Első rész!!
Az unalmas napoknak vége
"-Annyira izgulok, de alig várom már-mondta húgom.
-Csak nyugi és, hogy tud csak azért csinálom, mert én is szeretek énekelni-figyelmeztettem és felléptünk a színpadra. Elől állt húgom, én és Gizi a két oldalán, mögötte Vani ült a doboknál.A közönség néma csöndben várta, hogy mi fog történni. Belekezdet Vani. Egy egyszerű kis dob szólóval nyitotunk. Aztán kapcsolodtunk be Gizivel. Gitározni nem is olyan nehéz, mint dobolni. Majd jött az én angyal hangú hugim. A hangja csak úgy szállt a torna csarnokban. Aztán amilyen gyorsan sorra kerültünk, olyan gyorsan ért is véget. A tanárnő feljött mellénk és egy kis türelmet kért.
A zsűri kivonult. Néhány perc múlva visszajött és egy borítékot adott át Ms. Jace-nek.
- Akkor hát az idei év, Iskolák zenei versenyének győztese...Nem más..."
2010.
(Brigi)
Az iskolai napok unalmasak. De menni kell. A ruhás szekrényem tele, mégse tudom mit vegyek fel. Persze a nővéremnek nincs ennyi baja. 1999-ben lettünk egy család. Anyukám hozzáment az apjához, James-hez. Azóta már 3 közös gyerekük van: Daniela (10); Alex (8) és Sandra (2). De most ez a történet nem róluk szól, úgyhogy ugorjunk vissza hozzám.
Korán reggel van, a család még békésen alszik, de én már teljesen fent vagyok, hogy elkészítsem a sminkemet és megtaláljam a megfelelő ruhát, amit ma felvehetek.Nehezen döntök, ez egy hibám, de azt hiszem megtaláltam a legmegfelelőbbet.
Lementem a konyhába, ahol anya már a reggelit csinálta.
-Szia! Hogy aludtál?-kérdezte és megpuszilta arcomat.
- Szia! Jól és te?
-Köszönöm jól, kicsim. Szólnál Erzsinek, Alexnek és Danielának? Ha így folytatják egyszer el fognak késni!
- Megyek.
Felszaladtam a lépcsőn, ahol összefutottam Erzsivel és Danielával.
-Megyek felkeltem Alexet-indultam öccsénk szobája felé.
- Mi is odaindultunk-mondta Daniela, aki már a lépcsőn rohant lefelé.
-Jó reggelt!-hallottam Erzsi hangját. Még mindig távolságtartó volt anyával.
- Alex, ébresztő-ráztam meg öccsém. Néhány másodperc kellett csak, hogy felfogja mi is történik körülőtte. Felugrott, felkapot egy rövidnadrágot és egy polot és már rohant is kifelé az ajtón.
- Kösz Bri-kiáltott még vissza.
Mikor leértem mindenki az asztalnál ült, kivéve apát és Sandrát. Apa késő estig dolgozott, ezért egyik reggelin se jelent meg. Sandra pedig mégcsak 3 éves, ezért hagyja anya mindig sokáig aludni.
Reggeli után elbúcsúztunk és kiálltunk a ház elé, ott vártuk a buszt. Egy busszal mentünk, csak Alexet 2 épülettel hamarabb tette le a busz, mint minket lányokat. A buszon már foglalta a helyet Vaneszza és Gizi. Jót beszélgetünk egész úton.
Az iskola szokványos. Nagy és bonyolult. Mellette található a tornaterem, mögötte a sportpálya. Nem igazán szeretem, ezeket a helyeket, mert utálok futni és minden más mozgást. De itt is van kivétel, a karate. Imádom. Anya azért íratott be, hogy megtudjam magam védeni. Mára már szorakozás lett.
Első órám irodalom, Vanival és Ms. Jace-vel. Unalom. Az a tanár már vagy 100 éves, de még mindig nem ment nyugdíjba. Sóhajtva léptünk be barátnémmal utolsóként a terembe. Leültünk a helyünkra (fal melletti sor, utolsó pad)
- Jó reggelt, mindenkinek! Mielőtt elkezdeném az órát bejelenteni valóm van. Ebben az évben itt rendezik meg az Iskolák Harca elnevezésű versenyt. Bárki indulhat rajta, csoportosan vagy egyénileg. A nyeretes 1 hónap iskola mentességet kap, mert ennyi időt tölt a Ross Roll ügynőkségnél. Ennyi és ma foglalkozzunk...-de én már nem figyeltem rá. A lehetőségeimet latolgattam. Egyedül nem mernék színpadra állni, úgyhogy kell egy banda. Vani biztos benne lenne. Talán még Erzsi is, de Gizi. Hát Ő egy nagy ?. De ha Erzsit ráveszem, akkor talán Gizit is. Igen, ez egy jó terv.
Vanit még magyaron sikerült becserkésznem. Annyira boldog voltam, de aztán beszéltem Erzsivel és elment még az élet kedvem is. Szörnyen idegesítő nővérem van!
Otthon aztán rázendítettem. Próbáltam Erzsire hatni. Még apát és anyát is megkértem, hogy segítsenek és végül csak beadta a derekát. Este mindent megtettem, amit csak kért. Másnap meggyőztük Gizit is és indulhatott a felkészülés.
1 hónapunk van, ami alatt én meg Vani elkészütjük a ruhákat; Gizi és Erzsi pedig megtanul gitározni. Remélem sikerülni fog.
Másnap megkértem Josh-t és Ted-det (ikrek, egy suliba járunk és tudnak gitározni), hogy adjanak néhány órát a lányoknak. Bele is mentek és mire eljutottunk a júniushoz már kész volt a ruha és a zenét is betanultunk...
Iskolai ruháink:
Június
(Erzsi)
Nem hiszem mit fogok ma tenni. Olyan lámpalázam van, hogy már reggelizni sem tudok. Brigi viszont jól el van. 2 tányér palacsintát is megevett. Utálom, hogy ennyire mások vagyunk.
- Ma ott leszünk a versenyen és drukolunk nektek-mondta Sarah, mire én felkaptam a fejem.
- Tényleg? Nincs valami jobb dolgotok?-kérdeztem reménykedve, hol apára, hol Sarahra nézve.
- Nincs. A könyvem pont időre fejeztem be, így kaptam néhány hét szabit-mosolygott apám. Próbáltam viszonozni a mosolyt, de csak egy grimasz sikerült.
- Nem lesz semmi baj. Nagyon ügyesek lesztek-mondta Sarah és Brigi hevesen bólogatott.
- Már egy hónapja készülünk rá. Megtanultál gitározni miatta, ugyhogy végig fogjuk csinálni.
- OKÉ-mondtam és megittam a maradék kávém.
Az egész napot végig gyakoroltuk,de még mindig nem hittem hogy nyerhetük. Brigi és Vani meghozták a fellépőruhánk és mi átöltöztünk. Egyre jobban izgultam.
-Annyira izgulok, de alig várom már-mondta húgom.
-Csak nyugi és, hogy tud csak azért csinálom, mert én is szeretek énekelni-figyelmeztettem és felléptünk a színpadra. Elől állt húgom, én és Gizi a két oldalán, mögötte Vani ült a doboknál.A közönség néma csöndben várta, hogy mi fog történni. Belekezdet Vani. Egy egyszerű kis dob szólóval nyitotunk. Aztán kapcsolodtunk be Gizivel. Gitározni nem is olyan nehéz, mint dobolni. Majd jött az én angyal hangú hugim. A hangja csak úgy szállt a torna csarnokban. Aztán amilyen gyorsan sorra kerültünk, olyan gyorsan ért is véget. A tanárnő feljött mellénk és egy kis türelmet kért.
A zsűri kivonult. Néhány perc múlva visszajött és egy borítékot adott át Ms. Jace-nek.
- Akkor hát az idei év, Iskolák zenei versenyének győztese...Nem más, mint a...-kinyitotta a borítékot.- The Goddess of Love.
Nem hittem a fülemnek. Anya és apa állva tapsolt. Kimentünk a színpadra és átvettük a nyereményt. Egy borítékot. Húgom az igazgató nyakába borult. Ez volt az a nap, ami mindent megváltoztatott. Az életünk és minket...
Fellépő ruhák:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése