Már pont indultunk volna haza, egy hosszú munkanap után, amikor egy újonc rohant hozzánk.
- Most jelentettek egy robbanást, az esetük áldozatainak közeléből - mondta lihegve.
- Az nem lehet - sápadtam el teljesen. Lábam alól kicsúszott a talaj és ha a többiek nem kapnak el tuti a földre kerülök. Hallottam, hogy mondanak valamit, de a szavak értelme már nem jutott el az agyamig. Csak Nessára tudtam gondolni. Minden pillanatban új emlékek jutottak eszembe róla.
- Erre most nincs időnk - vágott pofon Carlos. - Azonnal oda kell mennünk. Szedd össze magad James és menjünk!
Ahogy kimondta a szavakat újult erő költözött belém ki tudja honnan. Egyszerre kezdtünk el rohanni az egyik rendőrautó felé. Beugrottunk és szirénázva már mentünk is. Logan vezetett, mert mindenki tudta, hogy ebben az esettben én képtelen lennék rá. Nem telt sok időbe, hogy a helyszínre érjünk. De senki nem számított arra, ami ott várt minket. A házból szinte nem maradt semmi. Ezt tuti nem élte túl senki...
A srácok intézkedni kezdtek. A tűzoltók már ott voltak és javába tették a dolgukat. Láttam, hogy a One Direction is ott van már. Többen is olyan állapotban voltak, mint én. Újra a fiúkat néztem, de nem akartam tudni az eredményt. Nem akartam tudni, mit beszélnek a tűzoltókkal. Nem voltam képes elveszíteni a reményt, hogy Vanessza még él...
Már órák óta oltották a tüzet, mire végre az el is aludt végleg. Több robbanás nem történt. A tűzoltók nem engedtek be senki mást magukon kívül, így mi kint vártunk. Eddig egy embert hoztak ki holtan. Nem tudom ki lehetett az, de csak arra figyeltem, hogy nem Vanessza. Amikor ezt megtudtam, már nem érdekelt semmi. Épp erőt vettem volna magamon, hogy odamenjek a srácokhoz és megtudjak valamit, amikor az egyik tűzoltó kilépett az épületből egy testtel. Csak egy pillanatra láttam, de tudtam, hogy Nessa az. Rohanni kezdtem a mentő felé. Épp akkor értem oda, amikor elkezdték újra éleszteni szerelmem és becsukták a mentőautó hátsó ajtaját. Dübörögni akartam, hogy mondjanak valamit, vagy hadd legyek vele, de tudtam ezzel csak hátráltatnám a mentősöket, így hátrébb léptem. Percek teltek el, mire az egyik kiugrott hátulról.
- Sikerült stabilizálni, de minél hamarabb kórházba kell vinni - mondta, mint aki mindent ért, csak abból, hogy én ott állok. Bólintottam, de a csávó már beugrott a mentőbe és elhajtottak. Még pár percig néztem, a mentő helyét, majd megfordultam. Néztem a biztonságos ház romjait. Utáltam tehetetlen lenni és most nagyon az voltam. Így az agyam kattogni kezdett. Hetekig ellenőriztük a ház biztonságát. A belső ás külső biztonsági rendszereket. Kipótoltuk őket. A legmodernem cucc volt beépítve. Ez a tag mégis kijátszotta. Hogyan? És honnan tudta, hogy a lányok ma itt lesznek? Belsős. Onnan tudja, hogy ott volt, amikor mi megbeszéltük ezt. Mind végig a kezére játszottunk. Nem előtte voltunk egy lépéssel, hanem mögötte. Jézusom! Utálom ezt. Az érzést, a dolgot, a munkát. Mindent.
Odaléptem egy fához és ütlegelni kezdtem. Hazudtam Nessának. Fájdalmat okoztam neki és most lehet, hogy soha nem tudom neki elmondani neki az igazságot. Soha nem tudok bocsánatot kérni... Addig ütöttem a fát míg a fiúk el nem rángattak onnan. Kezeimből ömlött a vér, de nem éreztem.
- Hasznavehetetlen vagy ilyen állapotban. Beviszlek a kórházba a többiek úgy is elegek ide - mondta Logan és az autó felé kezdett tolni, pont amikor a főnök is megérkezett a helyszínre. Parancsokat osztogatott és kiabált. Pont nem vette észre, hogy én és Logan elhajtunk...
Ez nem történhet meg... Ez nem történhet meg...ismételgettem magamban, mert mást nem tudtam tenni. Nem tudtam elképzelni se, hogy elhiggyem ezt az egészet. Már minden kezdett jól alakulni. Igaz, hogy néha összekaptunk Erzsivel, de melyik pár ne tenné. Ez a sok kalamajka meg még inkább ráébresztett arra megkorra kincs van velem. Tegnap rászántam magam és megvettem a gyűrűt. Úgy terveztem, hogy ha vége ennek az egésznek és valóban nyugodt lesz az életünk, csinálok valami romantikusat és megkérem a kezét. Azt akartam ez legyen élete egyik legszebb pillanata. Hogy büszke legyen rám és egy csipettel még szerelmesebb. Miért nem jöhet össze ez az elképzeléseim szerint? Miért kell mindig jönnie valakinek és elcseszni nekem mindent? Miért kell valaminek történnie?
- Nem halt meg - suttogtam, mire Niall és Louis, aki mellettem álltak felkapták fejüket. - Nem halhatak meg. Annyi mindenen mentek keresztül. Mind annyi mindenen mentünk keresztül. Ideje, hogy a sok harcért végre megkapjuk a jutalmat. A szerelmet. MOST nem halhatak meg!
- Igazad van - mondta Louis és kihúzta magát. - Élnek. Élniük kell miattunk.
- És mit csinálunk ha nem élnek? Ha csak álltatjuk magunkat? Nem tudok Brigi nélkül élni és nem is akarok. Tudom, hogy ti is így vagytok vele.
Mielőtt akár melyikünk válaszolhatott volna neki, ismét valakit a kezében tartva kilépett a romok közül egy tűzoltó. Ahogy James rohanni kezdett utána mind tudtuk, hogy Nessát hozták ki. Nem álltunk túl messze, tőlük, így értettük, amit a mentős mond mielőtt elhajtottak volna. Egy aprórészem megkönnyebbült, de még mindig feszült voltam. Miközben behajtott egy új autó, amiből nagy valószínűséggel a rendőrfőnök szállt ki, James és Logan elhajtott, gondolom a kórházba.
A rendőrfőnök parancsokat kezdett kiabálni, nem mintha Kendall és Carlos már nem irányította el a rengeteg rendőrt, aki most az udvaron rohangált. Még ki is nevettem volna őket, ha a szerelmem nem lett volna életveszélyben. Az égre néztem és imádkoztam. Minden formában, minden nyelven, ahogy csak tudtam. Ekkor mintha valami égi jel lett volna egy hullócsillag tűnt fel az égen. Újra a romok felé figyeltem és a következő pillanatban 4 tűzoltó is kilépett az épületből. 3 a lányokat hozta, a negyedik talán Erzsi anyukáját, de erre már nem figyeltem annyira. Rohanni kezdtem, ahogy nem rég James tette, a többi fiú társaságában a mentők felé, amikben barátnőink feküdtek.
- Mi a helyzet? - kérdeztem a tűzoltót, aki kihozta szerelmem.
- Nem tudom, majd ők megmondják. Nekem vissza kell mennem - mondta és el is tűnt. Vagyis semmi használható. Vártam és vártam. Percek teltek el, ami nekem óráknak tűnt, de végre kijött egy mentős.
- Válságos állapotban van. Azonnal be kell vinnünk, különben nem éli túl, úgyhogy most ne tarts fel fiam - mondta majd bepattant a kormányhoz és elhajtott.
Összenéztünk a fiúkkal, akik szintén így jártak. Kocsiba ugrottunk és a mentő után robogtunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése