2.évad 3.rész

(Niall)

Örülök, hogy bele mentünk, hogy a hétvégét a lányokkal töltsük. Nem számított senki arra, ami a villában várt ránk...

De ne siessünk ennyire előre. Minden kedd este kezdődött. Brigivel összebújva néztük a filmet, amikor megszólalt a telefonja. Lassan nyúlt érte, mert nem akarta, hogy vége szakadjon ennek a csodálatos estének. Én se akartam, így felkaptam a telefont és eltartottam tőle, hogy ne érje el.
-Na, Ni add ide!
-Nem
-Ne legyél ilyen rossz!-nyúlkált a levegőbe, de a telefont sehogy se érte el.
-Mit kapok azért, hogy visszaadom?-kérdeztem, mindent bevetve, még a szexi mosolyom is.
-Semmit!-válaszolta és tovább próbálkozott.
-Akkor nem adom vissza!- a telefon megállíthatatlanul csörgött tovább.
-Na,jó!Mit szólsz egy csókhoz?-hajolt közelebb Brigi.
-Alig várom- suttogtam neki. Egymás szemébe néztünk. Szikrázott körülöttünk a levegő. Mi más ronthatta volna el a pillanatot, mint az, hogy Brigi átvert. Míg én a csókra vártam, Bri kinyújtotta a kezét és így elérte a telot. Kikapta a kezemből és átült az ágy másik oldalára, miközben felvette a telefont. Sóhajtva ültem fel és hallgattam a hívást. Csakhogy nem volt mit hallgatni, mert nem szólt bele senki.
-Halló!-mondta Brigi már harmadjára.
-Tedd le!-parancsoltam rá, majd felkaptam a telefonom és tárcsáztam Paul-t. Elmeséltem neki mi történt, mire azt mondta intézkedik.
-Mi volt ez?-kérdezte Brigi.
-Nem tudom-vontam magamhoz és szorosan megöleltem. Tudtam, hogy fél, de nem tudtam, hogy nyugtassam meg. Ez volt az első telefon hívás. Egész héten ugyanabban az időben, újra és újra, hívott az a valaki, aki nem szólt bele a telefonba.

De nem ez volt az egyetlen előjel. Csütörtök este kettesben voltunk a házban. Erzsi Zayn-nél volt, a család tagja elment nyaralni. A lányok csak a munka miatt nem mentek. Brigi épp a konyhába volt és harapni valót állított össze, én a tv előtt térdeltem és valami jó filmet kerestem, amikor csöngettek.
-Megyek!-siettem az ajtóhoz, de amikor kinyitottam nem állt ott senki. Körbe néztem, hátha megláttok valakit vagy valamit, de nem volt semmi furcsa az utcán. Nyugodt békés este volt, alig voltak néhányan kint. Kiléptem egyet, hátha valamit nem vettem észre. Ekkor vettem észre a lábam alatt a borítékot. Még egyszer körülnéztem. A kocsim a ház előtt, a szomszéd házak sötétek. Visszamentem a nappaliba.
-Ki volt az?-kérdezte Brigi.
-Nem láttam senkit-válaszoltam és közben bontogatni kezdtem a borítékot. Egy CD és egy levél volt benne. Széthajtottam a papírt és meghűlt bennem a vér.
Mindenkit megölünk akit szeretsz.Végig fogjuk nézni,ahogy szenvedsz. Te maradsz utoljára. Mind ez az Angyalok miatt.-állt a papíron. Tudtam, hogy ez egy fenyegetés. Benéztem a konyhába, ahol Brigi még mindig a sütőben készülő húst leste.
-Kimegyek telefonálni. Mindjárt jövök!-válaszát meg sem várva trappoltam ki. Hideg volt, de nem érdekelt. Olyan távol mentem, hogy ha valami baj van vissza tudjak menni, de Brigi ne hallja mit beszélek, ha kijönne.Pault hívtam. Elmondtam neki mi történt. A válasz annyi volt, hogy értesíti a zsarukat. Ez nem nyugtatott meg, de tudtam, hogy Briginek nem szabad tudnia semmiről. Néhány percig még kint álltam. Mélyeket lélegeztem, hogy legalább látszólag nyugodt legyek, majd visszamentem.
-Pár perc és kész a vacsi. Kivel beszéltél?-kérdezte miután mögé lopóztam és megcsókoltam a nyakát.
-Louis-szal. Elfelejtette reggel mikor találkozunk.
-Gizi mindent kiver a fejéből-mosolygott rám ravaszul. Tudtam, hogy adott néhány tippet a barátnőjének, de , hogy milyet... rejtély.
Végül egy teljesen nyugodt estét töltöttünk együtt. Vacsoráztunk, megnéztük az egyik romantikus filmet, majd bebújtunk az ágyba, de nem történt semmi. Beszélgettünk, majd Brigi álomba szenderült.

A péntek békésen telt. Se telefon, se levél, ami ha lehet csak még jobban megijesztett, mintha lett volna bármi is.

Majd eljött a szombat. Abban reménykedtem, hogy nyugis hétvégénk lett. Kicsit késve érkeztünk, mert a lányok sokat pakoltam, de mind tudtuk, hogy nem lesz nagy baj egy kis késésből. Ahogy a telekre értünk minden csendes volt. Nem hallatszott a város zaja és a bűze se érződött. Pedig nem is voltunk olyan messze tőle. Szeretem a természetbe lenni. A sofőr leparkolta az autót, mi pedig elindultunk fel a hosszú lépcsőn. Az ajtón gyönyörű faragások voltak, olyan régi módi kopogó volt rajta. Mivel csengőt sehol se találtunk, így ezt használtuk. Még mi is hallottuk, ahogy az egész épület visszhangzik. Vártunk egy kicsit, de mivel senki nem nyitott ajtót, így benyitottunk.
-Jó napot!-köszönt Liam hangosan, de senki nem válaszolt és még mindig nem jöttek elénk.
-Mi a fene folyik itt?-kérdezte Harry.-Azt hittem várnak ránk.
-Arról volt szó-nézet be Erzsi az egyik ajtón.-Ez a konyha-ment tovább. Brigi a lépcsőn indult fel felé. Bár ne tette volna! Persze, utólag mindenki okosabb. Ahogy a felső szintre értünk, egy résnyire nyitott ajtóval szemben álltunk. Közelebb mentünk.
-Jó napot!-szólalt meg újra Liam. Semmi.
Liam benyitott a szobába. Apró sikoly hagyta el Brigi száját. Szörnyű látvány fogadott. Próbáltam Brigit mögém taszítani, de ő ledermedt.
-Mi történt?-hallottam Zayn hangját, aki vissza fogta Erzsit, hogy ne jöjjön a szobához.
-Ide ne engedd a lányokat!-húztam arrébb Brigit is.-Liam hívd a zsarukat és Pault!-de addigra már Liam fülén ott volt a telefon.
-Ki tette ezt?-kérdezte Brigi könnyes szemmel.
-Nem tudom, kicsim-öleltem magamhoz...

Brigi