2. évad 18.rész

Erzsi

Az ébredés elég fájdalmas volt. Minden végtagom fájt, zavart voltam és nem láttam semmit. Megijedtem. Nem tudtam semmit sem meghatározni magam körül. Már pánikolni kezdtem volna, amikor a hangos csipogás mellett valami más is magára vonta a figyelmem. Egy kéz fogta az enyémet. Mély levegőt vettem, hogy megszólaljak. Azonnal felismertem kölnije illatát. A kérdések, amik eddig a fejemben zúgtak, háttérbe szorultak. 

- Zayn - suttogtam. Én se tudtam megállapítani, hogy kérdezem vagy mondom, de szerelmemet ez sem zavarta.

- Erzsi! Itt vagyok - simogatta meg az arcom, majd meg is puszilt azon a helyen, ahol az előbb az ujjai jártak. 

- Miért nem látok? - kérdeztem, mert szerettem volna látni az arcát. Szükségem volt rá, hogy lássam. 

- Tudod mi történt? - kérdezte, de nem engedte el a kezem. 

Mintha az agyam, csak erre a kérdésre várt volna minden féle képek kezdtek megjelenni gondolataimban. Láttam a lányok nevető arcát, a szüleim sértett arcát. Majd hirtelen leesett minden. Mintha az agyamban is egy bomba robbant volna, mindenre emlékeztem. Minden hangra, látványra. És leesett az is, hogy kórházban vagyok. 

- Erzsi - szólított Zayn és egy kicsit megszorította a kezem. A csipogás, amit egész eddig hallottam felgyorsult. - Erzsi! - szólított újra szerelmem.

- Minden rendben - nyögtem és közben próbáltam megnyugodni. Nem lehet akkora a baj, ha még élek és Zayn itt van mellettem. - A lányok? A szüleim? A rendőrök? David és mindenki más?

- Mindenki itt van a kórházban. David és Paul már nem sokáig, de még itt vannak. A szüleidről nem mondanak semmit mert hivatalosan nem vagyok még rokon. Vanessza nincs jól, ő van a legrosszabbul. Gizi felébredt, de nem emlékszik az elmúlt 3 évre. Brigi még nem tért magához. De az orvosok szerint hamar fel fog ébredni.

- Miért nem látok? - kezdett nagyon zavarni, hogy nem látok semmit. Utáltam a sötétet, utáltam egyedül lenni és ez a vakság valahogy ezeket az érzéseket keltették bennem. Egyedül Zaynbe tudtam kapaszkodni. És meg is tettem. A kezét fogtam és eldöntöttem, hogy minél többet fogom beszéltetni, hogy ne érezzem magam egyedül.

- A szemed megsérült a robbanásba. Kötés van rajta. Az orvos azt mondta hónapokig is eltarthat, míg meggyógyulnak a szemeid. Addig míg a kötést le nem vesszük a szemedről, addig az se derül ki, hogy elvesztetted-e a látásod - miközben beszélt egyre feszültebb lettem. Egyre idegesebb és egyre jobban féltem. Megrémültem a jövőm lehetőségétől. Nem énekelhetek. Az eddig elvégzett munka, a csajokkal való éneklés, mind kárba vész. És mi lesz Zayn-nel? Ki akarna egy vak emberrel élni?

A gép megint eszeveszett gyorsaságban kezdett csipogni. De most semmi nem jutott eszembe, hogy megnyugtassam magam. Hirtelen alig kaptam levegőt...

- Erzsi, semmi baj. Kicsim nyugodj meg! Nem tudom mire gondoltál, de nem lesz semmi baj - mondta Zayn és hallottam a hangján, hogy ő is kezd kétségbe esni. 

Lépéseket hallottam. Olyan volt, mintha egy csorda érkezett volna.

- Oxigén maszkot! - mondta egy ismeretlen férfi hang.- Most menjen ki!- gondolom ezt Zayn-nek mondhatta, de erősebben fogtam szerelmem kezét. Mire ő megszorította, de én nem engedtem el. Nem veszíthettem el őt is. Azt nem tudom elfogadni. Képtelen vagyok rá.

Nem tudom mi történt de hirtelen elárasztott a nyugalom. Éreztem, hogy végtagjaim elernyednek és elengedem szerelmem kezét. Abban a pillanatban, ahogy én elengedtem szerelmem kezét, ő megszorította az enyémet.

- Nem megyek sehova. Itt maradok melletted. Szeretlek! Mindig veled leszek. Örökre! - csókolta meg a homlokom és a következő pillanatban elnyomott az álom...

Brigi

Az első amit tudtam, hogy kórházban vagyok. Ezt az érzést, ami ébredéskor fogadott már nagyon jól ismertem. Az illat, a hangok mind annyira ismerős volt. És az is, hogy szerelmem ott ült az ágyam mellett. A távolban hallottam, hogy szól a tv. De nem volt időm odafigyelni, mert alig, hogy kinyitottam a szemem egy idős orvos állt a tv és közém...

Az orvos túl sokáig volt bent. Rengeteg kérdést tett fel, ami kezdett nagyon felhúzni, de nem akartam undoknak tűnni. Miután minden kérdésére válaszoltam és az eredményeimet leírta a gépekről végre eltűnt a nővérrel együtt és szerelmem visszatérhetett hozzám. 

- Szeretlek - mondta miután leült mellém és jó 5 percig néztük egymást. És megcsókolt.

- Én is - válaszoltam, a hangomra alig ismertem rá.- Többiek?

Elmesélt mindent, amit tudott. Mindenhez hozzá tette, hogy kitől hallotta, vagy honnan tudja. Mire felfoghattam volna, ténylegesen mindent és az emlékeket összeilleszthettem volna a hallottakkal a tv-re lettem figyelmes. A híradó ment. Az első hír mi voltunk, vagyis  a robbantás volt. Egy riporter, a helyszínről tudósított. Megráztam a fejem, ahogy néztem a felvételt. A házra rá sem lehetett ismerni. A nő egymás után elmondott mindent, ami az elmúlt hónapokban történt, amitől rettegtünk, amit eddig olyan ügyesen titokban tudtunk tartani. Le sem vettem tekintetem az egészről, míg végett nem ért.

- Ki tette?

- A rendőrök dolgoznak az ügyön. Most már személyes lett a dolog, ugyanis a 3 rendőr tiszt meghalt. Ők voltak legközelebb a robbanáshoz. És nagyon jó nyomozó James is - mosolyodtam el.

- James? - kérdezett vissza szerelmem, miközben cirógatni kezdtem kézfejét.

- Ahogy az egész BTR. Csak az ügy kedvéért lettek egy banda - mondtam.

- Akkor tudják ki volt?

- Igen és szerintem én is - mondtam szerelmem szemeibe.- Mark, a Dark Angel menedzsere.

- Mi??? Ez biztos?

- Elég egyértelmű. Akkor kezdődött ez az egész, amikor megjelent ez az új banda és ti legyőztétek őket abban az idióta versenyben őket. Utána kezdtettek üzeneteket és telefon hívásokat kapni. A késelés és a többi baleset is egybe vág. Tuti ő tette.

- Miért? Miért tett volna ilyet?

- Azt nem tudom biztosan, de majd a rendőrök kiderítik. Most már minden rendben lesz - adott egy puszit a homlokomra.

- Csak - sóhajtottam, mert hirtelen nagyon elfáradtam. Ez az egész nagyon nem tetszett és a tudat, hogy ez az én életem még annyira sem. Most, hogy végig gondolom, ha nem lettünk volna sztárok ez az egész meg sem történik. De akkor Niall-lel sem találkoztam volna. Ránéztem szerelmemre és a szívem megtelt szerelemmel. Ahogy a Niall-lel való közös pillanatokra gondoltam rájöttem, hogy ezt semmivel nem cserélném el. A legnagyobb kincs az életemben ez a férfi, a szerelmem, a férjem. Megfogtam szerelmem kezét és az ágyra húztam.. Odabújtam Niall-hez és szenvedélyesen megcsókoltam. Niall birizgálni kezdte a gyűrűm. Rámosolyogtam és összefűztem ujjaink. Mi már összetartozunk. Örökre- evvel a gondolattal aludtam el...