2.évad 12.rész

James titka

(Vani)

Már egy ideje együtt vagyok James-szel. Mégis most máshogy érzem valahogy a kapcsolatunkat. Mintha valahogy eltávolodtunk volna egymástól. A szerelmünket még mindig ugyanolyan erősnek érzem, mint eddig, de már egy pár napja távol érzem magamtól Jamest. Valahányszor beszélni akarok vele eltűnik. Valahányszor történik valami ott van velem, de utána eltűnik. Nem tudom mi ez az egész. Próbáltam rájönni, hogy mi ez az egész, de eddig nem jött össze. Még ötletem sincs, hogy mi a fene folyik itt. De ma tiszta vizet öntök a pohárba. Mindenre rákérdezek. 

Ideges is vagyok emiatt. Nem tudom, hogy csináljam. Még soha nem csináltam ilyet. Hát meg ez az első kapcsolatom is. Nem akarok szakítani, de nem is akarom ezt így folytatni. Szeretnék James-szel maradni, de nem akarom, hogy titkolózzunk egymás előtt.

A bejelentés után egyből hazajöttem. Már tegnap bevásároltam a vacsorához, így már csak főzni kezdtem. Miközben az étel főtt megterítettem és átöltöztem.Mire az étel elkészült James is megérkezett. Ma is nagyon fáradt volt. Egy kicsit nagyon elbizonytalanodtam, de inkább úgy döntöttem, hogy eleget vártam. Mindent tudni akarok.

- Szia! Mit ünneplünk? - csókolt meg miután ledobott mindent.

- Szia! Semmit, csak beszélni szeretnék veled - mondtam kicsit szégyenlősen.

- És ehhez ekkora lakoma kell?

- Gondoltam jóllakatlak közben - mosolyogtam rá. - Ülj le és együnk!

- Rendben!

Nem akartam a legelején belevágni a közepébe, így inkább csendben ettem. James is ezt tette. A végén egész vacsora alatt nem szólalt meg egyikünk se. Mikor már a desszert is elfogyott és én azon rágódtam hogyan kezdjek bele a kérdezősködésbe, James felbontott egy üveg vörös bort.
- Mi lenne ha átvonulnánk a nappaliba? Ott mégis csak kényelmesebb - vezetett át az étkezőből.
Mindketten leültünk a kanapéra és belekortyoltunk az italunkba.
- Milyen napod volt? - kérdezte James és közben a vállam simogatta.
- Átlagos, de ne terelj! - húzódtam kicsit arrébb.
- Csak próbálom könnyebbé tenni a dolgod. Egyáltalán nem hárítok. Nyugodtan kérdezz, ha akarsz - csúszott közelebb. Olyan érzésem volt, mintha valami romantikus könyv főszereplője lennék.
- Neked milyen napod volt?
- Kicsit unalmas. Egy új számot vettünk fel és kitűztük a turné időpontját - játszott a hajammal.- De közben végig te jártál az eszemben.
- Nekem is sokszor eszembe jutottál - fordultam teljesen felé. Nagy levegőt vettem, hogy megkérdezzem, mit titkol, de James gyorsabb volt és megcsókolt. Hevesen. Egyből elszállt a gondolatom, hogy kérdezni akarok valamit. Karjaim automatikusan nyaka köré tekeredtek. Ugyanolyan hévvel csókoltam vissza, ahogy ő csókolt engem.
Hamar elfajult minden és az ágyban találtuk magunkat. James lassan cirógatott a szájával, nyelvével. Sóhajtozva próbáltam leszaggatni szerelememről az inget. Minél hamarabb bőrömön akartam érezni, meleg, meztelen bőrét.
Valahogy így gondolkodhatott szerelemem, mert egyetlen mozdulattal széttépte ruhám. Szájával egyből melleimmel kezdett játszani. Szabad keze, pedig egyenesen lefelé tartott. Az első érintéstől hangos sikkantás hagyta el számat.
- Imádom, amikor alattam vagy és sikítasz - suttogta James a fülembe. Egyik ujját bugyimba csúsztatta és végigsimított csiklómon - Imádom, hogy ilyen nedves vagy, pedig még csak most kezdtük!
Felült James és lekapta magáról az inget a pólót és a nadrágot is. Ja és a bokszert el ne felejtsük. Majd lefeküdt mellém és magára rántott.
- Ma te leszel felül- csókolt meg. Letépte a melltartóm, majd a bugyimat is...

(James)

Sejtettem Vani mire kíváncsi, de még nincs itt az ideje, hogy elmondjak mindent. És félek is. Félek, ha megtudja az igazat el fog hagyni. Soha nem gondoltam, hogy valaha is beleszeretek valakibe, akibe nem kéne. De Vanessza egy olyan lány, aki egyedi és különleges. Nem találkoztam még hozzá hasonlóval. Egyszerre tud nőies és gyermeki is lenni. Amikor szomorú, akkor is erősnek látszik. Kell neki a támogatás mégis egyedül is képes kiállni magáért. Ez a lány hatalmas kincs.
Amikor elmondta, hogy beszélni szeretne tudtam, hogy baj van. Valahogy meg kellett akadályoznom, hogy megtudja az igazat. Amíg a főnökeim nem bólintanak rá a dologra, addig nem mondhatok semmit.

A szeretkezés után Vanival elaludtunk. Reggel én keltem először. Néztem Vanessza alvó arcát. Teljesen rám volt tekeredve, így meg sem próbáltam kimászni alóla. Eszembe jutott, hogy mekorra szerencse, hogy nem hamarabb léptem ki az állásomból. Ha akkor elmegyek, amikor lehetőségem volt rá, nem találkoztam volna Vaneszával és soha nem lehetnénk ilyen boldogok. Negyedóra múlva ő is mocorogni kezdet.
- Jó reggelt! - csókoltam meg. Vani kinyitotta a szemét és elmosolyodott.
- Neked is - válaszolta majd felállt.
- Hova-hova?- kaptam utána, de ő kitáncolt kezeim közül.
- Zuhanyozni - válaszolta vigyorogva. - Te is jöhetsz, ha akarsz!
Meztelen teste iszonyú szexin ringott, ahogy kilibegett a fürdőbe. Nagyot nyeltem, majd ledobtam a takarót és szerelmem után mentem.
A gyors zuhany után nem tudtam ellenállni a késztetésnek, így a szobánkban, amikor Vani öltözni kezdett újra letámadtam. A kezében tartott felsőt elhajítottam és meztelen testét az ágyra löktem, és fölé másztam.
- Kielégíthetetlen vagy - mondta az első csókom után.
Folytatni nem tudta, mert egyetlen értelmes szó sem jött ki a torkán a nevemen kívül. A gyönyörtől sóhajtozott és nyöszörgött.

A reggeli kalandunk végén mind a ketten rájöttünk, hogy elkéstünk. Hatalmas kapkodások közepette vettünk egymástól búcsút, majd mind a ketten mentünk a dolgunkra. Ahogy beértem az állomásra ledobtam a táskám és az asztalomhoz ültem. Elővettem a dossziékat és olvasni kezdtem. Próbáltam észrevenni bármi olyat, amit eddig még nem vettünk észre a helyszíneken.
- Találtunk valamit - ült le az asztalom szélére Carlos. - Tegnap este megöltek 2 rendőrt és felrobbantottak egy járművet. A bombát a szakértők még vizsgálják. Viszont az egyik hallott rendőr körme alatt DNS-t találtunk. A DNS tulajdonosa egy bizonyos Alex Hammer. Piti tolvaj. Logan és Kendall behozzák.
- Rendben - mondtam, majd a táskából kivettem 4 lapot.- Itt az új szám. Tanuljuk meg és aztán énekeljük fel. Szerencsére senki nem vett észre semmit, de Vani tudja, hogy titkolok valamit. Nem sokára mindenre rá fog kérdezni. Vagy elmondok neki mindent, vagy egy nagyon hiteles dolgot kell kitalálni.
- Rendben. Megmondom a főnöknek- ment el Carlos. Én pedig visszatértem a dossziékhoz.