VIII.rész

8.rész

Nincs más választás

James Sztankovánszki

(James)
Ahogy haza értünk úgy döntöttem elmegyek a gyerekekért és meglátogatom egyedül David-et.Ezt nem hagyhatom szó nélkül.Akár az én lányaim is lehetek volna. Dicséretes, hogy Tyndall még nem verte el. Én már az ő helyében rég agyon ütöttem  volna.
Leállítottam az autót és bementem David irodájába. Éppen telefonált, de nem zavart. Kinyomtam a telefonját és neki kezdtem a jól begyakorolt szövegemet. Mikor befejeztem döbbenten nézett rám. Nem tudom mit szűrt le az egészből, de nekem ennyi volt. Becsaptam az ajtót és elindultam tényleges célhelyemre.
Daniela a lépcsőn ült. Valamit nyomkodott a telefonjába. Épp a füléhez emelte, amikor meglátott. Összecsukta és becsúsztatta a zsebébe. Majd odarohant hozzám.
-Szia! Bocs, hogy késtem de volt egy kis dolgom. Ne szólj erről a mamának!-mondtam neki, ahogy elindultunk anyósomék házába.
-Sziasztok!-köszöntem be.
-Remélem nem csináltál nagy hülyeséget!-puszilt arcon az én drága anyósom.-Nagyon jók voltak a gyerekek. Olyan ügyesek voltak!
-Nem csináltam semmit-mentem be a nappaliba, ahol az apósom az unokákkal játszot. Valami társas játékot.

Otthon csak Sarah-t találtam. A konyhában állt és sírt. De nem tűnt bánatosnak. Mosolygott.
-Min mosolyogsz?-szakítottam ki gondolataiból.Átöleltem és homlokon csókoltam.
-Eszembe jutott, hogy mutattál be engem és Brigit Erzsinek.
- Az nyugis volt-mosolyodtam el.
-Féltem őket-bújt karjaimba.
-Én is, de nem védhetjük meg örökké őket. Itt az idő, hogy kicsit több teret engedjünk nekik. Ha tényleg ezt akarják csinálni, akkor most se hátrálnak ki az egészből.
-Én nem úgy ismerem őket.
-Én se!
Még egy jó ideig így álltunk. Csak akkor váltunk szét, amikor meghallottuk Sandra sírását. Sarah mozdult először, de nem volt ránk szükség. Erzsi kezében Sandra-val fel-le sétált a szobában. Az ajtóból figyeltünk, míg a mi édes kislányunk el nem aludt. Erzsi lefektette, betakarta, majd egy puszit adott a homlokára.
-Sírt-mondta, mikor meglátott minket.
-Tudjuk- simítottam meg az arcát, mire odabújt hozzánk.
-Szeretlek titeket-mondta és egyre szorosabban ölelt magához.
-Mi is téged-mondta Sarah...

(Vani)
Ahogy a tévét néztem próbáltam kiutat találni, de úgy tűnt ennek a szobának nincs gyenge pontja. Már kezdet sötétedni. A szüleimre és a kis tesóimra gondoltam. Tyndall és Bennett az ikrek már ovisok. Vörös hajuk van pont, mint apának. Nekem és anyunak van csak barna hajunk. Eszembe jutottak a csajok és David. Nagy sóhajjal dőltem el az ágyon.
-Kifáradtál?-kérdezte Kentin. A vacsimat hozta.
-Nem-válaszoltam ellenségesen.
-Akkor jó, mert Castiel beszélni akar veled-tette le az asztalra a tálcát. Odajött hozzám és megsimogatta a hajam, majd a kezembe csúsztatott valamit. Mindenki tudta, hogy egy darabig tetszettem neki, aztán jött Melody és rögtön elfelejtett.
-Csak óvatosan-súgta oda, majd elment. Meglepődve vettem észre, hogy egy mobil van a kezembe. Bementem a fürdőbe és felhívtam az első számot, ami  eszembe jutott...

Telo

(Brigi)
Megszólalt a mobilom. Először nem akartam felvenni, de aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy a rendőrök, ezért mégis felvettem.
-Rosalie Hale házában vagyok. Cordina utca, 47/B-mondta Vani.
-Jól vagy?-ültem fel az ágyon.
-Igen semmi bajom, de siessetek. Egy kis segítséggel jutottam a telefonhoz és bármikor észrevehetik, hogy nálam van.
-Jó, mindjárt indulunk-kezdtem felvenni a cipőm.- A város melyik részén van?
-A délin, a folyó mellett..-ekkor csattanást hallottam és egy pofont.
-Rühes kurva-hallottam még egy dühös férfi hangot.
-Ne merj hozzá érni, te barom!-ordítottam a telefonba, ahogy kifelé ugráltam, próbálva magamra ráncigálni a másik cipőm.
-Csiripel a kismadár. Mire ideértek mi már messze leszünk-mondta a telefonba a férfi.
-Majd meglátjuk-morogtam és elindultam lefelé a lépcsőn.
-Hova mész?-kérdezte Bözs a korláton áthajolva. Anya és apa mögötte álltak.
-Megmentem Vanit- kaptam magamra a kabátot.
-Mi is megyünk-mondta apa.
-Én itthon maradok a kicsikkel-csókolta meg Jamest anya.
-Jó-mondta apu és elindultunk...

Amikor a házhoz értünk 3 dulakodó párt találtunk. Apa neki ment az első csapat gyereknek. Majd amikor megérkeztek Gizi és Vani szülei is, leállították a tiniket.
-Elég!-ordította el magát Erzsi is, hogy segítsen a felnőtteknek.-mi a fene folyik itt?
- Csajok!-karolt át minket Vani.-Ők itt a volt bandám tagjai:Nataniel, Lisander, Alexy, Armin és Kentin,Castiel és az egyetlen csaj Rosalie.Ők raboltak el, hogy menjek vissza hozzájuk.
-De nem mész?-kérdeztem.
-Nem.
-Én tudok segíteni nektek, ha csak egy dobos kell-szólalt meg a taxiból kiszálló David.
-Tényleg?-kérdeztük egyszerre a Csábítókkal.(Ez volt Vani előző bandájának a neve.)
-Igen. Kedden meghallgatlak benneteket és ha tényleg tehetségesek vagytok, akkor tudok szerezni egy dobost nektek-mosolyodott el.-Vani szeretnél feljelentést tenni?
-Nem-mondta barátnőm.- Csak haza akarok menni és aludni.
-Vani, mi sajnáljuk. Ha bármi kell szólj-ölelte át barátnőnket Kentin.
-Oké, de el ne tűnjetek. Holnap elmehetnénk ebédelni!
Erzsi furán nézett rá, ahogy a szülei is. Én se értettem mért ilyen kedves velük, de nem akadékoskodtunk. Ez az Ő dolga. Nekünk annyi elég, hogy meg van, egészségesen. Igaz az arca bal fele kezdet feldagadni...

(Vani)
Amikor Castiel észrevette, hogy telefonálok pofon vágott és belém rúgott. Elvette a telefonom és a füléhez tette.
-Ne merj hozzá érni, te barom!-hallottam Brigi dühös hangját.
-Csiripel a kismadár. Mire ideértek mi már messze leszünk-mondta Castiel és felnevetett.
-Majd meglátjuk-morogta Brigi és hallottam egy csattanást.
Castiel pedig kihajította a szobába a telefont, ami ripityára tört. Erre a csattanásra jöttek be a többiek.
-Mi történt?-kérdezte Nataniel.
-Valaki telefont adott a ribancnak-morogta Castiel.-Ki volt az?
-Én-állt elő Kentin.
-Én-állt előre Armin és Alexy is.
-Szerintetek, így hogy fog mellénk állni? Ti barmok! Sietnünk kell! Elmondta hol vagyunk. Pakoljátok be a szükséges dolgokat és menjünk-indult meg az ajtó felé, de Kentin elkapta a kezét.
-Nem. El kell engednünk. Evvel nem érünk el semmit-mondta és kirántotta a kezem. Verekedni kezdtek, ahogy Nataniel és Armin és Én meg Rose is. Ekkor jöttek a csajok és a szüleink.
-Elég!-ordította el magát Erzsi is, hogy segítsen nekünk.-Mi a fene folyik itt?
- Csajok!-karoltam át őket-Ők itt a volt bandám tagjai:Nataniel, Lisander, Alexy, Armin és Kentin,Castiel és az egyetlen csaj Rosalie.Ők raboltak el, hogy menjek vissza hozzájuk.
-De nem mész?-kérdezte Brigi.
-Nem.
-Én tudok segíteni nektek, ha csak egy dobos kell-szólalt meg a taxiból kiszálló David.
-Tényleg?-kérdeztük egyszerre a Csábítókkal.
-Igen. Kedden meghallgatlak benneteket és ha tényleg tehetségesek vagytok, akkor tudok szerezni egy dobost nektek-mosolyodott el.-Vani szeretnél feljelentést tenni?
-Nem-mondtam - Csak haza akarok menni és aludni.
-Vani, mi sajnáljuk. Ha bármi kell szólj-ölelt át  Kentin.
-Oké, de el ne tűnjetek. Holnap elmehetnénk ebédelni!
Nem éreztem haragot irántuk, csak sajnálatot. Reméltem, hogy egyszer olyan lesz a kapcsolatunk, mint régen...

Vancsink

(Brigi)
A kis kaland után visszaállt az élet a rendes kerékvágásba. Dolgoztunk, iskolába jártunk. De valami megváltozott, amit nem csak én éreztem. És az első előjel az volt, hogy az egyik koncertünket törölték. David azt mondta, ez néha előfordul, de túl ideges volt, ahhoz, hogy ez igaz legyen. Így a csajokkal eldöntöttük, hogy elmegyünk a helyszínre és megtudjuk mi ez az egész. Így vettük észre a másik bandát. Csupa feketében voltak, ők hatan voltak. 4 lány, pont mint mi és 2 fiú akik gitároztak.Amikor vége lett a koncertnek, amit végig néztünk a barna hajú csaj a mikrofonhoz ment és bele szólt:
-Örülünk, hogy mindenki eljött az első koncertünkre!Remélem jól szórakoztak! A Goddess of Love tagjaihoz lenne pár szavam. Ti kicsit hamarabb kezdtétek ezt a "szórakozást", de mi jobbak vagyunk nálatok. És ezt mi be is bizonyítjuk. Egy párbajban. Holnap este találkozzunk a Kiss műsorba, ott megtudjátok a részleteket.
Hátat fordított és elmentek. Dermedten álltunk a közönség között. Egymásra néztünk és egyszerre bólintottunk. Benne vagyunk a párbajban....

Brigi a szobájában