben végre odaértünk az állatkertbe. megvettem a jegyeket és végre indulhatott a túra. Nekem mindig is a kedvenceim az oroszlánok voltak és ez most sem változott. Egyből arra vettem az irányt. Gizi csak jót mosolygott rajtam, ahogy gyermeki örömmel néztem az új kölyköket.
-Héj, Louis! Hello! Milyen rég találkoztunk. Mi szél hozott erre?-kérdezte Brian az egyik gondozó.
-Helló Brian! randin vagyok. Látom új kölykök.
-Igen és most keressünk nekik nevet. Segíthetnétek!
-Jujj, igen-tapsolt Gizi.- Van közte kislány?
-Hát persze. Ő ott elől.
- Akkor ő legyen Tia.
-A mögötte lévő pedig Thomas.
-Rendben. Megjegyeztem. Brian vagyok.
-Gizi. Örülök, hogy megismertettelek.
-Én is. Na én megyek dolgozni. Szép napot!-kacsintott, majd tovább állt.
-Hát akkor menjünk tovább. Mondjuk a hüllő házba.
-Nem. Most én jövök. A madárház a következő...
14:30
Gyönyörű volt ez a nap és még nem ért véget. Imádtam, hogy ezt a napot a szerelmemmel tölthetem. Úgy döntöttem, hogy a kedvenc helyemre viszem el, ami mi lenne más, mint a focipálya. Gyerekorom óta ez a hely segített a legnehezebb időkben.
-Itt tanultál meg focizni?-kérdezte Gizi, amikor meglátta a zöld területet.
-Igen. Szép emlékek-ültem le az egyik padra.
-Eltudom képzelni, ahogy a kis Louis itt szaladgál a labda után. Nagyon cuki lehettél.
-A gyerekeimet is itt fogom megtanítani focizni-mondtam határozottan. Ezt mindig is tudtam. Éreztem, hogy nem csak a múltam, de a jelenem és a jövőm is ehhez a helyhez lesz kötve.
-Akkor is ha lányok lesznek?-ült le az ölembe Gizi.
-Igen. Nem hallottál még lány csapatokról? A mi kis porontyaink lesznek a legügyesebbek.
-Na,na. Ne szaladjunk ennyire előre. MÉG nem akarok gyereket és reméljük, hogy nem az én ügyetlenségem fogja örökölni.
-Te gondolkodtál már ezen? A közös jövőnkön?
-Szeretek a jelenben élni, de igen elképzeltem már a közös jövőnket. 2 fiút és egy szép kislányt képzeltem el mindig, ha a gyerekeinkre gondolok.
Ezen mind a ketten elgondolkodtunk. Így ültünk még ott egy darabig.
-Kár, hogy nem hoztam ki labdát. Most focizhattunk volna egy kicsit.
-Ja persze. Pont én focizzak! Vicces vagy!
A meleg fürdő pont jó a testmozgás után. Nem kell félre érteni. Viccelődtünk egy kicsit és Gizi kiütötte a kezemből a hot dogom, mire hazáig üldöztem.
-Bárcsak mindig így tölthetnénk a napot!-sóhajtotta Gizi az ölemben.
-Igen-csókoltam meg szenvedélyesen...
Ui:(Kicsit húzom Vanit:D)
Huuu te lany kikeszitesz xddd
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a resz is <3
Orulok hogy ennyire tetszik huznod az agyam xdd NAGYON varom a kovi reszt *-*