"Mindenkinek van rossz napja. Ez a nap az én rossz napom. Ledobtam a kulcsot a kis asztalra és csak álltam a hatalmas nappaliban. Most annyira egyedül érzem magam. Lefeküdtem a kanapéra és csak néztem kifelé a fejemből..."(Brigi)
Niall
A hosszú nap után már nagyon vártam, hogy újra láthassam Brigit. A forgalom is nagy volt így csak lassan jutottam el a házig. Már kezdett a nap leereszkedni, amikor a saját házamhoz értem. Az emeleten égett a lámpa, vagyis Bri itt van. Felhajtottam a garázsa, felkaptam a kabátom és az anyósülésen szétdobált kottákat és elindultam felfelé a lépcsőn. Gondoltam már lefekvéshez készülődik. Tévedtem. Fent az égvilágon nem volt senki. Próbáltam a mobilján elérni, de azt a nappaliban hagyta. Kezdtem ideges lenni. Az utóbbi időben elég fura dolgok történnek és Brigi egyszer csak eltűnt. Átfutott az agyamon, hogy először a rendőrséget hívom, de 24 óráig nem csinálnának semmit, így inkább a fiúkhoz és a lányokhoz fordultam. Először Erzsit és Zaynt hívtam, hátha Bri ott van. Gondolom Bözzsel mindent meg tud beszélni, amit velem nem. De bármennyire is reménykedtem benne nem volt ott. Egyesével felhívtam a többieket is, de nem volt senkinél. Persze Liam olyanra is gondolt, akire én nem. Pault és Brentet is bevontuk a keresésben.
Miután felhívtam mindenkit magamra kaptam a kabátom és elindultam, hogy megkeressem. Bezártam az ajtót és elindultam. Elég kihalt volt az egész utca. A lámpák már égtek ami jó volt, mert minden zegzugba beláttam.
-Valaki látta?-kérdeztem mikor 3 óra keresés után összetalálkoztam a többiekkel az egyik gyorsétteremnél.
-Senki-válaszolt Zayn.
-Valakinek valamilyen ötlet, hogy hol lehet?
-Nincs-sóhajtotta Erzsi.
Aznap este mind egy helyen aludtunk. Nálam. Hajnali 3-kor a fiúk megtudtak győzni, hogy mára hagyjuk abba a keresést. Másnap el se indultunk. Reggel 8-kor egy egyenruhás rendőr állt az ajtó előtt. A szívem hevesebben kezdett verni a félelemtől. Mi történhetett Brii-vel?
-Itt találom Erzsi Szatmárit?-kérdezte a zsaru. Szegény Bözsi teljesen lesokkolt, mert nem válaszolt csak állt ott a szoba közepén Zaynbe kapaszkodva.
-Igen, itt van-válaszoltam inkább én.
-Szomorúan kell, hogy közöljem a testvérét a tegnapi nap folyamán megtámadták a parkban.
-Mi történt? Hol van most? Hogy van?
-A központi kórházba szállították. Az állapotáról nem tudok semmit mondani. Úgy tűnik, hogy valaki leszúrta a kisasszonyt. Van a hölgynek haragosa? Ellensége?
-Valaki hetek óta fenyegeti, de ezt már jelentettük a rendőrségnek-mondta Liam, közben a vállamra tette a kezét. Támogatásnak szánta és közben visszatartott. Jól ismerjük egymást, így mind tudták, hogy legszívesebben egyenesen Brigihez mennék.
-És a kollégák nem mondtak semmit?
-Nem.
-Akkor köszönöm a segítséget. Kérem ne hagyják el a várost! Viszlát!
Végre elment. Felkaptam a kabátom, a slusszkulcsot és elindultam Bri-hez. A többiek mögöttem jöttek. Lou kikapta a kezemből a kulcsot, most az egyszer nem ellenkeztem. Minél hamarabb a kórházban akartam lenni...
A kórházba steril szag volt. Rég nem jártam ilyen helyen. A recepciónál egy idős nővér ült. Nagyban keresett valamit. Oda akartam lépni, de Liam megelőzött.
-Jó napot kívánok! Mi Sztankovánszki Brigittát szeretnénk meglátogatni. Megmondaná hol van?
-Persze, fiacskám. Amint megtaláltam a szemüvegem.
-Asszonyom...
-Igen, igen. Biztos nagyon sürgős, de nem megyek semmire a szemüvegem nélkül.
-De asszonyom,..
-Várj egy kicsit! Mindjárt meg lesz.
-Ott van a fején-mondtam mielőtt Liam megint udvariaskodni kezdett volna.
-Óhh, hát miért nem mondtátok hamarabb. Kérhetném, újra a nevet!
-Sztankvánszki Brigitta
-Y-nal írja a nevét?
-Nem sima pontos i-vel.
-Igen, meg is van. 3.emelet, 256-os szoba. Oda csak lifttel lehet felmenni és védő öltözéket venni kell fel, ha beakarnak hozzá menni.
Bólintottunk, de közben már a lift felé tartottunk. Csiga lassúsággal mentünk fel a 3-ra. Ahogy felértünk egy ápoló fogadott.
-A hölgy állapota stabil. Tegnap este megműtötték, belső vérzés miatt.2-szer újra kellett indítani a szívét.Kövessen, megmutatom melyik szobában fekszik.
Megmondta, hogy hol van és adott egy ruhát. Egy valaki mehetett be hozzá csak. Nem is gondoltam rá, hogy át kéne adnom Erzsinek a lehetőséget. Így, hogy visszagondolok rá elég önző voltam. Felvettem a cuccot és bementem az ápolóval. Elmagyarázta, hogy nem nyúlhatok semmihez, majd magamra hagyott végre Bri-vel.
A gépek csipogása az egész szobát bezengte. Először nem tudtam mit mondjak, aztán megeredt a nyelvem.
-Kicsim, nem hagyhatsz itt. Fel kell ébredned!-fogtam meg a kezét.- Nagyon szeretlek!
Figyeltem, hátha reagál. De nem történt semmi. Csak néztem, ahogy fekszik. Arca nyugodtnak tűnt.
2. nap
Tegnap késő este mentem haza. Vagyis akkor tudtak ki könyörögni a kórházból. Zayn vitt haza egyedül.Mindenki más már nálam volt.Reggel Harry hozott be. Egy darabig ő is itt maradt, de aztán visszament a többiekhez.
-Szia, kicsim!-pusziltam meg a homlokát. A csövek még mindig a szájában volt.-Szép időnk van. Az őszhöz képest meleg. Míg ide felé jöttünk Harry-vel az egyik számotok ment a rádióba.A címe: Fighting behind the scenes. Úgy tudom ezt Erzsivel írtátok közösen.De soha nem kérdeztem meg, hogy az ötlet honnan jött-mély levegőt vettem, majd folytattam.-Gondolkodtam. A jövőnkön. Szeretnék egy kis nyugit bele. Szeretnék egy nagy, boldog családot veled. Szeretnék egy kertes házat, egy nyugis környéken, közel a munkahelyemhez. Szeretnélek még sokszor látni a tévében, a színpadon. Szeretnék egy csomó duettet énekelni veled. Szeretnélek bemutatni a családomnak. Szeretnék veled hegyet mászni, kirándulni, karaokézni, vetkőzős pókert játszani. Még olyan sok mindent akarok veled csinálni Bri. Csak fel kéne ébredned!
3.nap
-Nem halogathatom tovább, hogy visszamenjek a munkába. De hoztam neked valamit. Az orvosok szerint hallasz, úgyhogy...-bekapcsoltam a laptopot. Egy videó ment rajta, amire a többiek felmondták az üzeneteiket. A végén gitároztam, a lányok pedig felénekelték a legújabb dalukat.-...we miss you-énekeltem én is az utolsó sort.-Ezt a dalt csak neked írták. Délután még benézek vagy, amikor csak tudok-csókoltam meg és nehéz szívvel ott hagytam...
Miután felhívtam mindenkit magamra kaptam a kabátom és elindultam, hogy megkeressem. Bezártam az ajtót és elindultam. Elég kihalt volt az egész utca. A lámpák már égtek ami jó volt, mert minden zegzugba beláttam.
-Valaki látta?-kérdeztem mikor 3 óra keresés után összetalálkoztam a többiekkel az egyik gyorsétteremnél.
-Senki-válaszolt Zayn.
-Valakinek valamilyen ötlet, hogy hol lehet?
-Nincs-sóhajtotta Erzsi.
Aznap este mind egy helyen aludtunk. Nálam. Hajnali 3-kor a fiúk megtudtak győzni, hogy mára hagyjuk abba a keresést. Másnap el se indultunk. Reggel 8-kor egy egyenruhás rendőr állt az ajtó előtt. A szívem hevesebben kezdett verni a félelemtől. Mi történhetett Brii-vel?
-Itt találom Erzsi Szatmárit?-kérdezte a zsaru. Szegény Bözsi teljesen lesokkolt, mert nem válaszolt csak állt ott a szoba közepén Zaynbe kapaszkodva.
-Igen, itt van-válaszoltam inkább én.
-Szomorúan kell, hogy közöljem a testvérét a tegnapi nap folyamán megtámadták a parkban.
-Mi történt? Hol van most? Hogy van?
-A központi kórházba szállították. Az állapotáról nem tudok semmit mondani. Úgy tűnik, hogy valaki leszúrta a kisasszonyt. Van a hölgynek haragosa? Ellensége?
-Valaki hetek óta fenyegeti, de ezt már jelentettük a rendőrségnek-mondta Liam, közben a vállamra tette a kezét. Támogatásnak szánta és közben visszatartott. Jól ismerjük egymást, így mind tudták, hogy legszívesebben egyenesen Brigihez mennék.
-És a kollégák nem mondtak semmit?
-Nem.
-Akkor köszönöm a segítséget. Kérem ne hagyják el a várost! Viszlát!
Végre elment. Felkaptam a kabátom, a slusszkulcsot és elindultam Bri-hez. A többiek mögöttem jöttek. Lou kikapta a kezemből a kulcsot, most az egyszer nem ellenkeztem. Minél hamarabb a kórházban akartam lenni...
A kórházba steril szag volt. Rég nem jártam ilyen helyen. A recepciónál egy idős nővér ült. Nagyban keresett valamit. Oda akartam lépni, de Liam megelőzött.
-Jó napot kívánok! Mi Sztankovánszki Brigittát szeretnénk meglátogatni. Megmondaná hol van?
-Persze, fiacskám. Amint megtaláltam a szemüvegem.
-Asszonyom...
-Igen, igen. Biztos nagyon sürgős, de nem megyek semmire a szemüvegem nélkül.
-De asszonyom,..
-Várj egy kicsit! Mindjárt meg lesz.
-Ott van a fején-mondtam mielőtt Liam megint udvariaskodni kezdett volna.
-Óhh, hát miért nem mondtátok hamarabb. Kérhetném, újra a nevet!
-Sztankvánszki Brigitta
-Y-nal írja a nevét?
-Nem sima pontos i-vel.
-Igen, meg is van. 3.emelet, 256-os szoba. Oda csak lifttel lehet felmenni és védő öltözéket venni kell fel, ha beakarnak hozzá menni.
Bólintottunk, de közben már a lift felé tartottunk. Csiga lassúsággal mentünk fel a 3-ra. Ahogy felértünk egy ápoló fogadott.
-A hölgy állapota stabil. Tegnap este megműtötték, belső vérzés miatt.2-szer újra kellett indítani a szívét.Kövessen, megmutatom melyik szobában fekszik.
Megmondta, hogy hol van és adott egy ruhát. Egy valaki mehetett be hozzá csak. Nem is gondoltam rá, hogy át kéne adnom Erzsinek a lehetőséget. Így, hogy visszagondolok rá elég önző voltam. Felvettem a cuccot és bementem az ápolóval. Elmagyarázta, hogy nem nyúlhatok semmihez, majd magamra hagyott végre Bri-vel.
A gépek csipogása az egész szobát bezengte. Először nem tudtam mit mondjak, aztán megeredt a nyelvem.
-Kicsim, nem hagyhatsz itt. Fel kell ébredned!-fogtam meg a kezét.- Nagyon szeretlek!
Figyeltem, hátha reagál. De nem történt semmi. Csak néztem, ahogy fekszik. Arca nyugodtnak tűnt.
2. nap
Tegnap késő este mentem haza. Vagyis akkor tudtak ki könyörögni a kórházból. Zayn vitt haza egyedül.Mindenki más már nálam volt.Reggel Harry hozott be. Egy darabig ő is itt maradt, de aztán visszament a többiekhez.
-Szia, kicsim!-pusziltam meg a homlokát. A csövek még mindig a szájában volt.-Szép időnk van. Az őszhöz képest meleg. Míg ide felé jöttünk Harry-vel az egyik számotok ment a rádióba.A címe: Fighting behind the scenes. Úgy tudom ezt Erzsivel írtátok közösen.De soha nem kérdeztem meg, hogy az ötlet honnan jött-mély levegőt vettem, majd folytattam.-Gondolkodtam. A jövőnkön. Szeretnék egy kis nyugit bele. Szeretnék egy nagy, boldog családot veled. Szeretnék egy kertes házat, egy nyugis környéken, közel a munkahelyemhez. Szeretnélek még sokszor látni a tévében, a színpadon. Szeretnék egy csomó duettet énekelni veled. Szeretnélek bemutatni a családomnak. Szeretnék veled hegyet mászni, kirándulni, karaokézni, vetkőzős pókert játszani. Még olyan sok mindent akarok veled csinálni Bri. Csak fel kéne ébredned!
3.nap
-Nem halogathatom tovább, hogy visszamenjek a munkába. De hoztam neked valamit. Az orvosok szerint hallasz, úgyhogy...-bekapcsoltam a laptopot. Egy videó ment rajta, amire a többiek felmondták az üzeneteiket. A végén gitároztam, a lányok pedig felénekelték a legújabb dalukat.-...we miss you-énekeltem én is az utolsó sort.-Ezt a dalt csak neked írták. Délután még benézek vagy, amikor csak tudok-csókoltam meg és nehéz szívvel ott hagytam...
