6.rész 2.fele
Vacsik
(Erzsi)Nem igazán nyugodtam meg attól, hogy Zayn vett meg. Valami oknál fogva nem éreztem azt a biztonságot, amit a többi fiú mellett érzek. Nem tudom miért. Táncoltunk egyet, majd rám adta a felsőm és elindultunk kifelé. Elbúcsúztunk a többiektől, Standly-éktől, majd megálltunk egy motor mellett.
- Ez most komoly?-kérdeztem, ahogy Zayn felém nyújtotta az egyik sisakot.
- Nem akartam a többiekkel menni, de ha nem tetszik mehetek mással is-mondta tökre komolyan. Felment bennem a pumpa, de nem mondtam semmit. Felvettem a sisakot és felültem a motorra. Zayn kicsit meglepődött,, de követte a példám és már indultunk is. Izgatott voltam, hogy hova megyünk, de közben pipa is mert tudtam nem velem akarja tölteni ezt az estét. De miért is akarná.? Hisz nálam ezerszer szebb lányok vannak a világon. Sóhajtottam egy nagyot, hogy lenyugtassam magam, de semmit se ért.
Megálltunk egy étterem előtt. Kívülről nem volt valami csicsás, de belül...hunyorítanom kellett annyira világos volt bent. Zayn rögtön a VIP-helyre kísért, majd már rendelt is. Minek megkérdezni engem?
A pincér ki is hozta és enni kezdtünk. Néha-néha váltottunk egy-két szót, de nem volt túl nagy beszélgetés. Magamba sóhajtottam és elkönyveltem, hogy még szerencse, hogy nem tetszem neki.
- Olyan kislányos vagy-hallottam meg hangját.
- Kösz-mondta egy fintorral.
- De tényleg. Ahogy beszélsz, a viselkedésed, mind gyerekes-mondta és folytatta az evést.
- Na jó. Tudom, hogy nm velem akarod tölteni, ezt az estét, úgyhogy abba is hagyhatjuk a színjátékot. Vigyél haza és kész-álltam fel.
- Erzsi...
- Semmi Erzsi. Legalább kialszom magam. Vigyél haza!
- Nem-dőlt hátra, kezeit összefonva maga előtt.
- Akkor haza megyek egyedül-indultam a kijárat felé.
- Erzsi ne csináld már!-állt fel Zayn, de nem törődtem vele. Meg sem álltam, hogy a kabátom elvegyem a kabátos csókától. Elindultam gyalog. Jártam már ezen a környéken a sulival, úgyhogy tudtam haza az utat. Nem láttam Zaynt és nem is akartam. Megbántott és nem igazán tudtam mit csináljak most.
Ahogy mentem egyre sötétebb lett, én pedig utálom a sötétet. Egyszer csak meghallottam a motor zúgást. Tudtam, hogy Zayn az, így még gyorsabban szedtem a lábam. Lassított mellettem.
- Haza viszlek-mondta és megállt, tolta tovább a motort.
- Nem érdekel.
- Ne légy csökönyös. Szállj fel a motorra!-mondta és hallatszott rajta, hogy kezd dühbe gurulni.
Felszálltam, ő pedig rám tette a sisakot. Felült, de nem mozdultunk.
- Karolj át!!!
Megtettem, a szívem hevesebben kezdet dobogni, de elnyomta a jó érzést. Most gyerekezett le. Dühösnek kell lennem! De a szívem mást mondott. végre elindultunk, de nem arra amerre akartam. Kerülő úton mentünk. Mikor végre haza értünk,már nyugodt voltam.
 |
| Zayn járműve |
Az idilli pillanatot apu horkolása szakította meg, ami a nappaliból hallátszódót. Mosolyogva benéztem a nem is olyan kicsi helyiségbe. A tv szólt, de apu hátra hajtott fejjel aludt vagyis hortyogott. Adtam neki egy puszit, majd felmentem a szobámba. Zuhanyoztam, pizsamát vettem, majd bebújtam az ágyba. Nem tudtam aludni, így fogtam a könyvet, ami a kedvencem és olvasni kezdtem. Remélem a lányoknak jobban sikerül a mai este-futott még át az agyamon....
 |
| Niall kocsija |
(Brigi)
Hihetetlen volt az este. Niall elvitt a csillagvizsgálóba, aztán egy étterembe és végül haza. Nagyon sokat meséltünk magunkról egymásnak, sokat nevettünk. Főleg Niall mesélt vicceket, de én is bepróbálkoztam egyszer-kétszer. Felkísért az ajtóig, búcsú csókot adott, majd elhajtott autójával. Egy szürke Volvo-val. Tiszta Twilight.
Ahogy beléptem az ajtón meghallottam apa hortyogását. A nappaliból jött. Bementem a nappaliba, kitettem a bors spray-t, adtam neki egy puszit majd felmentem az emeletre. Erzsi szobájának ajtaja alatt átszűrődött a fény, amin nagyon meglepődtem. Azt gondoltam, hogy hamarabb fog haza érni, mint én, de azt hittem majd békésen alszik. Erre mintha tudta volna, hogy ott vagyok kinyitotta az ajtót.
- Szia-köszönt, majd félre állt én meg bementem.
- Mizu?-kérdeztem, mert valami volt a szemében, ami nagyon megijesztett.
- Semmi-mondta és bebújt a takaró alá. Lehúztam a pótágyat, amit fel lehetett csukni, kiszedtem az ágyneműt és egy pizsit a szekrényből, majd elmentem zuhanyozni. Erzsi ugyanúgy ült, amikor visszaértem.
 |
| Banános mogyorós fagyi Brigié |
- Hát sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és még búcsú csókot is kaptam, úgyhogy jól, de...-nem fejeztem be a mondatott.
- De?-kérdezte.
- De nem tudom. Nem akarom, hogy megint csak én vegyem a jeleket.
Erzsi értetlenül nézet rám.
- Mi?-kérdezte és kicsit vicces volt a feje.
- Nem akarom, hogy az legyen belőle, mint a Richardos ügyből.
- Ja-mondta és a fagyit kezdte fixírozni.- Én meg lemondtam Zaynről. Gyerekesnek nevezett úgyhogy ott hagytam az étterembe. Gyalog indultam haza, de alig mentem pár utcát, már ott is volt mögöttem, úgyhogy végül ő hozott haza, de kerülő úton. Amikor ideértünk, bocsánatot kértem a viselkedésemért, adtam neki egy puszit és berohantam a házba-mondta el egy szuszra. Kikerekedett szemekkel néztem.
 |
| Epres fagyi Erzsié |
- Igen, de mindegy. Nem is tetszem neki, úgyhogy ugorjunk vissza rád. Szerintem nincs, miért aggódnod. Niall nagyon kedves és rendes srác. Pár hónapja ismerem, de szerintem összeilletek-mondta komolyan, majd visszafordult a fagyijához.
Ezen elgondolkodtam.
- Nem hiszem el, hogy Zayn ilyen hülyeséget mondott!-ráztam meg a fejem. Erzsi felkuncogott, amit nem nagyon értettem.- Mi van? Mi olyan vicces?
- Te-mondta, majd lerakta a fagyit.- Azt mondtam felejtsük el, mire te még mindig ezen agyalsz. Szerintem én holnap reggel bemegyek Davidhez. Te is jössz?-kérdezte és lekapcsolta a villanyt.
- Aha, csak majd költs fel. Nem hiszem, hogy magamtól felkelnék-mosolyodtam el. Rég aludtunk már egy szobában.
- Rendi-mondta félálomba. Én még agyaltam egy kicsit Zayn-nen meg Niallen, majd engem is elnyomott az álom, hajnali 4-kor....
(Gizi)
Istenem, hogy vett erre Louis. Ha a szüleim rájönnek kinyírnak. Bár apa, hamar elmegy dolgozni, anya meg tiszteletbe tartja, hogy ne lépjen a szobámba csak akkor ha nem vagyok itthon. De akkor is. Nagyon féltem, hogy észreveszi Louist. Hajnali 4-kor értünk hozzám, a vidámparkozás után. Azt mondta Boobear, hogy nagyon fáradt és nem akar a kocsiban aludni, úgyhogy megengedtem neki, hogy itt aludjon. Már két órája alszik, de én le se hunytam a szemem. Azt vártam, mikor nyitnak be a szüleim és szidnak le. De mikor ez félórával később sem történt meg, engem is elnyomott az álom....
Csörög valakinek a telefonja. Louis felrázott, mert az enyém volt az. Ahogy az ágyam melleti órára néztem, az 9-et mutatott.
- Halló-szóltam bele a telefonba. Louis felkuncogott.
- Szia, Giz! Bejössz Davidhez?-kérdezte Bözs.
- Bocs, most nem. Nagyon fáradt vagyok.
- Mikor értél haza?
- 4-kor, de Louis itt maradt-mondta.
- Szia-köszönt Louis hangosan.
- Szia, Louis!-köszönt barátném, amit én közvetíttetem,majd pár perc csönd után elköszönt és letette.
- Éhes vagyok-mondta Lou és elindult az ajtó felé.
- Én nem úgyhogy szolgáld ki magad. Anyu már elment dolgozni, ahogy apu is úgyhogy egyedül leszel a házba-takaróztam még jobban be.
- Oké, elfoglalom magam amíg felébredsz-adott puszit a homlokomra,majd lement. Én pedig visszaaludtam...
(Louis)
Nem is volt olyan furcsa Gizinél ébredni. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg egy kicsit, amikor egyik keze átölelt és a lábával is az ágyhoz nyomott, de hamar túl tettem rajta magam és csak néztem, ahogy alszik. Angyali volt. Hagyni akartam még, de ekkor megcsörrent a telefonja. Gondoltam rá, hogy felveszem, de nem volt szám kiírva, úgyhogy lehet, hogy a szülei. Így inkább felkeltettem.
- Halló-szólt bele kómás fejjel, ami nagyon vicces volt. nem bírtam, hogy ne kuncogjak fel.
-Erzsi-formálta a szájával, miközben a másik mondott valamit a telefonba.
- Bocs, most nem. Nagyon fáradt vagyok-vagyis nem töltjük együtt a napot.
-4-kor, de Louis itt maradt-mondta barátnőm. Nem bírtam ki, hogy ne ordítsak bele a telefonba.
- Szia-mondtam, hogy biztos áthallatsszon.
- Szia,Louis-tolmácsolt Gizi. Pár percig hallgattak, majd lerakták.
- Éhes vagyok-mondtam, hátha kirángatom az ágyból Gizt, de nem jött be.
- Én nem úgyhogy szolgáld ki magad. Anyu már elment dolgozni, ahogy apu is úgyhogy egyedül leszel a házba.
- Oké, elfoglalom magam amíg felébredsz-adtam puszit a homlokára,majd lementem. Egyenesen a konyhába, ahol csináltam kávét, meg pirítóst. Feltettem egy tálcára, lekvárt, vajat tettem mellé, leültem a tv elé és megnéztem a híreket. Meg se lepett, hogy utána egy újság reklámja volt, amiben benne voltunk. Nem a tegnapeste hála, de a lányok koncertje is benne volt.
Majd megláttam egy képet a tv mellett. Gizi volt rajta gyerekként, a szüleivel, de nem itt. Egy másik házban. Gizi egy tündér jelmezt viselt. Az apja orvosnak volt beöltözve, az anyja boszorkánynak. És volt ott egy fiú is, aki sárkány volt. Nagyon hasonlított Gizire, de őt nem láttam, ami megijesztett. Felmentem Gizihez és újra felráztam.
- Van egy fiú tesód?-kérdeztem rögtön, amint kinyitotta mindkét szemét.
- Aha-mondta.
- Ő most hol van?
- A feleségével és a fiával-mondta mire én megkönnyebbültem.
- Várj nem lehet sokkal idősebb nálad. Hány éves?
- 20. Na jó felkelek. Mássz arrébb-kimászott az ágyból, elővett pár ruhát, majd bement a fürdőbe. Hallottam, hogy megnyitja a zuhanyzó csapjait.
- Én addig csinálok reggelit. Pirítós jó lesz?-kérdeztem jól érthetően.
- Tökéletes, Köszi-mondta, majd lementem s megcsináltam, amit kell.
Mire leért minden készen volt. Néztem, ahogy eszik, majd együtt tv-ztünk. 2-kor együtt mentünk a stúdióba. Kicsit megnéztek minket a dolgozok, de kit érdekel. Átkaroltam, hogy biztos legyen mit nézniük...
(Vani)
Megijedtem, amikor nem Harry vett meg, hanem valami sötét ruhás alak. Megszeppenve mentem oda hozzá.Úgy állt, hogy ne lássam az arcom.
- Szia!-próbáltam kitalálni ki az, de ő nem válaszolt.
- Gyere-mondta és elindul a kijárat felé, én pedig utána. Megvárta míg felvettem a kabátom, majd tovább ment. Az egyik sarkon megállt. Én is, majd hirtelen valaki a nyakamba ugrott.
- Vani-mondta a lány, akit már évek óta nem láttam.
- Rosalia-kiáltottam fel és visszaöleltem.- Milyen rég nem láttuk egy mást!
- Hát igen-mondta a koma, aki most nagyon is jól látszódott.
- Castiel-öleltem meg őt is.
- És mi is itt vagyunk-jöttek elő a volt banda tagok. Nataniel, Lisander, Alexy, Armin és Kentin. Bözsiék előtt volt egy bandák, ami feloszlott, mikor én másik iskolába kerültem. Próbáltuk fenn tartani, de nem sikerült.
- Mit kerestek pont most itt?-kérdeztem miután mindenkit megöleltem.
- Egy kérésünk van. Gyere vissza a bandába!-mondta Castiel. Neki jelentett a legtöbbet a banda, mert ő volt a legtehetségesebb is közöttünk.
- Bocs, de nem megy. Már másik bandában zenélek. Jaj, meg kell ismernetek a csajokat. Jól kifogtok velük jönni. Istenem, de hiányoztatok-öleltem át Rosaliat megint, de most nem ölelt vissza.
- Vani, vissza kell jönnöd. Jövő héten lesz egy meghallgatás. Segíts nekünk-mondta Alexy.
- Nem lehet, mondom!
- Őket választod helyettünk?-kérdezte Castiel sötét tekintettel.
- Nem, nem választok senkit. Én mindannyiótokat szeretlek. Ti együtt vagytok az én barátaim. Ti és a lányok.
- Vani, gyere velünk!-mondta Kentin.
- Nem. Most pedig haza megyek. Akkor keressetek újra, ha beszélgetni akartok és nem átcsalogatni-indultam el, haza.
Ahogy haza felé tartottam, magamba fortyogtam a dühben. Nem akartam elhinni, hogy a volt bandám ilyen dilid. Mit nem értenek azon, hogy nem. És ők is nagyon tehetségesek. Tuti, hogy nélkülem is jól fognak szerepelni... Ekkor fékcsikorgást hallottam mellőlem. Kinyílt egy nagy kocsi ajtaja, majd berántottak rajta. Ellenkezni próbáltam, de valamit a számhoz és orromhoz nyomtak. Néhány pillanat múlva elaludtam...
 |
| Vani |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése