IV.rész

4.rész
AZ ELSŐ KONCERT

(Brigi)

Erzsi ruhája Brigin :)

Istenem, végre péntek. Az első koncertünk napja. Már alig várom. Nem is tudom mit vegyek fel. Kinyitottam a szekrény ajtómat és keresgélni kezdtem a gönceim között. Semmi jót nem találtam. Sóhajtva ültem le az ágyamra, mikor eszembe jutott Erzsi. Neki mindig van valami új a szekrényében. Átrohantam az ő szobájába. Hála az égnek nem volt itthon, mert mióta a tesi tanár kipécézte magának, minden reggel elmegy futni. Én inkább be se megyek tesire. Kinyitottam az ajtót és keresgélni kezdtem. Már  átnéztem az egészet, amikor a leghátsó sarokban,megtaláltam azt a vörös ruhát, amit én vettem neki az egyik szülinapjára. Életében egyszer volt rajta, az első iskolai buliján. Ott volt a vörös cipő is, amit már közösen vettünk. Kicsit dühös lettem, hogy leghátul, a koszban tartja, ezért is vettem fel azt a ruhát.  Lementem a konyhába, ahol anya és apa az asztalnál ültek. Nem volt előttük semmi, ez azt jelentette, hogy beszélgetni akarnak valakivel. Reméltem, hogy nem én leszek az. De nincs akkora szerencsém. Ahogy benyúltam a hűtőbe, megláttam egy kis cetlit, hogy ne egyek túl sokat. Minden pénzem feltettem volna arra, hogy Erzsi írta. Még egy mosolygós smile-t is tett a végére. 

- Kicsim, leülnél egy kicsit?-kérdezte anyu.

- Hát persze-ültem le apával szembe. Komor tekintette nem ígért jót. Néhány perc múlva , amikor még mindig nem szólaltak meg apáék, nem bírtam tovább és felálltam egy pohár limonádéért.- Mire várunk?-kérdeztem.

- Igen, Erzsire.

Nem is kellett sokat várni, mert néhány perc múlva megjött a nővérem. Fülhallgató a fülébe és hangosan énekelte Katy Perry számát. Nagyon jól szólt. Ha nem lenne olyan félénk, simán kezdhetne szóló karrierbe. Kicsit megilletődött, amikor észrevette, hogy figyeljük. Még el is pirult.

- Mizu?-kérdezte, miközben kivett egy üveg ásványvizet.

- Beszélni szeretnénk veletek-mondta anyu holt nyugodtan, ami megint egy rossz jel volt. Csak akkor volt ilyen, amikor elmondta, hogy a vér szerinti apám elhagyott minket. 

- Pár percet kérek, míg lezuhanyozok.

- Menj csak-mondta apa.

Abba a pár perce, míg Erzsi lezuhanyozott kifestettem a körmöm. Apa engem figyelt, mozdulatlanul. Anya minden fele nézett csak rám nem. Egyre ijesztőbb lett az egész helyzet. Amikor Erzsi leért leült és szembe nézett James-szel.

- Igen?-kérdezte. Anyáék összenéztek. Majd apa kezdet beszélni.

- Mi nagyon büszkék vagyunk rátok lányok. Soha nem gondoltam, hogy így tudtok énekelni és hogy erre vágytok. De aggódunk értetek. Nem akarjuk, hogy a sztárkodás elvegye az eszeteket. Meg kell értenetek, hogy nem vagytok jobbak, mint a többi ember, csak tehetségesek vagytok. 

- Mikor volt evvel gondotok?-kérdeztem.- Soha nem voltunk beképzeltek. Még akkor sem amikor nyertem a balett versenyen.

- Igaz, de ez annál kicsit nagyobb dolog-mondta anyu.- Tegnap kaptunk egy levelet az iskolátoktól, hogy nem tanulhatok ott tovább és átirányítottak egy sztároknak fenn tartott iskolába. A jövő héttől oda fogtok járni. Az egyen ruha is csak a jövő héten jön meg.

- Szeretnénk, ha ott is jó tanulók lennétek és figyelnétek egymásra. 

- Jó-mondtam nekik. 

(Erzsi)
Kicsit meglepődtem, mikor apáék felhozták az iskolát. A futás után kicsit lassan fogott az agyam, de még így is ment. A szüleim aggódnak. De miért? Úgy látszik Brigi nem vett észre ebből semmit, úgyhogy nem akartam rá kérdezni. Majd később elcsípem apát.
- Még valami?-szólt utánam apa.- Nem akarom, hogy reggel elmenj futni.
Bólintottam. Ez a mondat már igazolta a gondolataimat. Valami nincs rendben. Ekkor vettem észre, hogy mi van Brigin. Nem haragudtam, mert úgy sem hordtam azt a ruhát. Kicsit meg is lepett, hogy milyen jól áll neki.
- Holnap elmehetnénk vásárolni-vetettem fel. Úgy is olyan rég voltunk már. Kicsit hiányzott az a spontán nevetgélés, viccelődést. Emlékszem elmentünk a plázába, leültünk a szökőkúthoz és ott írtuk a házit, miközben fiúkról beszélgettünk. Brigi mindig is szót értett velük. Nekem olyanok voltak, mintha egy másik bolygóról érkeztek volna. Kicsit irigyeltem ezért, de hamar túl tettem magam rajta, amikor apa leült velem beszélgetni. Azóta kerülöm a fiúkat. Addig se kerestem a társaságukat, de a beszélgetés után szó szerint elmenekültem a fiúk elől.

Brigi kedvenc fagyija:
Csokis-kekszes

- Mizu?-kérdezte Brigi nagy csillogó szemekkel.- Nem hallottad a válaszom, igaz?
Megráztam a fejem és most próbáltam rá figyelni.
- Jó lenne. Van mit mesélnem.
Szerencsére a szobám elé értem, így berántottam, bezártam az ajtót és leültem mellé a földre. Elővettem a dugi hűtőtáskámból két doboz fagyit.Csokis kekszes és sárgadinnye ízű. Ezek a kedvenceink. Elő vettem a fiókomból két kiskanalat és már ettem is a sárgadinnyét.
- Na mesélj- mondtam és elé toltam a másik ízt.
- Múlt héten Richard elhívott egy randira. Szerintem tetszem neki-mosolygott bele.
- Én nem bízom abba a nagyképű, szemétbe.
Én elhittem a híreszteléseket róla. Többen mondták, hogy egyszerre jár több lánnyal. És én el is tudtam róla hinni. Szerintem az összes lánnyal kikezdett már az iskolába. Gizivel biztos, mert ketten kelletünk hozzá, hogy lekoptassuk a gyereket. Megtanultunk egy nagyon hasznos rúgást, ami hatott a gyerekre.
- Jaj, neked egy fiú sem tetszik....nem, nem is. Neked csak Zayn Malik teszik.
- Ne idegesíts!
- De tetszik?
- Nem. Ő egy felfuvalkodott hólyag. És még  észre se vett...-ez igaz. tegnap is ott volt egész próbán, de egyszer se nézett rám. De parancsolgatni azt tud." Itt vidd feljebb, itt hozd le. Ne nyújtsd el annyira."Legszívesebben megfojtottam volna. Még is amikor elmosolyodik, pillangók kezdenek verdesni a gyomromban és valami melegség árad szét a mellkasomban.
- Nem is az-ellenkezett Brigi. Annyira jól kijött már a fiúkkal, hogy egy anya tigrisé változik át, amikor a fiúkról van szó.
- Jó, akkor most ugorjunk, Niall Horanra. Vele mit tervezel?
- Mit terveznék? Semmit. Jelenleg van barátnője.
- Na látod jelenleg. Ki az?
- Lydia Martin. A színésznő.Ő szerepelt a Teen Wolf-ban. Tudod a vörös hajú lány-próbált rávezetni a lányra.Amikor bólintottam folytatta.- Nem rég jöttek össze. Most minden újság erre van rá kattanva. Szerinted a koncert után ránk lesznek kattanva?
- Ha jól sikerül...-rántottam meg a vállam.Nem akartam az estére gondolni. Most olyan nyugodt volt minden.- Akkor mikor mész Richard-hoz?

Erzsi kedvenc fagyija:
Sárgadinnye

- Hát úgy beszéltük meg, hogy a koncert után elmegyünk valahova. Te is jönnél velünk, hogy anyáék ne vegyék észre. Ahogy a buliba érünk, te eltűnsz valahova.
Elhúztam a szám. Ez a terv szörnyű volt, de lássuk be, ha ő nincs mi nem léphetnénk fel több ezer ember előtt.
- Rendben-vágtam rá.- Ez a dinnye nagyon finom.
- A csokis keksz is. Na, adj egy fali-nyúlt a dobozomba a kiskanalával...

(Vani)
Nagyon meglepődtem, amikor Brigi felhívott, hogy kitalálták Erzsivel, hogy elmennek a plázába és a koncert előtt még lazítanak egyet. Mosolyogva hallgattam, ahogy Brigi a terveikről csacsogott, majd meghívott engem is. Persze, hogy igent mondtam. Rögtön el is indultam a buszmegállóba. Ahogy kint vártam a buszra 2 férfi indult el felém. Lehet, hogy csak beképzeltem, de tiszta olyan volt, mintha a két ürge felém tartana. De a busz gyorsabb volt. Felszálltam és leültem egy ablak melleti helyre, ahol láttam, hogy a két ürge tovább sétál, a kisboltba.  Amikor a lányok felszálltak odaültek mellém. Brigin egy cuki kis piros ruha volt.
- Sziasztok! Tetszik a rucid-pusziltam arcon mindkettőt.

Vani ruhája.

- Szia! Bözsé csak kölcsön vettem. De a tiéd is jól néz ki.
- Kösz. Na hova is megyünk?
- Vásárolni és ami még belefér. Gizi már a plázánál fog várni minket-mondta Erzsi, aki egy ülést sasólt.- Az ott nem...-épphogy belekezdet a mondatba egy szőke hajú srác ölelte át. Alig lehetett 6 éves.
- Szia, Tristan-köszönt Erzsi.
- Szia-ölelte át Brigi is a kis srácot.- Mit csinálsz te itt?
- Hát hozzátok indultam, de megláttam, hogy felszálltatok a buszra, ezért nem szálltam le. Láttam, hogy Erzsi felismer ezért jöttem most ide. Szia, Tristán Szatmári vagyok. Erzsi unokatestvére-fordult a mondania valója végén felém.
- Szia, Vanessza Szalay vagyok. Már egy jó ideje Erzsiék barátnője vagyok, hogyhogy nem találkoztunk eddig?-ráztam vele kezet.
- Tristánék eddig mindig csak karácsonykor jöttek. De mióta meghalt az apja többször jönnek-magyarázta Erzsi.
Nagyon megkedveltem a kisgyereket. Azért amint leszálltunk a buszról Brigi felhívta a szüleit, hogy jöjjenek el a fiúért. Bementünk és ott vártuk a szülőket. Erzsi vett fagyit Tristánnak, így a kis srác nem nyavalygott, hogy haza kell mennie.
- Sziasztok, lányok! Pihi a nagy koncert előtt?-futottunk össze David-del.
- Igen-válaszolt Brigi.- Eljöttünk kicsit vásárolni.
- Hát élvezzétek ki. Ha minden jól sikerül, nem sokára kimozdulni se tudtok egyedül a házatokból. Ó, igen jó, hogy ez szóba került. Jövő héten áll munkába, az új testőrötök. Ha minden igaz,már hétfőn ő is hoz el a stúdióba. Na, jó megyek, még néhány dolgot le kell ellenőriznem a koncert előtt. Jó pihenés, semmi izgulás-puszilt arcon minket, majd elment.
- Hát ez váratlan volt-mondta Gizi.
Nem sokára megérkeztek Brigi és Erzsi szülei, így végre eltudtuk kezdeni a vásárolgatást. Nagyon jó volt. Végig nevetgéltünk, pletykáztuk, szórakoztunk az egészet. Már épp végeztünk, amikor találtunk egy szépség- szalont. Ott aztán tényleg el lehet lazulni. Mindenféle pakolást, masszázst kaptunk. Aztán mani-és pedikűrt is. Nagyon jól nézet ki a körmünk és teljesen másnak éreztem magam utána.
- De most már siessünk a stúdióba-mondtam és neki iramodtunk. Épp, hogy elcsíptük a buszt. Mintha megint azt a két alakot láttam volna, de lehet, hogy csak képzeltem megint. Ennyire azért nincs jó képzelő erőm. Kezdtem megijedni. De nem szóltam semmit a lányoknak. Nem akartam őket is megijeszteni....

Tristán

(Gizi)
Nagy letolást kaptunk a stúdióba. David teljesen kiakadt, hogy milyen sokat késtünk. Kemény 12 percet. Az annyira sok. Na de hadjuk. Csináltunk gyorsan egy főpróbát, majd elmentünk átöltözni. Tisztára úgy néztünk ki, mint egy igazi banda. Erzsi egy kicsit húzta a száját, mikor a frizurájához értek, de mindegy.
Nagyon izgultam, főleg,a mikor meghallottam, hogy kezdenek gyűlni az emberek. Néhányan füttyögettek, de többen csak sutyorogtak. Kivert a víz  és remegni kezdtem. Brigi nem bírt egy helyben ülni. Erzsi maga elé bámult. Vani pedig két percenként kortyolt bele a vizes üvegébe. Mind paráztunk és így akarunk kilépni nem tudom, hány ember elé. Teljesen hülyének éreztem magam.
Ekkor megjött David és a One Direction.
- Minden rendben lesz lányok. Csak nyugi. Tehetségesek vagytok-mondta Niall, mikor meglátták, milyen idegállapotban vagyunk.- Mi is így izgultunk az első fellépésnél és nem volt gond. Most se lesz.
- Amúgy én még mai napig így izgulok-tette hozzá Louis.
- Na, irány a színpad és mutassátok meg a legjobb formátok-küldött ki minket David.
Hirtelen mintha csak egy baba lennék, elindultam a helyemre. Elvettem az egyik segítőtől a gitárom és rá álltam a kis x-re. Néma csend lett. Néhány perc múlva felhangzott Vani dob szólója. Még mindig alig tudtuk elhinni, hogy 1 hónap alatt ilyen profin meg tudott tanulni. Összenéztünk Erzsivel és mi is hozzá fogtunk a zenéléshez. Utoljára lépett be Brigi, a gyönyörű hangjával. A tömeg egyre jobban őrjöngött. Mire el értük az utolsó számhoz, fáradt voltam, de nem akartam abba hagyni. Nagyon remek érzés volt. Mintha szabad lenék.
Az első sorban álltak a szüleink. Anya vigyorgott és a könnyeit törölgette. Nem tudtam mi baja, de reméltem a meghatottságtól és a büszkeségtől sír állandóan.
Elbúcsúztunk a közönségtől és levonultunk a színpadról. Még egy jó ideig a mi nevünket skandálták. Kifulladva ültünk le az öltözőben.
-Siessetek lányok! Még egyszer kimentek a közönség elé és eléneklitek a saját dalotok. Egyszerűen imádták-viharzott be David...

Mire végre tényleg mindennek vége volt hulla fáradt lettem. A fiúk meghívtak egy buliba nem messze és persze a lányok rávettek, hogy tartsak velük. Igazából nem is kellet nagyon győzködni, mert Louis-zal lehettem. Csakhogy a buli nem úgy végződött, ahogy elsőre terveztük. Brigi meglátott valamit, amitől összetört a szíve...